Pakli és Pötty adventi koszorú álma teljesül végre a mese befejező részében.
Ahogy teltek-múltak az adventi hetek, Pakli és Pötty, egyre jobban érezték magukat Luca szobájában. A szoba különböző fiókjai megteltek szebbnél szebb rajzokkal, amiket a kislány a család tagjainak készített a karácsonyfa alá. Az adventi naptár ablakai sorra nyíltak ki, az ablak-hóember alatt csokimikulások sorakoztak. Az íróasztalon vidám, karácsonyi figurák állták körül az adventi koszorú puzzleképet. Az egész ház csupa titok, izgatott suttogás és mézeskalács-illat volt.
Pár nappal karácsony előtt anya porszívóval a kezében lépett be a szobába. Luca éppen a legóit pakolászta. Amikor megfordult, éktelen sikítással rohant a szekrényéhez.
– Téged meg, mi lelt, szívem? Valami baj van? – kérdezte anya, miközben kikapcsolta a gépet.
– A pókjaim. Itt az otthonuk! – mutatott az ágy és a szekrény közé.
Anya hunyorítva guggolt le a mesterien szőtt hálóhoz. Pakli és Pötty a közepén pislogtak reszketve. Anya leült a földre, és az ölébe ültette Lucát.
– Tudtam, hogy sántikálsz valamiben! Szóval hetek óta itt rejtegeted a kis gazfickót? – hajolt közelebb a hálóhoz. – Ketten vannak?!
– Igen. Pakli és Pötty – felelte Luca. – Srácok, ő az anyukám. Gyerünk, mutatkozzatok be!
– Drágám, az állatok nem tudnak beszélni! – igazította meg Luca haját anya. Luca nem vitatkozott. A felnőttek olyan szűklátókörűek.
Egy csepp adventi koszorú
– Kérlek, anya, hadd maradjanak itt! – kérlelte. – Ha megengeded, nem is kérek más ajándékot karácsonyra! – jelentette ki. De anyukája tágra nyílt szemét látva elbizonytalanodott. – Pötty álma egy adventi koszorú, de hiába töröm a fejem, semmit nem tudok kitalálni. Mert a pókháló túl gyenge.
– A pókháló csak gyengének tűnik, valójában nagyon erős anyag. – És miután észrevette, hogy a kislánya bizalmatlanul méregeti a porszívócsövet, megígérte, hogy nem tesz kárt Pakli és Pötty otthonában. Amíg a két kis pók megnyugodott az újabb veszedelem fenyegetése után, Luca tízóraizott. Vígan kanalazta be a tejben úszkáló Cheerios karikákat. Hangosan ropogtatott, majd hirtelen megállt. Lenézett a tálkába, és felkiáltott:
– Anyaaa! Kitaláltam! Gyere!
Anya kezében a porszívóval állt meg az asztal mellett, és kérdőn nézett lelkes kislányára.
– A Cheerios!
– Mi van vele?
– Az lesz Pöttyék adventi koszorúja!
– Ki az a Pötty? – csent el egy gabonakarikát a dobozból Dalma. Ám kérdésére senki nem felelt. Felemelt kezekkel távolodott az asztaltól. – Oké, látom, titkos projekt!
Dalma távozása után Bendegúz érkezett az asztalhoz.
– Naaa, ez az én Cheerios-om! – nézte meg a dobozt felháborodva. – A tiéd a csokigolyó.
– Először is: ez a mi Cheerios-unk, neked legfeljebb csak a kedvenced lehet – szólt közbe anya. – Másodszor: elég egy udvarias, kérek szépen, és a mi Cheerios-unk a te Cheerios -d is lehet.
Bendegúz fintorgott egyet.
– Nekem mindegy! Majd eszem túró rudit! Ha más nem jut!
– Nehéz sors, kisfiam, ami neked jutott, nem kérdés! – heccelte a fiút anya. Mire ő is feltartott kézzel adta meg magát, és a felvonult a lépcsőn. Anya újra Luca felé fordult. – Szóval, hogy képzeled?
– Kipróbálhatnánk nagyon picire letörni két fogvájó négy végét és azok lennének a gyertyák! – vezette fel a tervét Luca. Anya hitetlenül nézett rá, de azért megkereste a metszőollót, és igyekezett négy egyforma részt levágni a fogvájókból. Az eredmény nem volt azonnal tökéletes. Alig fél doboz fogvájó elhasználása után lett elégedett Luca. A munka nagy koncentrációt igényelt, és sok Cheerios tört el. Félóra türelmes munka után elkészült a mű. Luca elégedetten nézett a csepp koszorúra.
Óvatosan tette a tenyerére, és büszkén indult a szobájába. A két pók éppen pókhálófutást játszott. Luca leguggolt a szekrény elé.
– Pötty – szólította meg az éppen nyerésre álló póklányt. – Hoztam neked valamit! Gyertek ide a tenyerem szélére! – kérte őket. Pakli és Pötty engedelmesen felmásztak. – Egy-kettő-há-rom! – mondta, és kinyitotta a tenyerét.
Pötty szíve hatalmasat dobbant, amikor meglátta a parányi koszorút.
– Ez az enyém?
– Igen. Tetszik?
Pöttynek óriási gombóc lett a torkában. Minden irányból körbejárta az ajándékát.
– Ez a világ legszebb adventi koszorúja! – jelentette ki hálásan. – Nagyon szépen köszönöm!
– Igazán szívesen tettem. Sajnálom, hogy ilyen sokára sikerült. A tízórainál jutott eszembe az ötlet. Feltegyem a hálóra?
Pötty boldogan bólogatott. Luca pedig betette a háló közepébe. Igaza volt anyának, a háló elbírta.
A szabadság
– Luca! – kezdte Pakli. – Ez igazán szép ajándék, de kérhetünk tőled, még valamit?
– Mondd csak! – bíztatta a kislány.
– Tódor és Tutaj, szeretnének egy órát kint tölteni a ketrecükből. Nem vennéd ki őket egy kicsit, hogy szaladgálhassanak. Mármint Tódor! Tutaj, nem annyira tud szaladni – helyesbített nevetve.
– Te csak ne szemtelenkedj! – hangzott a rendreutasítás fentről.
– Szívesen kivenném őket, de anya nem engedi – felelte Luca.
– Nem kérdeznéd meg még is?
– Jól van, megkérdezem!
Néhány perc múlva vidáman tért vissza.
– Képzeljétek el, hogy megengedte! De csak egy kicsit, és nekem kell összetakarítanom a szőnyeget, ha összepiszkítják.
Tódor ás Tutaj, még a feltételezést is sértőnek tartotta, de nem tették szóvá. Alig akarták elhinni, hogy valóra válik az álmuk. Amikor Luca óvatosan letette őket a szőnyegre, és nem láttak maguk körül a falakat, úgy érezték, ez életük legboldogabb napja.
Anya bekukucskált az ajtón. A pókhálóban két pók csücsült, a tiszta szőnyegen egy tengerimalac és egy teknős sétált, a házi állatkert közepén pedig a kislánya ült elégedett mosollyal. Furcsa volt belegondolni, hogy az adventi csodához csak egy sarokban felejtett pókháló, a megélt szabadság és egy kis vidámság kell.
Ha ilyen történhet adventben, mit rejtegethet karácsony? Néhány percig gyönyörködött a látványban, aztán belépett a szobába. A kislánya óvatosan visszatette az állatkákat az otthonukba. Aztán a konyhába szaladt, hogy megsüssék a mézeskalácsokat.
Hiszen a karácsonyi örömhöz valójában nem sok minden kell, bár egy adventi koszorú és a mézeskalács sosem árt!
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/stux
