Soltvadkerten idén a szervezők igazi sörfesztivált ígérnek július végére. Ez azt jelenti, hogy lesz műsor, kézműves sörök és valószínűleg igazi marketing is hozzá. Na de ki a célközönség egy ilyen minőségi rendezvényen? Mitől lesz a sör (az ára mellett) igazán minőségi és különleges? Attól, hogy kísérletező, magas szaktudással rendelkező, a fogyasztók igényeire nyitott sörfőzők jönnek el termékeikkel. Erről beszélgetünk a kiskőrösi származású Reczer Gáborral, aki minden bizonnyal megfelel ennek a kategóriának.
-Hogyan lehetne besorolni a te söreidet a gyártási technológia szerint?
Az erjedés szerint a két legfőbb sörtípus a felső, illetve az alsóerjesztésű sör. Én alapvetően felső erjesztésűeket készítek, mert lényegesen nagyobb a „játszótér” ezeknél a söröknél. Sokkal nagyobb szabadsággal alkothatok meg teljesen agyament, extrém söröket.
A felső erjesztésű sörök a mostanában egyre többet hallott ’ale’-ek. Ezeknél a söröknél az erjedés során az élesztő magasabb hőmérsékleten dolgozik. Ide tartoznak többek között a stoutok (fekete sörök), sour ale-ek (savanyúak), red ale-ek (vörösök), IPÁk és még nagyon sok sörtípus.
Az alsó erjesztésű sörök a lágerek. Értelemszerűen ezeknél az élesztő lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten érzi jól magát. Ezek talán széles körben is sokkal ismertebbek, ugyanis a nagyüzemek többnyire ezt a sörtípust gyártják. Természetesen egyre több a kivétel, hiszen hallottunk a Soproni Óvatos Duhaj termékeiről, illetve a Dreher különféle próbálkozásairól is, hogy csak a két legismertebbet említsem.
-Tehát akkor ez a kézműves sör?
Sőt: A Reczer Ser annyira kézműves, hogy már lábműves! Még a kezdetek kezdetén biciklivel kezdtem a kiszállítást Budapesten. Mondhatni: Öko-bio-kézműves kiszállítás volt… Bár, itt tenném hozzá, hogy mára a kézműves szó már a végtelenségig elcsépelt lett, teljesen elvesztette jelentését, úgyhogy szívesebben használom a kisüzemi, esetleg a craft angol szóból magyarosított kraftot.
-Legutóbbi sörsorozatodban több savanyú sört is készítettél. Ennek mi a titka?
Ez egy nagyon különleges sörtípus, melyet egy egyre szélesedő, de még mindig elég szűk fogyasztói réteg kedvel csak igazán. A sört szándékosan, mondhatni előre megfontolt szándékkal, különféle mikroorganizmusokkal savanyítják le, ellenőrzött körülmények között. Ezek a sörök az úgynevezett ’sour ale’-ek, melyeknek természetesen nagyon sok alfajtája van.
Én egészen konkrétan joghurtot öntök a sörlébe, és a joghurtban lévő lactobacillus (tejsav baktérium) savanyítja le a sörlevet. Amint elérte a kellő hatást, felforraljuk, komlózzuk, és csak aztán megy az erjesztőbe. Itt kell rögtön megjegyeznem, hogy a kézműves sörök nem arra valók, hogy egy építkezésen talicskatolás közben zutty, lehúzzuk! Vessük össze inkább a minőségi borral: azt is egy jó vacsora közben, jó társaságban fogyasztjuk el.
–Ki dönti el, hogy egy sör mennyire jó? Mert értem, hogy a barátok megisszák, meg vannak ezek a sörpatikák — szerencsésebb régiókban a megyeszékhelyen is. Ezen kívül milyen fórum van még?
Természetesen a söröknél is ugyanúgy vannak hivatalos országos és nemzetközi versenyek, mint a pálinkáknál vagy a boroknál, de végső soron a fogyasztókon áll vagy bukik a dolog. Ugyanúgy jelen vannak a minősítő, illetve rangsoroló versenyek is, melyeken a bírák többnyire a BJCP alapján (Beer Judge Certification Program) értékelik a söröket, annak ellenére, hogy ezt a „szabálykönyvet” alapvetően a házi sörfőzők alkotásainak bírálására hozták létre. Tartalmazza több mint 150 sörtípus részleten leírását.
Ahogy már említettem a T30-al díjat nyertem egy nemzetközi sörversenyen. Ez azért első körben igen jó kezdés! A lényeg, hogy — akár a bornál — folyamatosan haladni kell. Minél több helyen jelen lenni, legyen az akár sörfesztivál, akár egy bolt, vagy egy söröző. Persze elengedhetetlen a dolog mögé az is, hogy az ember kiemelkedően jó sört főzzön, így feltámadhat az igény ezekre az italokra, vagy akár a nyitottság a különlegesebb sörök irányába.
Káposzta Lajos
