Gedeon és a bátorság 2. rész (Gedeon és Szecső). Gedeon és barátai izgalmas kalandba keverednek a történet mai epizódjában. Az első részt ITT olvashatjátok.
– Tudtam, annyira tudtam, hogy itt agyalsz, és lemaradsz mindenről! – csicseregte Szecső, a szövőmadár.
– A szívbajt hozod rám! – méltatlankodott Gedeon. – Majd kiugrott a szívem a helyéből!
– Na persze, így jár az, aki este kávébabot rágcsál, hogy fenn tudjon maradni! Fogadjunk, hogy megint Gusztáv bácsit hallgattad Digitről és arról a Dian Fossey nevű nőről – fecsegett tovább a madár és letelepedett barátja vállára.
– Oké, lebuktam. De egyszerűen hihetetlen! Gyakorlatilag ő tett fel bennünket a térképre. El tudod képzelni, hogy tizenhárom éven át itt kuksolt a nagyapáink között a Virunga-hegyen csak azért, hogy ma itt lehessünk. Szerintem ez óriási!
– Ja óriási! Bezzeg az én nagyszüleim csak a Sivatagi show-ban szerepeltek, ott is állati ciki módon, pont a leégett fészküket filmezték ahelyett, hogy eloltották volna. Szóval, mit mondjak, finoman szólva vagy szőve, nem vélekedünk egyformán az emberekről. De van valaki, akiről hasonlóképpen vélekedünk! – hunyorgott sejtelmesen a madár.
– Gerő! – jelentették ki egyszerre.
– Most mit talált ki? Miről maradok le?
– Kérlek szépen, eszelős kihívást agyalt ki. Szerintem nem teljesen komplett. De Gilbert éppen a csimpánzokkal tárgyal egy kényes területfelosztási kérdésben, így egész nap házon, akarom mondani, hegyen kívül van. Szóval, megkérte Menyhértet, hogy lopjon el egy kis mézet a méhektől. Vezesse el őket Gerőig, adja át a zsákmányt neki az előre kijelölt rajtvonalon, ahonnan néhány haverjával együtt versenyt futnak. Akin kevesebb méhcsípés lesz, az lesz a banda vezetője.
– Szerintem, mikor kiskorában az apja felemelte, beverte a fejét egy kókuszdióba! – jegyezte meg Gedeon.
– Meglehet. De én páholyból szeretném nézni, ahogy a méhek kilyuggatják a bundáját. Te sem hagyhatod ki!
– Pedig azt tervezem!
– Akkor is, ha Galina és a barátnője azt beszélték, hogy ott lesznek?
Gedeon kutyaszorítóba került. Nem mintha Szecső elől el kellett volna titkolni az érzéseit, de azért kicsit szégyenkezve indult le a szikláról.
– Éreztem, hogy meg tudlak győzni! Nálam volt az adu-ász! Lásd be, kiválóan szőttem a történetet! – kacsintott a barátjára.
– Azt kiválóan, de anyukád a múltkor azt mondta, hogy bárcsak a fészekszövés menne olyan jól, mint ez! – vágott vissza Gedeon.
A kép forrása: erdekesvilag.hu
– Hallgass! Neked könnyű. A főemlős férfiak olyan kényelmesek. Majd gorilla mama összerakja a fészket, keres ennivalót, megmasszírozza papa hátát, kikurkássza a rovarokat a szőr közül. Ha emlőspasi vagy, az mázli! De ha madárnak születtél? Készíts gyönyörű fészket, díszítsd ki, növessz színes tollakat, tanulj meg látványos táncokat! Felháborító!
Gedeon hangosan kacagott a méltatlankodó madáron.
– Ebben van némi igazság! De legalább nem vagy fekete özvegy vagy imádkozó sáska hím!
– Huh! – Szecsőt még a hideg is kirázta. – Ne is mondd! Oké, meggyőztél!
Közben megérkeztek a tisztásra, ahol a többiek gyülekeztek. Tapintani lehetett a feszültséget, mint a ritka szavannai viharok előtt; szinte szikrázott a levegő.
Menyhért a méhek odúja előtt a jelre várt. Gerő a versenyre készülő fiatal hímeket utasítgatta a rajtvonalnál. Gedeon és Szecső tisztes távolságban helyezkedtek el. Gedeon tekintete egy pillanatra összetalálkozott Galináéval, aki mosolyogva legyintett egyet a versenyzők felé és fejét ingatva jelezte, mit gondol erről az egészről. Gedeon örült, hogy ebben egyetértenek. Néhány perc múlva Gerő jelt adott, Menyhért kikapott egy darab lépet az odúból és Gerőhöz rohanva átadta neki a zsákmányt. A dühös méhek sötét felhőként követték a gorillákat, akik óriási port kavarva rohantak…
– Hegyek Ura! – kiáltott fel Gedeon. – Az anyák és a kölykök sziklaszirtje felé rohannak. Ennek elment az esze!
A kép forrása: pixabay.com/maciejkow
Az eddig szurkoló állatok szájukat tátva rémülten bámulták a hegyoldalon felfelé csörtető csapatot. Gerő valószínűleg elveszítette a nagy hajszában a tájékozóképességét, ide-oda cikázva haladt, de egyértelműen az újszülött gorillák felé. Gedeon felugrott és őrült tempóban nyargalni kezdett a sziklaszirt felé. Tele torokból üvöltött. Maga is meglepődött, ahogy vészjelző, öblös hangja visszhangzott a hegyek oldaláról. Ő nem láthatta, de a többiek lentről látták, hogy az anyák szélsebesen felkapták hátukra a kicsinyeiket és a fészkekhez menekültek. Egyszer csak mintha szétrepedt volna a völgy, Gilbert hangja töltötte be a teret. Két lábra ágaskodva verte hatalmas mellkasát és parancsolt megálljt, nem csak a fiának és a többi rémülten rohanó fiatal gorillának, de a méhrajnak is. Gilbert hangja, mint egy védőburok takarta be az anyákat és a kicsinyeket, a méhek széles ívben kanyarodtak vissza az odujukba, és jobbnak látták veszni hagyni a lépet.
A kiemelt képet Kutyifa Ágnes rajzolta.
