A Csengődi Falunapok évek óta hagyományosan egy ünnepi ökumenikus istentisztelettel zárul, melynek ezúttal nem a művelődési ház, hanem az evangélikus templom adott otthont. Ezt megelőzően a Magyar Templom-felújítási Program EEÖR-KP-1-2021/1-001104-es kódszámú pályázatának keretében felújított református templom, a „Tornyos iskola” ünnepélyes átadására és a református közösség 120 éves múltját felidéző kiállításra hívták az érdeklődőket vasárnap délelőtt.
Pivarcsi Csaba polgármester köszöntő szavaiban örömét fejezte ki, hogy Csengőd egy kiemelt fontosságú épülete újulhatott meg, majd Nagy Veronika evangélikus lelkész Reményik Sándor: Templomok című versét idézve tisztelgett az ősök előtt: „Én csak kis fatornyú templom vagyok, nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő, a szellemóriások fénye rámragyog, de szikra szunnyad bennem is: Erő. S bár irígykedve holtig bámulom a dómok súlyos, drága titkait, az én szívem is álmok temploma és Isten minden templomban lakik.”
Pénzes Péter református lelkész a 103. zsoltárból idézve emlékeztette az egybegyűlteket, hogy „mennyi jót tett velünk az Úr”, s hogy a templom-iskola a bölcsesség színtereként szolgál immár több évtizede. Átadva az egykor itt tanító, napjainkban Kiskőrösön élő 101 esztendős Tardy Edit szeretetteli üdvözletét, hangsúlyozta, hogy a megszentelt falak között ma is figyelnek az igazak emlékezetére. Köszönetet mondva a falu vezetésének a pályázat elkészítésében nyújtott segítségért kiemelte, hogy Isten világi eszközöket is az ügy mellé tett. Mint mondta, hálára indítják az utókort az ősök tettei, s a kerek évfordulók is.
Ezt követően a régi fotókból, Földi István és Hegyi Zsuzsanna gyűjteményéből készült kiállításra invitálta a megjelenteket. A fotók a református és az evangélikus felekezetek közös múltjába is bepillantást nyújtottak, és megtekintésük során a résztvevők ismert arcokra, őseikre is bukkanhattak. A múltat 19. századi ezüst keresztelőkancsó, mintegy százéves oltárterítő és egyéb régi szakrális tárgyak is felidézték.
A harangszó hívására az ünneplő közösség az evangélikus templomban vehetett részt az ökumenikus istentiszteleten, melynek liturgikus keretét Nagy Veronika lelkész nyújtotta. Prédikációjában Pénzes Péter az Úr jóságára emlékeztetett, hangsúlyozva, hogy Isten szeretete köt össze bennünket. Az iskolában az élet és a lélek dolgait tanulhatták az egykori diákok, amelynek tornya segített föltekinteni Istenre, s mi, az unokák nemzedéke is mély tisztelettel adózunk a nekünk adatott rend előtt más felekezetbeli testvéreinkkel együtt átélve Isten magához ölelő szeretetét.
Nagy Veronika lelkész gyümölcsözőnek nevezte azt a közel negyedszázadot, mely idő óta „szomszédokként” együtt szolgálják gyülekezeteiket Pénzes Péterrel, egyúttal tolmácsolta Havris György katolikus plébános köszöntő üzenetét, akit szolgálata a szomszédos faluba szólított, így nem vehetett részt az ünnepi istentiszteleten. Pál apostolra hivatkozva mondta, hogy az evangélikus közösség együtt örvendezik az örvendezőkkel, azaz osztoznak református testvérük örömében, s felidézte, hogy egykor az önállósodás igényével váltak külön, s a közös múlt is megtanította őket békességben egymás mellett élni. Az alkalmat megragadva itt is invitálta a közösséget az idén 60. évfordulóját ünneplő evangélikus közösség közelgő ünnepére, mely november 5-én, vasárnap lesz, s amelyet reménység szerint Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke is megtisztel jelenlétével.
Kotmájer Mihály baptista lelkész köszöntő szavaiban kiemelte: „nem az épület a templom, hanem a gyülekezet”, s intette a hallgatóságot: legyünk élő templomok.
Az istentisztelet a három felekezet vezetőjének közös áldásával zárult.
Fotógaléria:
