A vira.hu idén is arra kért néhány helyi lelkészt, hogy osszák meg ünnepi gondolataikat – olyan üzeneteket, amelyek túlmutatnak a megszokott karácsonyi képeken, és segítenek új fényben látni az ünnep lényegét. Selmeczi Nimród lelkipásztor gondolatai segítenek közelebb lépni ehhez a fényhez: megérteni Jézus küldetésének mélységét, és felfedezni az ünnep személyes meghívását, amely minden embernek szól.
Az idei évben a baptista vezérfonal, a János szerinti evangélium elmondása alapján olvashatjuk a karácsonyi történetet. Való igaz, János meglehetősen sajátosan írja le ezt az eseményt. Jánosnál ugyanis nem olvasunk pásztorokról, bölcsekről, sem istállóról vagy jászolról, Józsefről, Máriáról, de még a csecsemő Jézusról sem! Hogyan lehetséges akkor így karácsonyi történetről beszélni? Az evangélium első verseiben János, a rá jellemző mélyreszántó, teológiai-filozófiai szempontból írja le a karácsony kozmikus, világmindenségre kiható jelentőségét.
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt… Az Ige testté lett, közöttünk lakott, ét láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal…” (János evangéliuma 1:1-14)
Ezekből a sorokból kitűnik, hogy a karácsony lényege az, hogy az Örökkévaló, Mindenható, Teremtő Isten addig láthatatlan arca lett láthatóvá a kisded Jézusban, akinek a küldetése az volt, hogy az Atya világosságát hozza el és hirdesse ebben a bűntől sebzett, elveszett világban. Ennek a küldetésnek a végső stádiuma volt az, hogy Krisztus megváltást szerzett az emberiségnek a keresztfán, megtapasztalva a halál sötétségét. Végül pedig feltámadt, világosságával legyőzve a sötétséget, élő reménységet és új életet adva azoknak, akik befogadják ezt a világosságot.
Az advent során többször elém került egy történet Jézus családjával kapcsolatban. Földi szüleit, nevelőapját, Józsefet és anyját Máriát ismerjük a karácsonyi történetekből, de a Biblia elmondja, hogy később féltestvérei is születtek Jézusnak. Amikor Jézus felnőtt és elkezdte nagy erővel hirdetni Isten országát, csodákat tett, betegeket gyógyított – az emberek próbálták értelmezni ezt az új jelenséget. Még a családja sem, akik a kezdetektől vele voltak, értették pontosan mi történik. Kérdéseket tettek fel: Istentől származik Jézus? Vagy gonosz erők munkálkodnak benne? Ki ő és mit akar? Ilyen az, amikor valaki hosszú ideig élt sötétségben és először lát világosságot: hunyorogva keresi mi is történik körülötte. Jézus családja a keresésére indul, hogy megkeressék és hazahívják. Jézus erre furcsa választ ad: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim? És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: Íme az én anyám és az én testvéreim. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Márk evangéliuma 2:33-35)
A karácsonyt legtöbben szeretjük a családunk körében eltölteni, olyan emberek között, akik szeretnek, megértenek, elfogadnak. Jézusnak is volt a földön családja. De Ő azért jött erre a földre, hogy ezt a családot kiterjessze, és minden embert meghívjon Isten, a Mennyei Atya családjába. Szeretjük emberi családunk szeretetét megtapasztalni: gondoljunk bele, mennyivel erőteljesebb Isten szeretetét így befogadni! Ha hallgatod Jézus szavát, befogadod az Ő világosságát és cselekszed Isten akaratát, te is Isten családjának tagjává válhatsz. Kedves Olvasó! Kívánom, hogy válaszolj erre a meghívásra ezen a karácsonyon.
Forrás: Selmeczi Nimród, ifjúsági lelkipásztor, Kiskőrösi Baptista Gyülekezet
Kiemelt kép: illusztráció
