Soltvadkerti vonatkozású szekrény áll a kiskunhalasi Thorma János Múzeum emeleti kiállító termében. A bútordarab 1849-ből származik, felirata német nyelvű. Házassági ajándéknak készült, hiszen a két név — Katzenbach Miklós és Gillich Katalin — a korabeli evangélikus anyakönyvek szerint házasfeleket jelez. Az ifjú pár az akkori divat szerint így állított emléket a „nagy napnak”. Mit tudunk róluk még?
A férj, Nicolaus Katzenbach néven került bejegyzésre a vadkerti német evangélikus egyház születési anyakönyvébe 1821. május 11-én. 1849-ben tehát 28 éves volt. Akkori felfogás szerint már lassan középkorú férfi.
Mert nem ez volt az első esküvője!
Az anyakönyveket lapozva megállapítható, hogy bizony nem. 1841-ben ez a Katzenbach Miklós házasságot kötött Brandt Örzsével, akinek szülei: néhai Brandt Mátyás és néhai Pájer Éva. Ebből a házasságból 2 gyermek született: Konrád 1842. augusztus 29-én és Jakab 1844. február 9-én. Mindketten meghaltak néhány éves korukban. Őket követte fiatalon Brandt Örzse, aki 1848. június 11-én, tüdőlob következtében hunyt el 27 évesen. Az özvegy férj nem várt sokáig, hanem 1848. október 19-én újranősült. Ekkor vette feleségül Gillich Catharinát, Gillich Jeremiás és Schüszler Éva lányát. Róla azt tudjuk, hogy 1831. október 8-án született Vadkerten. Keresztszüleinek neve Henricus Windecker és Catharina Baumann. A szekrényt valószínűleg tehát erre a házasságra készítették, ezt jelzi a rajta lévő felirat.
Gyermekeik neve a következő:
| Sorszám | Név | Születési idő | Gyermekhalál időpontja |
| 1. | Éva | 1850. július 6. | megérte a felnőttkort |
| 2. | Jakab | 1852. október 8. | 1857. július 30. |
| 3. | Margit | 1855. február 1. | 1855. február 15. |
| 4. | Miklós | 1857. június 5. | 1857. augusztus 7. |
| 5. | Konrád | 1858. június 28. | megérte a felnőttkort |
| 6. | Mária | 1860. december 24. | 1861. január 8. |
| 7. | Krisztina | 1862. február 18. | 1862. április 14. |
| 8. | Miklós | 1863. március 3. | 1863. március 3. |
| 9. | holtan született | 1864. május 16. | |
| 10. | holtan született | 1865. március 1. | |
| 11. | Miklós | 1866. december 10. | megérte a felnőttkort |
A fent említett körülmények miatt sajnos nem csoda, hogy Gillich Catharinát is fiatalon szólította magához a Teremtő: 1874. január 16-án, mindössze 43 évesen „typhus”végzett vele. A háztartás és különösen az apa nevét viselő, kisebbik fiú megkívánta az asszonyi kezet. Így Katzenbach Miklós, 53 éves özvegy, harmadszor is megnősült: még ugyan abban az esztendőben, 1874. április 12-én feleségül vette Eiler Julianna, 52 éves özvegyasszonyt. Bizonyára ő is hozott gyerekeket a házasságba. Az Eiler család ugyancsak a „svábok” közé számít, a megfelelő anyagi háttérrel, és akkor még német anyanyelvvel. Valószínűleg „összeboronálták” őket, ami abban a korban egyedülálló embereknél nem volt ritkaság.
Az anyakönyvi adatokban történő további elmélyedés arról is meggyőz minket, hogy a német és a szláv evangélikus gyülekezet tagjai egymással nem keveredtek. Ez egészen az 1900-as évek elejéig így volt, amikor a nyelvi korlátok megszűntével lassan sikerült az előítéleteket is lebontani.
A két evangélikus gyülekezet különállását a XIX. századi Vadkerten a két külön anyanyelvi iskola megléte sokáig konzerválta. Egészen 1880-90-ig megmaradt egyes tantárgyak német tannyelve. És noha minden bizonnyal értettek az akkori emberek magyarul, a mindennapi nyelv a helyi német dialektus maradt köztük. Érdekes ebből a szempontból a második feleség névírásának vizsgálata: Gillichin. Azaz, Gillich (Jeremiás) lánya. Az iskolai névlistákban, valamint az anyakönyvekben mindig így írták a lányok nevét: Gselmann-Gselmännin, Fogt-Fogtin, Hirsch-Hirschin, stb.
(folytatjuk)
Káposzta Lajos
történész
