Karácsony éjszakáján az angyalok éneke nem csupán egy örömhír közlése volt, hanem Isten üdvözítő tervének ünnepélyes kinyilatkoztatása: a megtestesült Ige által Isten dicsősége és az emberek békessége válik valóra. Ez az üzenet ma is élő és aktuális, túlmutat az ünnep külsőségein, és a szív mélyére hív.
Az alábbi gondolatokban Tóth Tibor plébános a karácsony valódi misztériumára irányítja figyelmünket: Isten ajándékozó és szenvedő szeretetére, amely a Gyermek ártatlanságában válik kézzelfoghatóvá. A mindennapok egyszerű, mégis mély emberi gesztusaiban mutatja meg, hol ismerhetjük fel ma is Isten megváltó jelenlétét, és hogyan lehetünk mindannyian a békesség hordozói.
Krisztusban szeretett Testvéreim! Kedves Ünneplő Világ!
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben’”
(Lk 2,14)
Így dicsérték, dicsőítették az angyalok a pásztoroknak a kisded Megváltót, a megtestesült Igét; s így kívánták a békességet az emberi szívekbe. A hitvallás és a dicséret sorai ezek az angyalok szájából. Az angyalok éneke a megtörtént események értelmét juttatják kifejezésre, világossá teszik, hogy a Gyermek születésével Isten dicsősége és az emberek békessége válik valóra. Azt mondják az angyalok, hogy a Gyermek Isten dicsőségére és az emberek békességére van itt. Értsük jól, a karácsony nem egy felhívás az emberi jóakarat gyakorlására, hanem Isten sugárzó jóakaratának, jóságának meghirdetése az emberek számára. Isten arra rendelt minket, hogy fogadott fiai legyünk „jóakaratának tetszése szerint”. A Karácsony Isten szeretetének legnagyszerűbb epifániája, megjelenése. Két módja van annak, ahogyan kifejezésre juttathatjuk a szeretetünket valaki iránt. Az egyik abban áll, hogy ajándékokat adunk a szeretett személynek. Így van ez az emberek között is: amikor két teremtmény között „szirmot bont” a szerelem, a legelső szükséglet az ajándékozás, hogy ezáltal biztosítsuk a másikat érdeklődésünkről és érzéseinkről. Isten is így szeretett minket a teremtéskor. Az egész teremtés egyetlen nagy ajándék: ajándék a lét, amit kaptunk, ajándék a virágok, a levegő, a nap, a hold, a csillagok, az egész kozmosz, amelyben elvész az emberi értelem. De van egy másik, bár az előbbinél sokkal nehezebb módja is annak, hogy kifejezzük valakinek a szeretetünket, amit Karácsony üzenetében is felfedezhetünk Ez pedig a szeretett személyért való szenvedés. Ez az a szeretet, amivel Isten szeretett minket megtestesülésében. Szent Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „…kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez…” (Fil 2,7)
Testvérek! Isten nem elégedett meg azzal, hogy jót akaró szeretettel szeret minket, a szenvedő szeretettel is szeretni akart bennünket. Hogy megértsük a Karácsony misztériumát, szükségünk van a „szentek szívére”. Ők nem elégedtek meg a Karácsony külsőségeivel, hanem annak benső titkaiig hatoltak. Nyissuk fel a szemünket, vegyük észre Isten megváltó tervének a jeleit! Talán most többen megkérdezik, hogy „Hol van, mi ez a titok, miben áll ez a terv?” Nagyon egyszerűen például a szenvedéllyel oktató tanárban, egy vállalkozó becsületességében, egy köztisztviselő feddhetetlenségében, egy házaspár hűségében, egy gyermek ölelésében, egy betegápoló gyengédségében, egy nagymama türelmében, a bűnözés ellen békésen fellépő férfiak és nők bátorságában, de ugyanakkor egy befogadó közösségben is. De a legfőbb jel: a Gyermek lefegyverző ártatlansága, amelyben abszolút felismerhetjük, hogy Isten türelmesen és irgalmasan van jelen az emberiség történelmében. Bárcsak sokak, mind és mind többen eddig a titokig eljutnának, megnyílnának, felfedeznék, értékelnék.
Ezen a Karácsonyon nekünk is szól Isten sugárzó jóságának híre, mindannyian címzettjei vagyunk.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új évet!
Írta: Tóth Tibor plébános
Kiemelt kép: https://miserend.hu (illusztráció)
