Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc az ország modern történelmének egyik legmeghatározóbb és legszívszorítóbb eseménye. A forradalom 1956. október 23-án kezdődött, amikor a diákok békés tüntetése kezdte el követelni a politikai szabadságot és a szovjet uralom visszavonását. A tiltakozások gyorsan átalakultak egy szélesebb mozgalommá, amely az ország minden területén támogatást kapott, de 1848-hoz hasonlóan, az orosz fölény ismét győzedelmeskedett.
Az események 67. évfordulóján Filus Tibor önkormányzati képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, és elevenítette fel beszédében a szabadságharc bukásának mozzanatait.
Az emberek követelték az ország szuverenitását, a politikai rendszer megújítását és a szovjet befolyás visszaszorítását, azonban, 1956 novemberének elején a szovjet csapatok brutálisan levertek minden ellenállást.
Ez a folyamat végül komoly következményekkel járt Magyarország és annak lakossága számára, hosszú évekre elnyomást és megfélemlítést eredményezve.
Beszédét Mindszenty József bíboros 1956-ban mondott gondolataival zárta:
„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
Zárásként egy-egy mécsest helyeztek el a megemlékezők az 56′-os kopjafánál.
Fotógaléria: