„A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz 2:24)
Dr Mihalecz Gábor a tegnapi előadásában Kiskőrösön arról beszélt, hogy milyen külső hatások vagy személyek befolyásolhatják negatívan egy párkapcsolat működését.
Az előadás címe: „Anyós, após és más kedves rokonok” utalt a téma szűkebb körére, így a hallgatóság sok választ megtudhatott arra vonatkozóan, hogy az ilyen „kedves rokonok” hogyan tudnak akár észrevétlenül vagy éppen nem tudatosan „beleavatkozni” vagy „bezavarni” felnőtt gyermekeik családi életébe.
Maga a szituáció kívülről egész egyszerűnek tűnik. A gyerekek felnőnek, megházasodnak, kirepülnek a fészekből és felnőttként saját családot alapítanak. Aztán a (magukra maradt) szülők is és a felnőtt gyerekek is az új családjukkal boldogan élnek, míg meg nem halnak… Valószínűleg egy tündérmesében vagy egy tökéletes világban ez így működne, de mint tudjuk, olyanok nincsenek.
Valójában a házasság/ az esküvő egy elég markáns jele annak, hogy minden érintett felfogja és elfogadja, hogy ezek után bizony minden megváltozik. Tehát itt elvileg mindennek le kellene játszódnia a témában, de ez nem történik meg. Az esküvői rituálé lélektani célja az, hogy segítse a szülőket elengedni és az ifjú párt leválni (róluk). Ez tulajdonképpen egy mérföldkő: van egy „előtte” és lesz egy „utána”. Átlépünk egy küszöböt. Eddig a szüleim fia/lánya voltam, de az esküvő után a helyzet változik: elsősorban a párom házastársa vagyok és csak másodsorban a szüleim gyereke!
Miután az esküvő lejátszódik, időnek kell eltelnie, mire mindenkinek „leesik”, hogy valójában mi is történik. Minél hosszabb ez az idő, annál jobban elmérgesedhetnek (és el is mérgesednek) a konfliktusok a származási család és az „új család” között, valamint az új családi egység létrejöttét fenyegeti is! Hiszen a származási család és az új család az két „külön kör”, amelynek világos határvonalai vannak, de természetesen beletartozik a kölcsönös támogatás. A határok be nem tartása és az esetleges „túlzott támogatás” nagy bajba sodorhat minden érintettet.
A szülőkkel való egészséges kapcsolat kialakításához hasznos tanácsokat hallhattunk, de egy fontos dologra kiemelt hangsúlyt fektetett Gábor:
„A felnőtt, házas ember a szüleiért felel, és nem a szüleinek!” Gábor hosszú magyarázata röviden így hangozna: a segítséget meg kell adni a szüleinknek, de nem tartozunk feléjük elszámolási vagy beszámolási kötelezettséggel. Nem az a cél, hogy magunkra haragítsuk a szüleinket! Hiszen a szülő-gyerek kapcsolatban bármikor előfordulhat, hogy egymásnak erőforrásaivá válnak.
A szakember külön felhívta a figyelmet a diszfunkcionális családok néhány jellemzőjére, amelyek befolyásolhatják az ifjú pár családi harmóniájának kiépülését, ezek:
– Anyámasszony katonája
„Anyámasszony katonájának jelölöm azt a férfit, aki még felnőttként is az anyja bűvkörében él…”
– Apuci kislánya
„Apuci kislányának jelölöm azt a nőt, aki felnőttként is az apja bűvkörében él….”
– A szülők bűntudatot és szégyenérzetet keltenek a gyermek önállósági törekvéseinek visszatartására
– A család bünteti az egyet nem értést
– A szülők ellenségesen reagálnak a gyerek haragjára stb…
Szinte minden családban észre lehet venni valamilyen mértékű diszfunkcionalitást, csak sokszor a családtagok nem hajlandóak tudomást venni róla.
Mivelhogy mindenki külön „batyuval” érkezik a házasságba, ezért érdemes a származási családokról külön családfát (úgynevezett genogramot) készíteni, amelyben annak az érzelmi hálónak a rejtelmeibe láthatunk bele, melyet az őseink és mi – családtagjainkkal együtt szövünk tovább. Itt megvizsgálhatjuk, hogy bizonyos házassági kríziseket az „őseink” hogyan oldottak meg, hiszen ezek mintaként tovább élhetnek bennünk – a tudatalattinkban! Ezek felismerésével kikerülhető lehet, hogy ugyan abba a „hibába” essünk bele, amelybe a felmenőink. ( Tegyük hozzá, hogy a minták nem mindig rosszak!)
Ebben a tartalmas egy órában Mihalecz Gábor (főleg anyós) viccekkel, megtörtént sztorikkal és filmből kivett jelenetekkel tette színesebbé az előadást, idézett a Bibliából, John Gottman-től illetve Dave Carden-John Townsend: Családfánk titkai című könyvéből is hozott részletet. A végén készségesen válaszolt a hallgatóságban felmerült kérdésekre.
A Párkapcsolati Klub következő alkalmáról hamarosan tájékozódhatnak a Vira Magazin oldaláról!
