A Kiskőrösi LC labdarúgó csapata mellett dolgozik már 42 éve Kelemen István stúdiós. A több évtized alatt már szinte a klub részévé vált, aki látta az egyesület legnagyobb sikereit és kudarcait egyaránt.
Hogyan emlékszel vissza a kezdeti lépésekre, amikor első alkalommal szólaltak meg az általad bekapcsolt hangszórók a kiskőrösi labdarúgó pályán?
A stúdiózásom története úgy kezdődött, hogy egyszer felkérték édesapámat: „ugyan Pista, szólj már a fiadnak, mert ő mikrofon közelben van, hogy mondja be a csapatösszeállításokat, egyebeket a mérkőzések előtt…” Ezek után kijöttem egy mérkőzésre, megbeszéltük az akkori vezetőkkel a dolgokat és azóta stúdiósként vagyok részese a kiskőrösi találkozóknak. Nagyon szeretem a csapatot, melynek korábban az idegenbeli mérkőzéseire is elutaztam, bármilyen távol is voltak a fiúk. Megjártuk már a klubbal a poklot és a menyországot is, a megyei III. osztálytól kezdve az NB I-ig. A közel fél évszázad alatt nagyon sok jó és neves labdarúgóval tudtam megismerkedni, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok. Amikor találkozok a régi játékosokkal, akkor barátian üdvözöljük egymást és minden alkalommal kedves emlékek törnek elő. A labdarúgás iránti szeretettel még édesapám oltott be, akivel 14 évesen kezdtem el kilátogatni a kiskőrösi találkozókra. A mostani Szabadidő Parkban volt a régi pálya, ahol még láttam játszani a Szentgyörgyi Ali, Sanyika és Markó Göbe által fémjelzett csapatot. Ekkor vált a labdarúgás a számomra egy örök szerelemmé. Édesapám legyártatott egy olyan bőrsapkát, mint amilyen a repülősöknek volt és motorral jártunk a vidéki mérkőzésekre.
A stadion és a stúdió technika milyen fejlődésen ment keresztül az évek alatt?
Kicsit el voltam szomorodva, hogy mintegy 25 évig nem nézett nagyon erre a stadionra senki. A játékéktér mindig nagyon jó volt és a gyep mai is szerintem a megye legjobb pályái közé sorolható. Aki most kijön a stadionba az már láthatja, hogy megújultak az öltöző épülete, elkészült egy műfüves pálya és világítást kaptak a játékterek. Úgy tudom, hogy a közeljövőben további nagyon komoly fejlesztések várhatók még a stadionnál. A stúdió technikáról is nagy fejlődésen ment keresztül a sok év alatt. A kezdetekben úgymond majdnem egy „Sokol rádióval” kezdtem a hangosítást a hangminőség tekintetében. A későbbiekben a fő szponzorom Tamás fiam volt, aki megvásárolt egy minőségibb hangosításhoz alkalmas szettet és az ő szavával élve annyit mondott, hogy „Fater használd, csak arra kérlek, hogy vigyázz rá!” Természetesen féltő gonddal kezelem, használom a berendezést és úgy gondolom, hogy elég jó minőségben is szólnak a hangfalak.
A hangulatjavítás érdekében milyen zenéket szeretsz lejátszani?
Számomra az 1960-1970-es évek zenei az igazi zenék, dallamok. Amikor ezek közül lejátszok néhány slágert a szurkolók közül többen mondják, hogy „Pista végigszaladt a hideg rajtam, libabőrös lett a hátam a felcsendült zenétől”.
Van-e olyan mérkőzés vagy kiskőrösi csapat, amelyre mindig szívesen emlékszel vissza?
Mindig nosztalgiázva gondolok vissza Alira, Sanyikára, Göbére, a Kállaiakra. Még most is előttem van, amikor a Szabadidő Park területén volt régi pályán játszott ez a csapat. A hétvégi mérkőzés után hétfőn az volt az első teendőm, hogy megvettem a Petőfi Népe újságot és néztem az eredményeket, figyelemmel kísértem a tabellát, hogy hányadik helyen áll a csapat. A későbbiek során nagyon jó csapatunk volt NB-s szinten, amikor a „Pecznyik Gábor féle generáció” focizott, a maiakat pedig mindenki ismeri. Az NB I-be feljutott csapatban kiváló játékosok fociztak, akikkel a mai napig kiváló a kapcsolatom. Nagyon szeretem ezt a munkát és remélem, hogy még hosszú ideig fogok a Kiskőrösi LC mellett dolgozni és a csapatnak szurkolni.
A pálya szélén eltöltött ennyi év után a kiskőrösi szurkolóknak, játékosoknak mit tudnál üzenni?
Én sosem értettem egyet a pesszimizmussal, hogy így a magyar foci, meg úgy… Tudom, hogy a szurkolók mindig győzelmet várnak el a csapattól, de bízni kell a játékosokban és ne legyenek türelmetlenek, hiszen az ellenfél is azért lép pályára, hogy sikert érjen el. Én mindig optimista voltam a magyar labdarúgással kapcsolatban és többek között azt is megjósoltam, hogy a válogatott 2-1-re legyőzi a horvátokat. A szurkolóktól azt kérném, hogy ne csak alkalmanként hangozzon el a „hajrá Kőrös!”, hanem jóval gyakrabban és hangosabban buzdítsák a csapatot, lelkesítsék a játékosokat.
A kiskőrösi csapatnak van egy indulója is… Hogyan kapcsolódik veled össze ez a zene, a szurkolás és a stúdió feladatok?
Nagyon régóta beszélgettük már Szekeres Péterrel és Pötyivel, hogy kellene már a Kiskőrösnek is egy zenei indulót összeállítani. Nagy munka árán sikerült összehozni, amit a közönség és a játékosok is örömmel vettek, vesznek a mai napig. Örülök, hogy ez mindenkinek tetszik és sokszor hallom, hogy dúdolják a szurkolók is, amikor bevonul a csapat a pályára.
Filus Tibor
