A magyar népi hagyományok, a közös tánc és az élő népzene jegyében telt október 17-e, szombat délutánja Kiskőrösön. A Hétszínvirág Oktatási és Kulturális Alapítvány szervezésében Dömötör-napi táncházat tartottak a Petőfi Sándor Művelődési Központban, ahol a legkisebbektől a tapasztaltabb táncosokig minden korosztály lehetőséget kapott a közös szórakozásra. A programot Horváth Katalin néptáncpedagógus vezette, aki nemcsak a tánclépések elsajátításában segítette a résztvevőket, hanem a Dömötör-naphoz kapcsolódó népszokásokat is megismertette velük.
A művelődési központ emeleti kiállítóterében már délután négy órától a néptáncé és a muzsikáé volt a főszerep. A szervezők úgy állították össze a programot, hogy a kisebb gyermekek és a nagyobb, gyakorlottabb táncosok egyaránt megtalálják a számukra megfelelő elfoglaltságot.
A családias hangulatú rendezvényen a gyerekek kötetlenül kapcsolódhattak be a közös táncba, miközben a felnőttek is részesei lehettek a hagyományőrző délutánnak.
A legkisebbek játékosan ismerkedtek a néphagyományokkal
A program 16 órakor az aprók táncházával kezdődött, amelyet elsősorban a 3–7 éves korosztály számára szerveztek. A kiskőrösi gyermekek mellett a keceli tagozat kezdő néptáncosait is várták.
Horváth Katalin a rendezvényt megelőző beszélgetésünkben elmondta, hogy tudatosan választották külön a kisebbek és a nagyobbak programját, hiszen a különböző életkorú gyermekek eltérő módon és tempóban sajátítják el a tánclépéseket. A legkisebbek foglalkozásán ezért a tánc mellett a játék, a közös éneklés és az ismeretterjesztés is fontos szerepet kapott.
A szervezők vetített képekkel is készültek, amelyek a régi pásztoréletet, a juhok és más haszonállatok kihajtását, illetve hazaterelését mutatták be. A cél az volt, hogy a gyerekek ne csupán megtanulják a népi játékokat és dalokat, hanem megértsék azt is, milyen életmódhoz és szokásokhoz kapcsolódnak.
A foglalkozások során a mozgást rövidebb pihenők szakították meg, igazodva a kisebb gyermekek teherbírásához.
Miért éppen Dömötör-napi táncház?
A rendezvény egyik különlegességét az adta, hogy a szervezők egy ma már kevésbé ismert néphagyományt állítottak a középpontba.
Dömötör napja október 26-ára esik, és a magyar pásztorhagyományban az őszi behajtás, valamint a pásztorok elszámoltatásának egyik fontos időpontja volt.
Horváth Katalin a vele készült beszélgetésben felidézte, hogy a régi állattartás során tavasszal, a fagyok elmúltával kihajtották az állatokat a legelőkre, ahol a pásztorok felügyelete alatt töltötték a melegebb hónapokat.
Ősszel, Dömötör napjához kapcsolódva hajtották vissza az állatokat a gazdákhoz, és ekkor számoltak el a pásztorok a rájuk bízott jószágokkal.
A gyermekek számára külön érdekességet jelenthetett a régi pásztorfoglalkozások megismerése: a juhokat a juhász, a sertéseket a kondás, a szarvasmarhákat pedig a gulyás őrizte.
A szervező azt is elárulta, hogy eredetileg Márton-napi táncházban gondolkodtak, ám mivel Kiskőrösön számos intézmény szervez ehhez az ünnephez kapcsolódó programot, végül a Dömötör-napi hagyomány bemutatása mellett döntöttek.
Az időpontot az őszi szünethez igazítva hozták előre október 17-re.
Élő népzene és közös tánc
A táncház hangulatáról a Horgos zenekar gondoskodott, amelynek élő muzsikája végigkísérte a délutáni és esti programot. A foglalkozások vezetésében Horváth Katalin mellett Ekres-Szévald Barbara, Kaponya László és Bencz Gergely működött közre.
A 17.30-kor kezdődő, nagyobbaknak szóló táncházban már összetettebb tánclépések és különböző tájegységek táncai kerültek előtérbe. A résztvevők először irányított tánctanítás keretében gyakorolhattak, majd a program kötetlen, szabad tánccal folytatódott.
A szervezők nem kizárólag a néptáncot rendszeresen tanuló gyermekeket és fiatalokat várták: a rendezvény minden érdeklődő számára nyitott volt, így azok is bekapcsolódhattak, akik egyszerűen csak szerették volna megtapasztalni a közös tánc örömét. A délután során a vendéglátásról is gondoskodtak, a résztvevőket pogácsa, édes sütemény és frissítő várta.
A hagyomány akkor él igazán, ha továbbadjuk
A Dömötör-napi táncház jó példája volt annak, miként lehet a régi magyar népszokásokat a mai gyermekek számára is érdekessé és élményszerűvé tenni. A közös éneklés, a játékos tánctanulás, az élő muzsika és a pásztorélethez kapcsolódó történetek együttesen tették tartalmassá a délutánt.
Horváth Katalin kedves, közvetlen hangvételű konferálása és irányítása hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek felszabadultan kapcsolódhassanak be a programba, miközben észrevétlenül is közelebb kerültek a magyar népi kultúrához.
A Hétszínvirág Alapítvány rendezvénye ismét megmutatta, hogy a hagyományőrzés nem csupán a múlt felidézéséről szól: a közös tánc és muzsika ma is képes összehozni a családokat, közösségi élményt teremteni, és továbbadni kulturális örökségünk értékeit a következő nemzedékeknek.
Fotógaléria:
