“Kedvenc Online Tanárom 2020” különdíjat kapott Bács-Kiskun megyében Ivánkovich Anita matematikatanár.

A MOL Mester-M Díj idén az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bír, hiszen a COVID-19 járvány okozta helyzetben a tanárok, edzők oktatásba fektetett energiája még inkább felértékelődött, munkájuk elismerése különösen fontos. Korábbi tanítványaik jelölése alapján a MOL Alapítvány kuratóriuma idén is 10 kiemelkedő munkát végző tanárt és utánpótlásedzőt díjazott, emellett a járványhelyzetre reagálva „Kedvenc Online Tanárom 2020” címmel különdíjat is meghirdetett, amellyel a váratlanul bevezetett digitális oktatási időszak alatt különösen innovatív pedagógiai teljesítményt nyújtó tanárok és edzők munkájára kívánta felhívni a figyelmet. Ebben a kategóriában 11 tanár nyerte el tanítványaik jelölése alapján a díjat. Köztük Bács-Kiskun megyében Ivánkovich Anita, a Magyarországi Németek Általános  Művelődési központja matematikatanára. Az erkölcsi elismerés mellett a különdíjhoz 200.000 forintos tiszteletdíj is járt. A koronavírus-járvány miatt a díjátadó ünnepségre nem kerülhetett sor. A MOL Alapítvány virtuális találkozót tartott a díjazottakkal, akikhez ezt követően személyesen viszik el a díjakat.

Az Ivánkovich Anita jelölői tavaly, a karantén idején érettségiztek. A tanárnő a digitális átállást könnyen kezelte. Diákjai kedvességét, segítőkész hozzáállását, humorát dicsérik. A tanítást hivatásának tekinti. Olyannyira, hogy egy korábbi súlyos balesetből is emiatt épült fel. De erről meséljen inkább ő…
Ivánkovich Anita matematikatanár
-Hirdetés-

-Abban hiszek, hogy minden ember életének küldetése van. Már gyerekként tudtam, tanár szeretnék lenni, akkoriban még a macikat ültettem körbe és tanítottam őket. Később, amikor letértem volna az útról, az élet újra vissza is pofozott. Matematika-kémia szakon végeztem, és Budapesten kezdtem tanítani. A pályám elején volt egy autóbalesetem, ami meghatározta a későbbi pedagógiai tevékenységemet. Igen fontos mérföldkő lett. Amikor kómában feküdtem a kórházban, azt mondták az orvosok, nem valószínű, hogy túlélem. Túléltem. Jött a következő sokk: nem tudtam visszamenni dolgozni. Nagyon nagy törés volt, mert a hivatásom volt az életem. Számomra mindennek vége szakadt. Az akkori diákjaimnak köszönhetem, hogy most itt vagyok, ők segítettek végig az úton. Olyan lelki támaszt biztosítottak kilenc éven keresztül, hogy végül visszakerültem az iskolába és azóta is tanítok. Először elkezdtem különórákat adni. Úgy voltam vele, ha újra taníthatok, nekem ez már rendben van. Illetve mit csinál a lelkes pedagógus, ha nem mehet el az iskolába? Kialakítottam egy családi napközit az otthonomban, talán az országban először. Ekkor jelentkezett egy régi tanítványom, aki akkorra már Koppenhágában járt egyetemre. Biztatott, hogy azonnal menjek vissza az iskolába tanítani, mivel olyasmit tudok, amit kevesen. Megfogadtam. Ennek 10 éve, azóta tanítok a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjában, Baján, középiskolásokat. Vannak maradandó sérüléseim a baleset után, de megtanultam ezekkel együtt élni. 

Az online térben mennyiben más az oktatás?

Az online oktatásnál sokat segített a szeretetkapcsolatra építő tanítási mód, amit régóta alkalmazok. Hatékonyan lehet így a diákokkal dolgozni és nagy bizalom van köztünk. A legjobban az érettségi előtt állók voltak elkeseredve tavaly, féltek az ismeretlen helyzettől. Hozzáteszem: velem együtt. Ahogy megtörtént a bejelentés a tévében, azon nyomban összeszedtem a diákokat egy közösségi oldalon, és azt mondtam nekik, ha megcsinálják, amit kérek, megígérem, hogy le fognak érettségizni. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogyan, de meg kellett őket nyugtatni, és azt tudták, hogy bármiben számíthatnak rám. Szerencsére az iskolánk teljesen felkészült volt és zökkenőmentes volt az átállás online tanításra. Eleinte videókat is néztünk, és próbáltam szemléltetni is a tananyagot, azzal, hogy asztali lámpára szerelt kamerával vettem fel a füzetembe írt magyarázatokat, de pár nap múlva a diákok azt mondták, „Tanárnő, ez mind nagyon jó, de szeretnénk olyan órákat, mint élőben volt!”. Ekkor rendeltem egy flipchart táblát, és úgy használtam, ahogy az iskolában. Továbbá javasoltam, hogy a rossz helyzetet használjuk jól: tartsunk minden nap egy rövid órát, hisz úgyis mindenki otthon unatkozik. Így tudtuk befejezni a tananyagot és felkészülni az érettségire. Odafigyeltem a lelkiállapotukra is, mikor mennyit bírnak, hol borulnak ki. Felkészültünk minden eshetőségre közösen, és ez végül mindnyájunkat megnyugtatott. Mindig azt kérdezgették, meddig tart még ez az egész. Ekkor matematikai modellt állítottunk fel, megismertük a matematikai járványtani elemzés módszerét. Szóval igazán jól használtuk ki az időt.

Otthon, online oktatás közben, különösen innovatív pedagógiai teljesítményt nyújva
Melyek voltak a legnagyobb kihívások és hogyan kezelte ezeket?

A legnagyobb kihívás a dolgozat volt. A legtöbb pedagógus azzal kínlódik, hogy lehet online dolgozatot íratni. 

És hogy lehet?

Nagyjából sehogy. Emberi tulajdonság, hogyha nincs kontroll, segítséget használunk. Úgy oldottam meg, hogy nem adtam a dolgozatra jegyet, helyette azt kértem, mindenki tesztelje vele a tudását. A flipchart táblás feleltetés online is működik: látom a diák arcát, beszélgetünk, írom a táblára, amit mond, és megoldunk egy feladatot. Ez csak egy példa. A lényeg, hogy a dolgozaton túl is van élet, a diákok számtalan tevékenységét lehet érdemjeggyel értékelni!

A tanítás mellett, hogy érzékeli, mire van a legnagyobb szüksége a diákoknak?

Nagyon fontos a lelki támogatás. Idén egyébként még sokkal nehezebb a helyzet, jóval hosszabb időről van szó, mint a tavalyi két hónap. Már kutatják is, de azt vettem észre, 15 percnél többet nem tudnak figyelni. Teljesen másképp működik az agy, az idegrendszer, mint a tanórákon. Egy órán csak egyetlen dolgot szoktam tanítani, nagyon érvényesül a kevesebb néha több elve. Az online térben teljesen másképp viselkednek a diákok, mint élőben. Néma csönd van. A kamerák bekapcsolása egy kihívás, hisz serdülők, és nem vállalják fel az arcukat. 

Születtek megoldások?

Megegyeztünk abban, hogy valaki mindig bekapcsolja a kamaráját, mert nekem is szükségem van erre a kontaktusra. Nem tudok 45 percen keresztül úgy beszélni, hogy nem látok senkit. Úgy érezném magam, mint egy rádióbemondó. Továbbá pont azért, mert 45 percen keresztül nem tudnak figyelni, kitaláltam, hogy valami mást is kellene még csinálni az órán, hisz mégsem lehetnek 20 percesek. Így adódott, hogy készítettem egy karantén-naplót. Ez egy Power Point, ami az első nappal indult, és közel a 150. napnál tartunk most. Három dolgot tartalmaz minden napra: egy motivációs, vagy hiba kultúrával kapcsolatos idézetet, és valami humoros matek-német témájú gondolatot vicces képletet. Matek MÉMEK, ezek vicces formában tartalmazzák a matek képleteket, fogalmakat, ezáltal könnyebben megjegyezhetőek.

A hibakultúráról mondana többet? 

Erősen hiba központú a magyar oktatás. Egy új módszer igyekszik a hibára másképp fókuszálni, hogy az is pozitív élmény legyen, ne féljenek tőle, hisz abból is tanulnak. Szeretnénk bevezetni az oktatásba, mint egy újdonságot, részben ezért is csinálom, mert nálunk az iskolában én vagyok a hibakultúra munkacsoport vezetője. Próbálok új dolgokat kipróbálni, hogy tudjak beszélni a tapasztalatokról. Figyelem tehát, hogy milyen a hangulat, és eszerint választok aznapra a szövegekből. Utána beszélgetünk róla a diákokkal. Ilyet sosem találok ki, ha nincs a digitális oktatás, de meg fogom tartani később is, mert sokkal több értelme van, mint amikor az ember az óra elején azon morog, hogy „nincs itt a felszerelésed, nincs kész a leckéd, hiányzik az eszközöd!

Kell, hogy legyen olyan forrás, amiből Ön is merít, ahonnan meg tud újulni, erőt merít…

Az egyik az biztosan az, amit elmeséltem, az autóbaleset: ez egy mérföldkő. Azóta is ott munkál bennem, tartozom ennyivel, hogy visszaadom, amit akkor a diákjaimtól kaptam. Nagyon szeretem a nehéz osztályokat és a problémás gyerekeket, a tanulási nehézséggel küszködőket – ők ugyanerre sarkallnak: visszaadni, visszaadni. Hogy miből merítek? Egyszerűen szeretek tanítani, ez a szenvedélyem. A diákokból töltekezem, a szeretetükből és a visszajelzéseikből.

Ivánkovich Anita az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett matematika-kémia szakon, 2000-ben, majd egy fővárosi általános iskolában kezdett tanítani. A 2002-ben történt balesete után szülővárosába, Bajára költözött. Hosszas rehabilitációt követően, először különórákat adott, majd családi napközit indított. Diákjai biztatására tíz éve kezdett újra iskolában tanítani. Folyamatosan fejleszti magát és a tudását, az érettségi idején államvizsgázott preventív és korrektív pszichológia, pedagógia szakon. Szeretetkapcsolatra építő tanítást alkalmaz, így a karantén idején, a szokatlan körülmények ellenére is, meg tudta tartani a tanítványaival a jó kapcsolatot.

Forrás, képek: molalapitvany.hu