A rajz iránti szeretet sokaknál gyermekkorban kezdődik, ahogyan László Tiborné Ficsor Alexandra életében is. A kiskőrösi származású grafikus és kétgyermekes édesanya hosszú utat járt be, mígnem a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskola óraadójaként kezdhette el új hivatását. Interjúnkban nemcsak saját művészi pályájáról mesél, hanem arról is, milyen szemlélettel vezeti be a gyerekeket az alkotás világába – ahol nemcsak a technika, hanem az önkifejezés is központi szerepet kap.
Bemutatkoznál kérlek az olvasóinknak, s közben mesélnél arról is, milyen út vezetett a Kiskőrösi SZÓ-LA-M AMI-ba?
László Tiborné (Ficsor Alexandrának) hívnak, kiskőrösi lakos, feleség és kétgyermekes családanya vagyok. Általában a gyermekek egészen kicsi koruktól kezdve szeretnek rajzolni! Én is ezek közé a kicsik közé tartoztam. Igazából általános iskolás koromban már tudatosan is több időt szántam a rajzolásra, festésre, illetve gimnazista koromban kezdtem el járni a zeneiskolába, grafikára Babucsikné Zeikfalvy Anna nénihez, aki segítette munkásságom fejlődését. A gimnáziumi érettségi után Kecskemétre jelentkeztem a Katedra Általános Iskola, Gimnázium, Informatikai és Művészeti Technikum, Szakgimnázium és Kollégiumba, ahol érettségi után grafikus szakon végeztem.
Ezután volt egy kis kitérőm, de közben Kecskeméten a Szabadiskolába jártam különböző órákra fejleszteni magamat. Ez az út vezetett Szegedre, a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar képi ábrázolás szakára, ahol festészeti szakirányt végeztem, és szereztem meg a diplomámat.
Ezt követően mentem férjhez. Időközben több munkahelyem is volt, leghosszabb ideig a Druk-ker Kft.-nél dolgoztam, ahol nagyrészt számítógépes grafikával/tervezéssel és az ügyfelekkel foglalkoztam.
Eközben született két gyermekünk, így a festést és rajzolást háttérbe kellett szorítanom anyai kötelességem végett, viszont férjemmel tagjai vagyunk a Kőrös-Körül a Művészetért Egyesületnek, így az alkotás része is megmaradt, valamint részt veszek képeimmel az egyesület kiállításain.
Mindig is fontosnak tartottam a gyermekek oktatását, a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatását, továbbá szerettem volna kipróbálni magamat ezen a területen is.
Korábban is tanítottál már grafikát?
Grafika tanításában még csak most szerzem a tapasztalataimat. Eddig leginkább diákként vettem részt ilyen jellegű órákon. Volt azonban néhány kis “diákom” az évek alatt, akik a segítségemmel készültek fel a főiskolai, egyetemi felvételijükre, alkalmassági vizsgájukra.
Amit biztosan tudok az az, hogy a gyermekek fejlődéséhez elengedhetetlen az alkotás és a kreatív munka, ugyanis ebben az életkorban a legfogékonyabb az agy. Így minden készség, amivel az ember már fiatalon megismerkedik, hatványozott erősségként mutatkozik meg felnőtt korban.
Jómagam mindig jókedvűen és szeretettel jártam ezekre az órákra, mert tudtam, hogy egy nagyszívű és kedves tanár vár, aki a fejlődésemet szolgálja és mindig igyekszik majd erre törekedni. Ez egy pillér az oktatásban. Én is ezt a tanári példát preferálom: a gyermek érezze azt akárhányszor eljön az órákra, hogy várja egy jó csapat, ahol önmaga lehet. Ezt a miliőt pedig a tanár feladata megteremteni.
Csak gyermekek, vagy felnőttek oktatásával is foglalkozol itt?
Egyelőre csak gyermekek oktatásával foglalkozom, de ha lenne rá lehetőségem szívesen foglalkoznék felnőttekkel is.
Hogyan, milyen szempontok szerint építed fel a tanórákat?
Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a tanórák ne csak a kézügyességüket és kreativitásukat fejlesszék, hanem kialakuljon egy szuper, támogató közösség is, ami segíti a gyerekek szorongásainak leküzdését. Célom, hogy együtt, és külön-külön is rátaláljanak a saját hangjukra.
Igyekszem mindig változatos és izgalmas témákat kitalálni, amiket magukénak érezhetnek. Továbbá elsősorban olyan feladatokat adni, ami a különböző művészeti technikákkal is megismerteti őket.
Ceruzával, filctollal való árnyékolástól, különböző festészeti-grafikai módszereken át egészen a montázs, kollázs és vegyes technikák alkalmazásáig.
Alkotásaidat több kiállításon is láthattuk már, lévén, hogy tagja vagy a Kőrös-Körül a Művészetért Egyesületnek. Van olyan hobbid, készséged, amibe a diákokat is szeretnéd bevonni?
Több ötletem is van, amibe szeretném a diákjaimat bevonni, de ez még a jövő zenéje. Ami, biztos hogy az éppen aktuális kiállításokat a városban, együtt is meg fogjuk nézni. Illetve különböző képzőművészeti pályázatokon is részt fogunk venni, amik megmozgatják a diákok fantáziáját.
Alkotásaid leggyakrabban mit ábrázolnak? Milyen témákkal szeretsz foglalkozni?
Általában portrékat, tájképeket készítek, de absztrakt jellegű témákkal is foglalkozom. Az utóbbi években a fotózásba is belevetettem magam, ebben a műfajban pedig a tükröződő felületek, fény-árnyék játék, valamint a tájképek megörökítésével foglalkozom. A témáim áltában színesek, vidámak olykor pedig elgondolkodtatóak, de ami igazán fontos az az, hogy mindig pozitív kisugárzása legyen a képeimnek, ami feltölti és felemeli az embert.
