175 éve, 1842. augusztus 24-én helyezte el József nádor a pest-budai Lánchíd jelképes alapkövét. Budának és Pestnek, Magyarország fővárosává történő egyesítése már az
1830-as években beszédtéma volt, és Széchenyi is ezt az egyesítést tűzte ki célul a Lánchíd megépítésével. A Budát és Pestet összekötő híd később a közteherviselés jelképévé is vált.

-Hirdetés-

A híd építését Széchenyi István szorgalmazta, többnyire személyes okokból is, ugyanis 1820-ban édesapja temetésén nem tudott rész venni, mert a zord téli időjárási viszonyok miatt nem tudott átkelni a folyón. Naplójába így emlékezett meg erről: “Ma azt mondtam Brudernnak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafizetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.”

A híd alapkövét 1842. augusztus 24-én az V. Ferdinánd királyt képviselő, József nádor tette le. A pillérek, hídfalak 1847 júliusára készültek el, a vasszerkezet szerelését a szabadságharc eseményei hátráltatták. A hídon 1849. január 1-jén haladt át az első kocsi: Néhány nappal később 70 ezer osztrák katona és 270 ágyú kelt át ugyanitt, amelyet 1849 májusában, Buda ostromakor fel akartak robbantani. A hidat 1849. november 20-án avatták fel, másnaptól mindenki használhatta, aki megfizette a hídvámot. A II. világháború végén a visszavonuló német hadsereg, maga mögött felrobbantotta.

Az újjáépített, némileg megszélesített hidat, első felavatásának 100. évfordulóján nyitották ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban újították fel.

A Lánchíd megépítését gróf Széchenyi István kezdeményezte. Finanszírozását báró Sina György szervezte, a legnagyobb adományt is ő adta a klasszicista stílusban tervezett híd megépítésére. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849. november 20-án avatta fel Haynau. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Adam Clark volt. A hídfők kőoroszlánjait Marschalkó János szobrászművész készítette. Ez az építészeti mestermű sokat segített a város gazdagodásán, fejlődésén, Magyarország jövőjén.