2024. szeptember 30. – október 8. között aszfaltrajzversenyre hívták és várták a kiskőrösi óvodásokat a MBE Filadelfia Integrált Szociális Intézmény udvarára, melynek elsődleges célja a generációk közötti kapcsolatépítés volt. A gyerekek nagyon sok élménnyel, ismerettel gazdagodtak, mely tevékenységekbe az idősek is bekapcsolódhattak. Rajzaikkal nem csupán az intézmény udvarát, hanem az ott lakók életét is színesítették.
Csővári Katalin, az intézmény mentálhigiénés munkatársa mesélt a kezdeményezésről hírportálunknak.
Kinek az ötlete volt?
Intézményvezetőnk: Opauszki György kezdeményezte, hogy a kiskőrösi nagycsoportos óvodások számára hirdessünk egy aszfaltkrétás rajzpályázatot.
Mi volt ebben a projektben az Ön feladata?
Én koordináltam, tartottam a kapcsolatot az óvodapedagógusokkal, szerveztem a játékokat, de összességében a kivitelezés TEAM munkában valósult meg, hiszen nagyon sok munkatárs összehangolt munkájára volt szükség az előkészítésben. Mivel magam is óvoda és gyógypedagógus vagyok öröm volt számomra, hogy meglátogatták az intézményünket a gyerekek. Mondtam is, hogy még soha ennyi óvodásom nem volt, mint idén ősszel a Filadelfia Idősek Otthonában.
Mi volt a cél?
Elsősorban a generációk közötti kapcsolat építése, illetve az intézményvezetőnk szavaival élve: a szürke hétköznapok és térkövek színesítése.
A városból mely intézmények kapcsolódtak a pályázathoz?
A KEVI Harangvirág Óvodájából a Csiga és a Halacska csoport, a Kiskőrösi Óvodákból pedig az Őzike, Napocska, Méhecske, és a Micimackó csoport óvodásai vettek részt a programokon, összesen 123 gyermek.
Szeretnénk ezúton is kifejezni köszönetünket Tiriczné Szabó Szilvia, és Csatlós Erzsébet intézményvezetőknek, illetve az intézményeikben dolgozó óvodapedagógusoknak, dajkáknak, hogy segítségükkel sikeresen megvalósulhatott ez a kezdeményezés.
Milyen programokkal várták az intézménybe látogató gyermekeket?
Délelőtt 10 órakor érkeztek a gyerekek egy helyi járatos busszal, amit az önkormányzat biztosított minden olyan csoportnak, akik ezt igényelték. Mielőtt beléptünk volna az intézménybe néhány mondatban életkori sajátosságaiknak megfelelően elmondtam a logónk jelentésének az üzenetét: Isten szeret, és gondoskodik rólunk.
Az udvaron padokon ülve már várták a gyerekeket az otthon lakói, és valamilyen módon ők is bekapcsolódtak a közös játékba. Utána szabadon rajzolhattak, majd ittak egy kis szörpöt, amit a konyha biztosított számunkra. Mindenki izgalommal várta, hogy elsétáljunk a sertés telepre, ahol megnézhették, és meg is etethették a malacokat. Ez hatalmas élmény volt számukra. Visszatérve az otthonba újabb örömteli esemény várta a gyerekeket: a díjkiosztó. Mindenkit egy kinder tojással jutalmaztunk az aszfaltverseny végén. Ha még maradt időnk, akkor újra játszhattak az udvaron, vagy a kis játszóterünkön.
Az óvodapedagógusokkal rugalmasan kezeltük a tervezett programot. Olyan alkalom is volt, amikor pl. a Méhecske csoport egy közel 20 perces Mihály napi műsorral örvendeztette meg a lakókat az udvaron.
Volt már korábban is példa arra, hogy intézményükbe látogattak óvodások?
Igen, a Szűcsi úti óvodások már több alkalommal is szerepeltek a különböző jeles napokon. Tavaly a Petőfi 200 Emlékév kapcsán egy interaktív délelőttöt is szerveztem a számukra, ami nagyon jól sikerült.
Milyen visszajelzések érkeztek a gyerekektől, lakóktól, illetve a gyermekek szüleitől?
Hálásak vagyunk, hogy mindenki pozitívan élte meg az alkalmakat. Az egyik óvó nénivel telefonon beszéltem, aki mesélte, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat, és azt mondták, hogy „Holnap is megyünk!” Az otthon lakói pedig minden alkalommal kifejezték szavakkal, mosollyal, kedves gesztusokkal, hogy mennyire örülnek a látogatásuknak. Az a természetes életöröm ami a gyermekekből árad mindig felvidít bennünket.
Említette a beszélgetés elején, hogy a generációk közötti kapcsolatépítés volt az egyik cél, mit gondol, mennyire, és milyen konkrét módon tudott ez megvalósulni?
Elsősorban a tevékenységeken keresztül. Igyekeztem a lakókat is bevonni a programokba, játékokba. Amikor megérkeztek a gyerekek, akkor az idős testvérektől kérhették el a krétákat, ill. őket bíztam meg a zsűrizés feladatával is. Természetesen minden alkalommal úgy ítélték meg, hogy mindenki kapjon jutalmat a végén. A Micimackó csoport óvodásainak pedig az intézményünk legidősebb (egyébként még jó kondícióban lévő) lakója a 96 éves Mátyus Imre bácsi adta át az ajándékokat. Több alkalommal bekapcsolódtak a közös játéktevékenységbe pl. a Napocska csoportos gyerekeket nyitott esernyővel várták a padon ülve. Azt játszottuk, hogy a gyerekek szabadon futkározhatnak a napsütésben, de ha meghallják, hogy esik az eső, akkor gyorsan szaladjanak egy esernyő alá. Ez és ehhez hasonló kedves interakciók segítették a gyerekeket, és a szépkorúakat is abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, esetleg elindulhasson spontán módon egy közös beszélgetés.
A közelmúltban a lakókkal történő séta közben figyeltem fel az otthon kertjében egy csodálatos levélegyüttesre a mogyoróbokor ágai között. Számomra jelzésértékű volt a három különböző árnyalatú, de ugyanakkor egymáshoz nagyon közeli „generációk” üzenete: minden korosztálynak megvan a maga szépsége.
Azt gondolom, hogy a mentális egészség szempontjából is az az ideális, ha az idősebb korosztály nem szigetelődik el, hanem kapcsolatot ápol a fiatalabb generáció tagjaival is. Intézményünk nem csupán programokkal, hanem tárgyi eszközökkel is segíti ennek megvalósulását. Idén került kialakításra egy olyan, kis játszótér az udvaron, ahol a lakóinkat látogató családtagok gyermekei, unokái biztonságosan játszhatnak.
Pedagógiai szempontból milyen pozitív hozadéka volt a megvalósult programoknak az óvodások számára?
Nagyon sok élménnyel, ismerettel gazdagodtak a gyermekek. Minden csoport az Állatok világnapjához kapcsolódóan tervezte a témahetet, amibe nagyon jól illeszkedett az itteni látogatásuk. Természetes környezetben figyelhették meg az állatokat (malacokat, tyúkokat, halakat, cicákat, madarakat). A kezünkből formált „távcsővel” csendben figyeltük meg, ahogyan a levendula virágain gyűjtik a virágport a méhecskék. Olyan játékokat terveztem, ami kapcsolódott a csoport nevéhez, és fejlesztette a gyerekek képességeit is. Elsősorban a nagymozgás, auditív észlelés, gyors reagálóképesség, ill. a figyelem fejlesztése volt a domináns. Érzelmi szempontból kiemelném a szeretet kifejezését, ami megnyilvánult egy mosolyban, vagy az Idősek napjára készített könyvjelző átadásában, amit örömmel és hálás szívvel vettek át az otthon lakói a gyermekektől. Többen meghatódtak amikor olvasták: „…köszönöm, hogy itt vagy velem, ettől kerek a világ!…” (Balla Piroska: Szeretetvirág- részlet).
Természetesen az egyik legnagyobb örömforrás maga az aszfaltkrétával való rajzolás volt. Amikor még a tervezés fázisában volt a projekt, akkor beszélgettünk az óvodapedagógusokkal, hogy mi legyen a rajzverseny témája. Az intézményvezetőnk Opauszki György azt javasolta, hogy minden kötöttség nélkül szabadon alkothassanak a gyerekek. Így utólag látom, hogy ez mennyire jó döntés volt. Ha meghatároztuk volna, hogy milyen témában rajzolhatnak, akkor nem születtek volna olyan csodálatosan egyedi rajzok, mint pl. a közel két méteres óriási limuzin, korcsolya, és focipálya, ugróiskola, virág, botra támaszkodó idős néni és bácsi, és még sorolhatnám. Elgondolkodtam azon, hogy a rajzolás, mint az önkifejezés egyik módja esetleg kommunikációs csatorna is lehetne az olyan lakóink életében, akik esetleg a betegségükből adódóan akadályozottak a beszédben.
A programokon részt vett gyermekek nagy része már iskolaelőkészítős nagycsoportos. Ebben az életkorban nagyon fontos a szem – kéz koordináció, és a finommozgás fejlesztése, amire az aszfaltrajzolás remek lehetőség. Nem kellett rágörcsölni a helyes ceruzafogásra, hiszen az aszfaltkréta éppen a gyerekek kezéhez lett kitalálva. Ők dönthették el, hogy milyen színnel, és mit rajzoljanak, ami segítette a kreativitásuk kibontakozását, és szemmel láthatólag örömmel, és elmélyülten készítették alkotásaikat, amit a lakók, és az óvodapedagógusok is folyamatosan megdicsértek. Visszautalva a generációk közötti kapcsolatépítésre szeretnék megosztani egy szülői visszajelzést. Az egyik csoport látogatása után az esti bevásárlás során mondta egy anyuka: „ Nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Mesélték, hogy együtt rajzoltak a dédipapával.”
Az elmúlt egy hét során volt olyan élmény, vagy mozzanat, ami személyesen is megérintette Önt?
Talán amikor az Őzike csoportos gyerekeket kísértem vissza a buszhoz, és azt kérték, hogy én is menjek el velük az óvodába. Mondtam, hogy nagyon kedvesek, de nekem vissza kell mennem, mert a néniknek szükségük van rám. Mire a mellettem haladó kislány ezt mondta: „Igen, mert te a nénik óvó nénije vagy.”
Hogyan értékeli a hetet? Terveznek-e a jövőben is ehhez hasonló alkalmakat?
Azt gondolom, hogy nagyon tartalmas, és örömteli napokat élhettünk meg a gyerekekkel. A visszajelzések alapján a gyerekek és az otthon lakói is jól érezték magukat. Szeretettel várjuk őket a jövőben is. Természetesen az intézmények vezetőinek döntése, hogy ez mikor, és milyen formában valósul majd meg. Jó volt látni, hogy itt Kiskőrösön olyan óvodapedagógusok, és dajka nénik vannak az óvodákban, akik szeretettel, és szakmailag is magas színvonalon végzik a munkájukat. Hálásak vagyunk Istennek a gyermekekért, akik rajzaikkal színesítették nem csupán az udvarunkat, hanem az itt lakók életét is. Köszönjük!
Fotógaléria:
