Január 31-én a Kiskőrösi Városi Könyvtár adott otthont a 2019-es Mesemondó Találkozónak, ahová érkeztek diákok Tázlárról, Bócsáról, Csengődről, Imrehegyről és Kecelről is.
Alsó tagozatból 16, míg a felső tagozatból 8 tehetséges gyermek mérte össze mesemondó tudását ezen a délelőttön. Azt csak a szülők és a felkészítő tanárok tudják, hogy mennyi munka van egy-egy elhangzott mese mögött, mégis érdemes vele foglalkozni, mert van a gyermek előadásmódjában valami kis plusz, amit felfedezve és csiszolgatva – ez esetben megmérettetve – komoly előnnyé tehetünk.
Turán Istvánné Margó, a könyvtár igazgatója köszöntötte a jelenlevőket és bemutatta a zsűri tagjait, név szerint a zsűri elnökét, Schiller Katalin magyar szakos tanárnőt; Váriné Szlovák Erika óvodapedagógust és Tétiné Jónás Aranka könyvtári munkatársat.
Az alábbiakban az igazgatónő beszéde olvasható a versenyre érkező gyermekek képeivel tűzdelve:
(És azt, hogy a zsűri hogyan döntött alsó és felső tagozat kategóriában, cikkünk végén megtalálja a kedves olvasó!)
A mai gyerekek dúskálnak a mesékben. A gyerekirodalom a fantázia világának végtelen változatát kínálja számunkra, annyi mesekönyvet lehet kapni, mint még soha. Szerencsére kortárs magyar költők, írók tollából is bőven.
A televízióban is legalább tíz magyar nyelvű mesecsatorna létezik, az interneten pedig végképp minden elérhető. Minden személyiségtípusú gyermek megtalálja a hozzá illőt. Mesére pedig szükség van és mindig is lesz. Sőt, a mesék gyógyító hatással is lehetnek nemcsak a gyerekekre, hanem felnőttekre is.
A mai, a technika világába beleszületett gyermek főleg rajzfilmek, animációs filmek, tévés mesecsatornák útján kerülnek kapcsolatba mesékkel. Ezek a nap 24 órájában rendelkezésre állnak, hatalmas a választék, színes képi világuk leköti a gyerekeket, de már látszanak a kedvezőtlen hatásai is. Mivel a mesefilmekben mindent készen kapnak a gyerekek – profi módon megalkotott karaktereket, sémákat látnak – nem fejleszti kellőképpen a képzeletüket.
Az élőszavas mesében – ahogyan a mai nap folyamán is hallani fogjuk a meséket – a gyermek rákényszerül, hogy a saját fantáziája alapján képzelje el a hallottakat. A mesefilmben sokkal kevesebb a szöveg, a leíró részeket képpel helyettesítik, így a szókincsük fejlődésére is visszatartó hatással van. Ráadásul a képekhez erőteljes hanghatások is társulnak a filmben. Ezek érzelmileg manipulálhatják a gyermekeket – félelmet, agressziót válthatnak ki.
Filmnézés közben a néző pusztán befogadó, nem kérdezhet közbe, nem kérhet magyarázatot, ha valamit nem ért; ellentétben az élőszavas mesével, ahol közvetlen személyes kapcsolatban van a mesélővel.
Azt mondják már egy tizenévesnek is „ciki” mesét hallgatni, vagy olvasni, sőt a közfelfogás szerint a mese ovis műfaj. Véleményem szerint ez koránt sincs így. A magyarázat a népmesék sajátos felépítésében rejlik. A népmeséknek különböző mélységű jelentéstartalmuk van. Mást mond egy négyévesnek, mást egy tizenévesnek.
Gondoljunk bele: egy tündérmesében a királyfi és a királylány egymásra találása számos párválasztási kérdésre választ ad, és ez igen közel áll a tizenévesek érdeklődési köréhez. De olyan alapvető erkölcsi kérdések is szerepelnek a népmesékben, mint a becsület, az igazságosság, az irigység, a hatalom gyakorlása.
Ezek a felnőttkorban mindennapos konfliktusok forrásai lehetnek, amelynek megoldásában, feloldásában sokat segíthetnek a mesék. Miközben szórakoztatnak, megoldást nyújthatnak bizonyos élethelyzetekben felmerülő problémákra is. A mese nemcsak sztori, hanem lecke is. Elgondolkodtat és tanít, emellett gyógyít is.
Pszichológiai kísérletek igazolják, hogy oldja a stresszt, a feszültséget, jobb kedvre derít, fokozza az önbizalmat, csökkenti a fájdalmat. Kórházakban, idősotthonokban is használják terápiás céllal.
Meséljünk gyermekeinknek minden nap. Ne csak lefekvés előtt, hanem mindig, amikor alkalom adódik rá: az orvosi rendelőben vagy buszra várakozás közben, a fürdőkádban vagy a reggeli öltözködés folyamán. Nem is fontos könyvből olvasni, mondhatjuk fejből is a mesét, hiszen régen is így adták szájról-szájra. Meséljünk családi történeteket vagy hagyjuk, hogy a gyerek meséljen!
A filmek arra tanítanak, hogy a gyerek legyen csendben és nézze a mesét; az élőszavas mesemondás arra nevel, hogy a gyerek beszéljen, és lássa a mesét. Lényeges különbség! Ebben rejlik a népmesék varázsereje.
Őszinte hittel vallom a népmese felemelő és megtartó erejét, hiszek abban, hogy segítségével hidat lehet építeni múlt és jelen, fönn és lenn, ember és ember között.
És hogy a varázserő működjön, ahhoz jó tudni egy varázsigét, amelynek segítségével máris meseország birodalmába juthatunk. Érdemes ezt meseolvasás előtt eljátszani:
„Sűrű erdő, kopasz mező, pillogója, szuszogója, tátogója, itt bemegy, itt megáll, itt a kulacs, itt igyál.”
A mesemondó verseny eredményei ekképp alakultak:
ALSÓ tagozat:
- Katona Imre (Kiskőrös)
- Polereczki Léna (Kiskőrös)
- Andries Paula (Imrehegy)
Különdíjban részesült Kiss-Berdó Marcell (Kiskőrös)
FELSŐ tagozat:
- Csoszó Kata (Kiskőrös)
- Dicsa Márk (Kiskőrös)
- Mezei Léna (Tázlár)
Különdíjban részesült Rácz János (Kiskőrös)
Köszönjük a könyvtár dolgozóinak a segítségét, a tanárok és a szülők felkészítő munkáját, a zsűri építő gondolatait és a gyerekek lelkes mesélését, mellyel mi felnőttek is töltekezhettünk a verseny napján – jó kedvre derített minket!
Kincses Szilvi
Fotógaléria:
