A gyerekek megismerhették az indiánok világát, az indián kultúrát feldolgozva sok színes alkotás született. Harangozóné Balogh Zsóka – mint “törzsfőnök” és táborvezető – a pedagógiai és táboroztatási tapasztalata mellett rendelkezett a tematikához szükséges speciális tudással is, hiszen számos kézműves technika mestere.
-Mit is kaptak a gyerekek az elmúlt héten?
Kétféle oldalról közelíteném meg, egyrészt van egy tárgyi rész, amit hazavihettek. Minden évben megújulunk, az idén a ruhát festéssel tettük színesebbé, fejdíszt fontak a gyerekek, és a fiúk nagy örömére harci fegyvereket készítettünk. A teljes felszerelés elkészítése után hétvégén indulhattak bölényvadászatra.
A tábor mondanivalójának lényege másrészt az ismeretszerzés, az indián kultúra megismerése. Úgy érzem, hogy vevők erre a gyerekek és bátorkodom erősíteni ezt a vonalat. Az idő sajnos keretek közé szorított bennünket, ezért ezeket az információkat sokszor étkezések közben osztottam meg. Minden napra kaptak valami kutatómunkát, egy témából merítve hozták a válaszokat másnapra. Volt, aki annyira lelkes volt, hogy különböző eszközöket hozott a táborba, így a többiek is közelről megismerhették például a pánsípot.
-Említettél már egy pár dolgot, milyen alkotásokat készítettetek még?
A történeteknek köszönhetően a gyerekek teljesen átszellemülve alkották meg egyszerűen elkészíthető, de látványos díszeiket. Hihetetlen sokat alkottunk a fent felsoroltakon kívül: igazi totemoszlopok születtek, vagy kavicsból varázslatos talizmánok. Sok egyéb mellett a tegez, tomahawk, nyíl, tipi, áldozati maszk, karkötő is szerepelt a listán. Nagyon kellemes emlékem, amikor indiánnyílra fűztünk fel gyümölcsöket, és az így elkészített nyársak rendkívül ízletesek lettek, mert ha a szokásos dolgokba csempészünk valami mást, az mindig érdekesebb lesz. Nagyon sokat bohóckodtunk, a sima pizzafeltét is átváltozott bölény vagy lámahússá.
-Szerinted mi volt a hét csúcspontja?
Ezen nem is kell gondolkoznom, egyértelmű, amikor lovas kocsival kimentünk a Szöllősi tanyára és ott töltöttük a napot. Az indiánok életében nagy szerepet kapott a ló és a lovaglás. Nem szerettük volna, hogy a gyerekeknek várakozással teljen el a napja, ezért aki épp nem lovagolt, az kézműveskedhetett, vagy épp indián díszbe öltöztettük, vagy egyszerűen csak élvezte a szabad levegő és az állatok közelségét. Bár így belegondolva, mivel az időjárás egy napon kedvezett nekünk, ezért kilátogattunk a strandra is, aminek szintén nagy sikere volt.
Igazából ahhoz, hogy teljesen fel tudjam dolgozni az indián témát – mindent meg tudjunk valósítani, beszélni – két hétre lenne szükség. De összességében szerintem mindenkinek sikerült kedvet csinálni, a gyerekek lelkesedését, érdeklődését maximálisan felkelteni – zárta le beszámolóját Zsóka.
B.M
Fotógaléria:
