Lezárult a 2016/2017-es jégszezon. Az alsó korosztály felfelé ívelő fejlődési pályája mellett a rossz edzésre járási statisztikákról, a leköszönő U16-ról, egy szabadkai fúzióról és a tengerentúlról érkező új edzőkről is beszélgettünk Szekeres Károllyal évértékelő interjúnk alkalmával.
– A HC Kiskőrös jégkorong csapata az új főedző Zoran Jaramazovic, alias Sico érkezését követően ígéretét beváltva nagy lépést tett a B-kategóriából az A-kategóriába való átlépésért. Milyen érzés ez?
– Az én egyesületi vezetői szemszögemből nézve ez nagyon fontos. Sico elképesztően elszánt. Vitathatatlan, amit letett az asztalra. Azt mondhatom, szinte megszállottan tanít, mindenkinek képes esélyt adni, tud a megfelelő pillanatban bátorítani, szakmailag átgondolt. Jó választás volt, ez hónapról-hónapra biztosabbá vált bennem.
– Az edzésre járási statisztikát azonban még ő sem tudta kikozmetikázni…
– Tegyük hozzá, hogy ez nem is az ő feladata. Ez leginkább a gyerekek hozzáállásán, motiváltságán és a szüleik célorientáltságán, fáradhatatlanságán, kitartásán múlik, és bizony van olyan korosztályunk, ami ebben nem erős. Sőt, kis túlzással élve a felsőbb korosztályban ez a statisztika tényleg katasztrofális, míg az alsó korosztályban példaértékű. Utóbbiak Siconak és a szorgalmas edzésre járásnak, gyakorlásnak köszönhetik azt a hatalmas fejlődést, mely egy év alatt történt.
– Ez pontosan mit jelent a „kicsikre”nézve?
– Az alsó korosztályban hatalmas fejlődést tapasztaltunk. Kiváló tehetségű, jó korcsolyatechnikájú, koncentrációt tekintve kiváló egyéniségeket fedeztünk fel, akiknek minden esélyük megvan arra, hogy idővel a Magyar Jégkorong Válogatott tagjai lehessenek. Fizikailag és a lövéspontosság tekintetében fejlődniük kell még, de az a szándék és akarat, ami társul a mindennapjaikhoz, biztos vagyok benne, hogy előre viszi őket. Ugyanakkor érdemes azt is megemlíteni, hogy a csapatszellem is sokat változott, barátságok születtek, születnek az öltözőkben, a tornákon, ami aztán a pályán a játék közben is magával hozza egymás tiszteletét és az alázatot. Büszke vagyok ezekre az apróságokra.
– Sok helyütt dicsérik, sőt, egyes helyeken példaértékűnek nevezik és mintaként emlegetik az itt zajló edzésprogramot.
– Valóban sok dicséretet kaptunk. Persze, hogy jó érzés hallani, amikor azt mondják: a kis egyesületek közül nálunk a HC Kiskőrösnél zajlik a legnagyobb szakmai munka. Pláne, ha ezt még a Magyar Jégkorong Szövetség koordinátor edzője Darryl Easson vagy Orgoványi István is megerősíti. De az is nagyszerű érzés, amikor a kisebb korosztályunknak egyik-másik tornára érkezve amikor felismerik őket így kiáltanak: “Megérkezett a liga legjobb csapata!” A kicsikkel vitathatatlanul felkerültünk a jégkorongtérképre, ha így folytatják, tényleg bármi lehet belőlük, bármilyen posztra delegálni tudjuk őket.
– Az országos bajnokságban való részvétel elképesztő utazással, hétvégi elfoglaltsággal járt idén is. Ezt hogy bírták a csapatok?
– Igen. Az elmúlt évadban 11 500 kilométernyi utat tett meg az egyesületünk, amelyet ha négy korosztályra bontunk nem sok, viszont a szükségesnél mindenképp több. Az U8-asok körülbelül 40, az U10-esek úgy 44, az U12-es korosztály nagyjából 21, az U16-os csapat 30 mérkőzésen van túl ebben az évadban. Gombócból is sok, mondhatnánk. De tisztességesen legyűrtük. Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy a nyolc hónap alatt a bajnokság lebonyolítása során egyetlen komoly sérülés sem történt, illetve egyetlen iskolai igazolást sem állítottak ki. Ezt csak azért szeretném hangsúlyozni, mert fontos lehet azoknak a szülőknek, akik a közeljövőben szeretnének csatlakozni hozzánk. Maximálisan tiszteletben tartom a tanulás fontosságát. Emellett mint szakosztály vezető szeretném, hogy az edzések végén minden alkalommal legyen jutalomjáték. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek a játék lényegét, örömét érezzék meg, és ne legyen folyamatos győzelmi kényszerük. Az ország számtalan egyesületénél megfordultam és azt látom, a hazai utánpótlás nevelés eredménycentrikus, ami rombolja azok esélyét akik későn érő típusok. A jó szakmai munkához hozzátartozik a dicséret is, amibe mi is fejlődnünk, fejlődni fogunk.
– Már felröppent a hír a városban, hogy megszűnik az U16-os korcsoport. Mi történt idén az U16-sokkal, hogy ezt a döntést meg kellett hozni?
– A dolog sokrétű. Kevés sikerélményük volt. Talán ez is befolyásolta azt, hogy az edzéslátogatás már-már botrányos volt. Ezt a magatartást a sport nem tűri és pláne nem hálálja meg.
Minden sportágra igaz, hogy csak komoly odaadással, sok gyakorlással lehet eredményeket elérni. Az edzés a legfontosabb a sportág elsajátításában, ennek a koronáját adja a hétvégi mérkőzés, ahol alkalmazhatod azt a tudást, amit hét közben megszereztél. De… Nem ment.
A vártnál jóval alacsonyabb jelenlét az edzéseken a szakmai stábot nem csak bosszantotta, el is keserítette. Értetlenül álltunk előtte, magunkban kerestük a hibát, hogy miért nem járnak a gyerekek edzésre. Csak arra tudunk következtetni, hogy a sikerélmény hiánya okozta a passzív hozzáállást. Gyerekfejjel nehéz jól látni, hogy egy országos bajnokság ranglistáján utolsók vagyunk. Felnőtt értelmezésben viszont pontosan tudjuk, hogy kisvárosi, nem nagy jégkorongos múltú kis egyesületként igenis szép eredmény a legekkel játszani. Gyakorlatilag ott voltunk a csúcson, hisz nem egy megyei vagy regionális versenyen hanem az országos bajnokságban játszottunk. És lehet, hogy a huszonegyedikek lettünk, de komoly jégkorongos csapatokat előztünk meg azzal, hogy mi képesek voltunk indulni a mezőnyben. Sok olyan csapat van, akinek a neve idén fel sem került erre a palettára.
– Mi újság a felnőttek háza táján?
– A HC Kiskőrös öregfiúinak Classic Winter tornája idén is igen sikeres volt. A Rémszarvasok által szervezett tornának országokon átívelő hírértéke van és volt. Büszkék vagyunk erre is. Jó lenne, ha csatlakoznának új játákosok a Apahoki és a Solti amatőrök brigádjához is. Igen, ez itt egy felhívás is egyben! Várjuk a jelentkezéseket!
– A jövő szezonra nézve már most komoly változások történtek. Fúziónál a HC Kiskőrös a szabadkai HK Spartak egyesülettel. Ez miért jó?
– Egyrészt le kell szögeznünk, hogy a fúziónk kizárólag az U12-es és U14-es korosztályt érinti. Az összeolvadás betölti azokat a létszámhiány miatti réseket, melyek hátráltatták a munkát. De más hozama is van a „házasságnak”. Szabadka város sportigazgatósága például heti egyszeri alkalommal rendelkezésünk bocsátja a szabadkai szabványpálya teljes felületét ahhoz, hogy a gyerekeink a hétvégi mérkőzésekre maximálisan felkészülve indulhassanak útnak. A mi pályánk nem szabványméretű. A gyerekeinknek fontos lesz, hogy megszokják a bajnokságokkor használt pályaméreteket, így ugyanis magabiztosságuk is nagyobb lehet. Persze, sok egyéb is szükséges ahhoz, hogy egy „házasság” jó legyen, így augusztus 14. és 20. között mondhatni nászútra indulunk Csíkszeredába, ahol három egyesület vár bennünket és egy jó kis csapatépítő táborban építhetjük, erősíthetjük bimbózó kapcsolatunkat, hogy szeptember 1-jén, amikor megkezdődik a komoly munka már egy egymásnak ismerős, összekovácsolódott brigád tűzhessen ki közös célokat a 2017/2018-as szezonra.
– E fúzió keretében a szakmai stáb is bővül.
– Igen. Most Sico mellett Szabó Zoltán erőnléti edző, én, mint segédedző, Szekeres Nikolett korcsolyaoktató és Biró lászló LTP asszisztens közreműködik a munkában. De rövidesen csatlakozni fog hozzánk két tengerentúli edző is, akitől nem csak a jégkorong alapjait, hanem az angol nyelvet is jobban megtanulhatjuk.
– Más változásra számíthatunk?
– Az említett szakmai munkák miatt a közönségkorcsolya háromról két naposra szűkül. Csak szombaton és vasárnap lesz lehetőség korizni, ezért elnézést kérünk. Ugyanakkor nekik, a csapattagoknak és a gyerekek szüleinek is nagyon köszönjük az ezévi munkát, kitartást. A szülői vendégszeretetünk országosan híres. Jó érzés amikor más városokban beszélnek nekem erről, hogy az ellenfelekkel is milyen barátságos, diplomatikus viszonyt ápolnak a kiskőrösi szülők. Jó szülői társadalom állt össze az elmúlt szezonban. Nekik a kitartás mellett az egyesületünk rendezvényeihez hozzátett segítségeket, felajánlásokat is nagyon köszönjük. Ahogyan a környék – Kiskőrös, Soltvadkert, Csengőd, Nemesnádudvar, Kiskunhalas, Császártöltés, Tabdi – óvodáinak, iskoláinak is, hogy jöttek, használták a pályát, gyerekek százaival szerettetve meg a korcsolyázást, segítse ezzel a tanítványok testi-lelki fejlődését.
Forrás: kiskoroskori.hu
