Az év végéhez közeledve mindannyian számot vetünk az elmúlt esztendő történéseiről. Ahogy egyéni életünket átgondoljuk, úgy a szűkebb környezetünk problémái, közös sikerei is eszünkbe jutnak. Ez az év sok tekintetben rendhagyó volt, azonban lehetőségeikhez mérten a kiskőrösi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat is igyekezte kihozni mindebből a legjobbat.
Györk Ernőnével, a kiskőrösi szlovákok elnökével a 2020-as esztendő eseményeiről beszélgettem.
Milyen eseményeket, programokat szervezett az önkormányzat erre az évre?
Mi egy fiatal önkormányzat vagyunk, tavaly ilyenkor választottak meg minket. Tulajdonképpen egy év áll mögöttünk, de úgy hiszem, hogy ezt az évet szép tervekkel kezdtük. Azt mondhatom, hogy a tervek nagy része meg is valósult, ami mégsem, az nem rajtunk múlott.
Hagyományaink ápolása mellett legfőbb célkitűzésünk az volt, hogy jó kapcsolatot ápoljunk külső-belső partnereinkkel egyaránt. Nagyon fontosnak érzem ezt, mert úgy gondolom, hogy a béke és a barátság mindent megold és felülír, a nehézségeken is átsegít minket. Éppen ezért igyekeztünk a városi önkormányzattal is jó kapcsolatot ápolni, mert a munkatársak a legsegítőkészebbek és mi ebből nagyon nagy hasznot profitálunk, hiszen minden gondunkban segítenek. Napi kapcsolatot ápolunk velük. Jegyző urunk, dr. Turán Csaba az igazságosság fenntartásában, Molnár Évi a költségvetési dolgokban, a titkárságon dolgozó nemzetiségi referensről Bacskai Klárikáról nem is beszélve, aki szintén nagyon sokat segít nekünk. A pénztár, aki minket mindig ellát. Mindemellett ki kell emelnem a pályázatírás kapcsán a Rennes Évit is. Mindenki a legnagyobb segítséget tanúsítja. Sokszor éreztem már, hogy nagyon szeretnek minket. Természetesen ez az Országos Szlovák Önkormányzattal is így van, mert bármikor keressük őket, ők is rendkívül segítőkészek. A legbelsőbb kapcsolat azonban a szlovákok szervezetével van. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a Gazdakörrel is. Nagyon sok a közös összefonódás, hiszen a régi szlovák emberek gazdaemberek voltak. Ez majdnem hogy egy tőről fakadó dolog. Nagyon sok közös rendezvényünk is van. Ugyanakkor a többi nemzetiségi önkormányzattal is jó kapcsolatot ápolunk, de leginkább a németekkel. Szívesen és készséggel látjuk egymást vendégül. De ott van a Szücsi Óvoda is, aki szintén nagyon fontos partnerünk. Szakmámból fakadóan is azt érzem, hogy a gyerekek az alfája és az omegája a hagyományok tovább örökítésének. Ha mi most nem kapcsoljuk be a gyerekeket, később már nem számíthatunk arra, hogy ez a szép hagyomány folytatódik. Mivel nincs szlovák oktatás Kiskőrösön, ezért a Szücsi óvoda lett kijelölve a néphagyományok ápolására. Ami a terveink között szerepelt az az, hogy szélesebb alapokra helyezzük a szlovákság jelenlétét. Mivel a gyerekek a jövő zálogai, ezért mindenképpen be szeretnénk őket vonni a továbbiakban is. A könyvtárral is vannak közös projektjeink, az egyik pályázatuk részesei vagyunk. A Szlovák Tájházzal is rendkívül jó kapcsolatot ápolunk, nyáron a táborunkat is ott tartottunk. A helyszín nagyon sokat hozzáadott a tábor sikeréhez.
Mint már említettem, legfontosabb terveink között szerepelt, hogy szélesebb alapokra helyezzük a szlovákság jelenlétét. A gyerekekre mindenképpen gondolunk, bevonjuk őket a munkánkba, mert nagyon fontos. Ők a jövő záloga, ezért is rendeztük meg a nyári tábort, mert a gyerekeken keresztül be tudjuk vonni a szülőket, nagyszülőket is. Én úgy hiszem, hogy mi szlovákok nagyon jók vagyunk hagyományőrzés terén, a gasztronómiában és a különböző kulturális rendezvények szervezésében, viszont a nyelvápolásban a legkevésbé voltunk hagyománytartók. A nyelvünk asszimilálódott. Valahol ez is egy természetes folyamat, és szerintem ezzel nem csak a szlovák önkormányzat küzd, hanem mindenki, minden nemzetiség. A nyelvápolás nagyon fontos. Szokták is mondani, hogy nyelvében él a nemzet. Ha ez elvész, akkor már csak a külsőségek maradnak és semmi egyéb. Ezért is tartottunk még az év elején ilyen vecsierkákat, ami annyit jelent, hogy esti beszélgetések. Ez arra volt nagyon-nagyon jó, hogy aki semmit sem tud, annak is legyen egy kis fogalma a szláv nyelv ismeretéről. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Teljesen az alapoktól kezdtük és a napi beszélgetésekkel folytattuk. Úgy hiszem, ha csak a fülben megmarad ez a dallamosság (igaz a mássalhangzó torlódások miatt nehéz), már megérte.Ezt szakította félbe a koronavírus márciusban. Februárban szerencsére még eljutottunk Tótkomlósra és Makóra aztán egészen június 20-ig semmit nem tudtunk tenni, amíg Orbán Viktor fel nem oldotta a tilalomrendszert. Ennek örömére júliusban tartottunk egy „vírusűző” vacsorát. Valójában csak találkozni szerettünk volna, és koccintani egymás egészségére. Zenés estet terveztünk, de annyira jól esett beszélgetni, hogy éneklésre nem is került sor. Majd három nappal később Pilisszántóra utaztunk, ahol a pilisszántói szlovákok hagyományaival és szokásrendszerével ismerkedtünk, majd Dobogókő felé tértünk haza. Augusztusban Barkócziné Icuskával voltunk kint az anyaországban Szlovákiában, ahol egy kommunikációs tréningen vettünk részt.
Aztán, ahogy a képzésről hazaértünk, kezdődött a gyerektáborunk. 5 napon keresztül, 20 általános iskolás gyermek számára rendeztük meg ezt a tábort, mely nagyon jó visszhanggal sikerült. A gyerekek nagyon érdeklődőek voltak, igazán tartalmasan teltek ezek a napok. Célunk az volt, hogy ezek a gyerekek ismerkedjenek meg az alapszavakkal, de tulajdonképpen mindenféle program volt a palettán: megismerkedhettek a szlovák hagyományokkal, de ellátogattunk Császártöltésre a parkerdőbe, és lovaskocsival a soltvadkerti Tavirózsa kalandparkba is.
Aztán következett augusztus 20-a a kenyér ünnepe, ahová igyekeztünk a táborban résztvevő lányokat meghívni. Időseink tudása itt is elengedhetetlen volt, így együtt tevékenykedhetett több generáció. Majd következett a Szüreti Mulatság, mely az idén visszafogottabb rendezvény volt. Mi is rendeztünk egy kisebb mulatságot, ahol csak a tagok vettek részt. A Sztrapacska udvar varázsát igyekeztünk megtartani idén is. Ezt követően nemzetiségi önkormányzatunk eljutott Mátraszentimrére, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy a hegyekben, Szlovákiához közel élő szlovákok hogyan tartják a szokásaikat.
Megnéztük a tájházukat is, merthogy mi meg a Hagyományok Házát nyitjuk meg a következő évben. Szükségünk van olyan tapasztalatokra, hogy mindez hogyan lehet sikeres. Kötöttünk egy együttműködési megállapodást, melynek keretében mindig számíthatunk egymásra. Majd következett az online Kakas Főző Fesztivál, amit a Gazdakörrel közösen valósítottunk meg. Nagyszerű érzés egy másik civil szervezettel úgy együtt dolgozni, hogy közösek a céljaink. Mi terveztük a Márton-napi libamulatságot, viszont a járvány tetőzése miatt, ezt is csak online tudtuk megrendezni mi is. Majd újborral koccintottunk mindannyiunk egészségére.
Picit szomorú a lelkünk, hogy az adventi készülődés nem úgy fog zajlani, ahogyan mi elterveztük. Szerettünk volna koszorúkat és ajtódíszeket készíteni együtt, de ez sajnos meghiúsult. A karácsony és maga az ajándékozás azonban valamilyen formában még is meg fog valósulni, ugyanis mi a Szücsi Óvodára gondoltunk. A gyerekekhez a Mikulás is eljutott, sőt a karácsonyfa alatt is sok ajándék lesz a Kiskőrösi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat jóvoltából, mégpedig azzal a céllal, hogy amikor játszanak vele, akkor az óvó nénik szlovákul is tanítgatják őket.
Fotógaléria:
