A Kiskőrösi Bem József Általános Iskola tabdi tagintézményében szeptembertől Kovács Rita pedagógus kezdte meg munkáját, aki nem szokványos úton érkezett a tanári pályára. Hosszú éveken át a gazdasági és adminisztratív területen dolgozott, de mindig is érezte, hogy valójában a gyermekek között van a helye. Most, évekkel a diplomája megszerzése után, végre lehetősége nyílt arra, hogy tanítani kezdjen, és valóra váltsa régi álmát. Bemutatkozásában mesél arról, mi motiválta a váltásban, hogyan fogadták a kollégák és a diákok, valamint milyen célokat tűzött ki maga elé első tanévét megkezdve.
Mesélj egy kicsit magadról, tanulmányaidról, kérlek!
Kiskőrösön élek két gyermekemmel, és most új fejezet kezdődik az életemben azzal, hogy pedagógusként csatlakozhattam a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola tabdi tagintézményéhez. Hosszú éveken át gazdasági és adminisztratív területen dolgoztam: voltam irodavezető, cégvezető-asszisztens, foglalkoztam pénzüggyel, HR-rel, sőt még duális képzési programok koordinálásával is. Ezek a tapasztalatok sokat adtak nekem: megtanítottak a precizitásra, a felelősségvállalásra és a szervezettségre.
Mégis, mindig ott motoszkált bennem, hogy igazán a gyerekek között érzem jól magam. Nem véletlen, hogy annak idején magyar nyelv és irodalom szakon végeztem a Szegedi Tudományegyetemen. Most végre eljött az idő, hogy a gyerekeim példáját is látva, belevágjak a tanításba, és a hivatásommá váljon az, amire mindig is vágytam.
Hálás vagyok, hogy nem egyedül kell megtennem az első lépéseket: mentoromnak tudhatom Maráz Lászlónét és egykori tanítómat, Horváth A. Gézánét, akik többévtizedes tapasztalatukkal fogják a kezem. Rengeteg támogatást kapok Dedák-Csapi Melindától, a tagintézmény vezetőjétől is, és ami talán a legszebb: a gyerekek az első pillanattól kezdve szeretettel és tisztelettel fogadtak – ez hatalmas erőt és önbizalmat adott nekem.
Honnan értesültél az állásról?
Az álláslehetőségről a tagintézmény vezetőjétől és szakmai kapcsolatokon keresztül értesültem. Amikor megtudtam, hogy épp Tabdin van lehetőségem kezdeni, nagyon megörültem. Egy kisiskolában ugyanis egészen más a hangulat: családias, közvetlen, itt minden gyerek számít, mindenki fontos. Úgy érzem, pont ilyen közegben tudom a legjobban megélni azt, amiért pedagógusnak álltam.
Milyen célokat tűztél ki erre a tanévre, mit szeretnél átadni a diákoknak?
Sokszor gondolkodom azon, amit Gubik Petra dala is megfogalmaz: „Mit adhatnék?” A dalban ott vannak a válaszok is: szeretetet, mosolyt, odafigyelést, bátorítást. Én is így érzem – ezek mind legalább olyan fontosak, mint a tankönyvi tudás. Hiszem, hogy a gyerekek akkor tudnak igazán fejlődni, ha érzik, hogy figyelnek rájuk, elfogadják őket, és biztonságban vannak.
Ezért szeretném, ha nemcsak ismereteket kapnának tőlem, hanem megtapasztalnák a másik ember felé érzett tiszteletet, önmaguk és társaik elfogadását, és közben megerősödnének az önbizalmukban. Egy kisiskola erre különösen alkalmas, hiszen itt minden gyerek valódi figyelmet kaphat, és lehetőség nyílik arra, hogy közösségként éljenek meg minden egyes napot.
Úgy gondolom, hogy a pedagógus feladata nem áll meg az oktatásnál: a nevelés éppolyan fontos. A mai gyerekeknek szükségük van erős, minőségi értékrendre, amelyhez biztonsággal igazodhatnak.
Ha sikerül megtanítanom őket tisztelettel kommunikálni, elfogadni, segíteni egymást, és közben hinni saját értékeikben, akkor már sokat tettem azért, hogy teljes, boldog és felelősségteljes felnőttekké váljanak.
