Október 22-én este, a nemzeti ünnephez kapcsolódó városi megemlékezést követően, a hagyományokhoz híven átadták a Soltvadkert városi elismeréseket, melyek azoknak járnak, akik munkájukkal, hivatásukkal, példamutató életükkel sokat tettek a város közösségéért. Idén is olyan személyek részesültek kitüntetésben, akik emberi és szakmai életútjukkal méltán vívták ki a soltvadkertiek megbecsülését és szeretetét.
„Életem legszebb éveit töltöttem Soltvadkerten, és ha kell, holnap este pakolok, hogy újra itt legyek.” Ezek Sárköziné Kovács Katalin gondolatai, aki a soltvadkerti sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségének számít, aki letette városunkban a kézilabda alapjait. 1950-ben született Kiskunhalason, ahol gyermekéveit is töltötte. A Szilády Áron gimnáziumban érettségizett, majd a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola földrajz-testnevelés szakán szerzett diplomát, és kézilabda edzői oklevelet. Az atlétika edzői végzettséget Budapesten a Testnevelési Főiskolán szerezte meg, de számos képzésen, továbbképzésen vett részt. Kézilabda iránti imádata valójában már nyolcadikos korában jelentkezett, amikor akkori tanára beválasztotta a középiskolás lányok csapatába, majd megyei ifjúsági és területi válogatottban is játszott a hatvanas évek közepén. 1972-ben kezdett el dolgozni a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános Iskolában földrajz-testnevelés szakos tanárként, osztályfőnökként, kézilabda, labdarúgás és atlétika sportági edzőként. Mint azt mesélte, amikor a főiskolán végzett, több helyre is hívták, de ahogyan itt Mátyus Lajos és Nagyné Magdi néni, Fehér László fogadták és körbe vezették, azonnal tudta, hogy ide jön tanítani. Soltvadkerten is hamar kézzel foghatóvá lett a sportág iránti elköteleződése, hiszen számos megyei, illetve kupa győzelem, kézilabda kupák, tornaünnepélyek szervezése köthető a nevéhez. 1982-ben az országos úttörő kézilabda bajnokságon ezüstérmes lett a vadkerti csapat. És ez a csapat idén májusban sárbogárdi otthonában lepte meg 75. születésnapján Katikát, nem mellesleg másnap a hajdani NB II-es csapat is megjelent kedvenc gesztenyetortájával. A felnőtt női csapattal NB II-ben edzőjátékos engedéllyel a pályán is szerepelt. Ebben az időszakban a Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség Ifjúsági Bizottságát is vezette és erősítette a kiskunhalasi NB I-es gárdát. 1984-ben házasságot kötött Sárközi Lászlóval, így Sárbogárdra vezetett az útja, ahol a helyi gimnáziumban, majd általános iskolában is tanított. 1986-ban megszületett egyetlen leányuk, Zsuzsanna Katalin. Természetesen Sárborgárd is megtapasztalta Katalin elhivatottságát, hiszen folytatta itt is a versenysportra való felkészítést kézilabda, atlétika, szivacskézilabda sportágakban. Mindháromban országos helyezéseket értek el. A felnőtt női csapatnál az NB II-ben, és az NB I ifi csapatnál edzősködött. 2014-től a Fejér Megyei Diáksport Szövetségnél is tevékenykedett, Sárbogárd és körzete 14 iskolájának felmenő rendszerű diáksport versenyeit szervezte. Számos elismerést, kitüntetést kapott pályafutása alatt eredményes sporttevékenységéért, kiemelkedő pedagógusi munkájáért, amely aranydiplomává érett 2014-ben. Soltvadkertet egy életre a szívébe zárta. Az itt töltött 12 év meghatározó volt számára, nehéz szívvel hagyta maga mögött a várost. Sok élsportolót nevelt már soltvadkerti szinten is, Szarka Évi, Fritts Margit, Győri Ági, Leinhardt Ági, hogy csak néhány nevet említsünk, akik végtelen szeretettel és hálával gondolnak egykori edzőjükre, mint ahogyan sok sportoló, aki neki köszönhetően szerzett életre szóló élményeket és emlékeket.
Mi is nagy tisztelettel, megbecsüléssel és szeretettel köszöntjük!”
Forrás: Soltvadkert Város Önkormányzata
Fotó: archív, hiszen nem tudott részt venni az átadóünnepségen
