Miféle gólyahír? Elmesélem. Múlt szombat délután futottam a Soltvadkertre vezető bicikliúton. Gyönyörű, napsugaras őszi idő volt. Békés hangulatban gyarapodtak a kilométerek. Ha egy anyának sikerül szombat délelőtt kitakarítania, egyfajta hálás nyugalommal fordít magára is időt.
A földet nézve – futás közben – megakadt a szemem egy üres papírdobozkán. Bárcsak ez meglepő lenne és ne találna az ember sportolás közben úton-útfélen eldobált PET-palackokat és energiaitalos dobozokat!
Csakhogy erre a papírdobozra az volt írva: „korai terhességet kimutató teszt önellenőrző vizsgálatra”. Hirtelen nem is tudtam továbbfutni. Álltam ott némán és kavarogtak bennem a gondolatok.
Egy rémült tinédzserlány dobhatta el szombat hajnalban a péntek esti buli után?
Egy feleség, aki abban reménykedett, hogy megmentheti a házasságát egy újabb babával?
Egy nő, aki régóta vágyik a gyermekáldásra és őrült boldogságában vagy havonta megújuló fájdalmában nem tudta tovább magánál tartani a teszt dobozát sem?
Öröm vagy bánat volt megnézni a teszt eredményét?
Összeszorult a szívem és eszembe jutott az a tizennégy évvel ezelőtti októberi hajnal, amikor a fürdőszoba járólapján térdelve arra vágytam – reszketve a reménytől és a hidegtől –, hogy két csík rajzolódjon ki a teszten.
Természetesen nem tudhatom. De úgy képzeltem, hogy ott a vadkerti úton egy pozitív teszt dobozára találtam.
Azon gondolkodtam, vajon milyen élet vár azokra a gyerekekre, akiknek a jöttét mostanában jelzik a tesztek?
Marad nekik még tiszta óceán, tiszta levegő, tiszta lelkiismeret a Földön?
Láthatják majd egymás mosolyát a játszótéren vagy mire megszületnek a hintáknál maszk -és kesztyűautomaták lesznek?
Fúrt kutak helyett pedig fertőtlenítőadagolókat kell tenni a sportpályák mellé?
Olyan világot hagyunk örökül nekik, amiben ha felnőnek, boldogok lesznek egy pozitív terhességi teszttől és eszükbe sem jut eldobni az üres dobozt az út mentén?
Ki tudja. Amikor megfordultam, a hátam mögött egy öreg, kissé már megkopott kaput pillantottam meg. Rajta két szívvel.
Nem tudtam nem üzenetnek venni.
Reméltem, hogy az „októberi gólyahír gyermekét” két szerető szív várja majd néhány hónap múlva.
A képek forrása a szerző saját fotóin kívül: pixabay.com
