Négylábúak Olimpiája – Az igazi barátok

A Négylábúak Olimpiája mese Lengyel Pál, 2. osztályos diák és öccse, Lengyel László kedvéért született meg. A második abban a mesesorozatban, melyben a főhősöket kedves napközis diákjaim, a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola 2. c osztályos tanulói találják ki.

Kobak amolyan útszéli keverék kölyökkutya volt. Egy kedves család mentette meg az örökös kóborlástól. Királyi élete volt, de nem érezte otthon magát a rét mellett épített ház hatalmas udvarán. Amikor a látóhatár szélét narancssárga derengéssel festette meg a hajnali napfény, Kobak kibújt a kerítés lécei alatt. A város fényei kihunytak. Az első autók lusta brummogással vitték ásítozó utasaikat. A rövidre kaszált réten, a fűszálak torzsái között szabályos alakzatban sorakoztak az ürgelyukak.

A mező közepén lévő domb előtt állatok gyülekeztek. A kiskutya a földbe lapulva közeledett hozzájuk. Annyira izgult, hogy minden szőrszála égnek állt. Az is eszébe jutott, hogy sündisznónak fogják nézni, és kinevetik. Lekuporodott egy csipkebokor alá, és hegyezte a fülét.

Egy rozsdás szőrű róka vidám szavait hozta a szél.

– Testvéreim! Azért gyűltünk össze a tél beállta előtt, hogy összemérjétek tudásotokat a Négylábúak Olimpiáján. Amint az első fagyok megcsipkedik a kökény lila bogyóit, sokan a vackunkba húzódunk. Itt az ideje, hogy ebben az évben utoljára alaposan megmozgassuk a lábainkat.

Kobak próbált feltűnés nélkül kukucskálni. Voltak ott mókusok és békák, akik magasra ugrálva melegítették be izmos lábaikat. Gyíkok és szalamandrák sorakoztak egy kidőlt fa üreges törzse előtt. Az erdei egerek és mogyorós pelék két fa közé feszített kötél alatt toporogtak. Kobak úgy sejtette, a kötélen fognak mászni. Kíváncsian várta a hajmeresztő mutatványt.

Ekkor bukkant fel a mező szélén egy fiatal ürge. Határozott léptekkel, büszkén, magasra tartott fejjel haladt a Négylábúak Olimpiájának helyszíne felé. Amikor az állatok észrevették, egy szempillantás alatt sorfalat képeztek a betolakodó előtt.

– Ki vagy, te? Mit keresel itt? – lépett ki a sorfalból egy egér. – Hordd el innen magad!

– Üstökös vagyok – mutatkozott be az ürgefiú. – Versenyezni szeretnék.

– És milyen versenyszámban? Te akarod a leggyorsabban megrágni a páfránygyökeret? – gúnyolódott a pele.

Kobak szíve hevesen vert. Ő nem tudott ilyen bátran az állatok elé lépni.

– Nemcsak rágcsálni tudok – mondta higgadtan Üstökös. – De megnyugodhatsz, abban is megvernélek.

Egyre többen gyűltek az ürge köré. Kobak elképedve látta, hogy Üstökös egy cseppet sem ijedt meg. Elszánt tekintettel nézett végig rajtuk.

– Alagútásásban indulnék – jelentette ki.

– Földet túrni? – nevette ki az egyik gyík. – Azt bárki tud, nem versenyszám.

– Ha nincs félnivalód, nevezz be! – vágta rá Üstökös.

Az idős róka ekkor lépett közéjük.

– Nyugalom, gyerekek! Mindig lehet új versenyszámot javasolni! – kezdte. – És az alagútásás, nemcsak földtúrás. Komoly tudomány. Nem csúfoljuk a másikat azért, mert nem értjük, amit ő szeret csinálni! – nézett szigorúan a gyíkra. – Rendben van, Üstökös – fordult az ürge felé –, bevezetjük az új versenyszámot! No, ki olyan bátor, hogy kiáll Üstökös ellen?

Az állatok egy lépést hátrébb húzódtak. Az ürge kihívón nézett körbe. Senki nem jelentkezett.

– Sajnálom, fiam! – mondta rekedtes hangon a róka. – Ha nincs, aki benevez ellened, nem tudsz részt venni a versenyen.

Néhány percig csak a szabadon nyargaló szél hangját lehetett hallani. A bokor alatt Kobak igyekezett összeszedni a bátorságát. Az alagútásásban szakember volt. Hiszen így szökött meg első gazdáitól. Egyszer csak összetalálkozott a tekintete Üstökösével. Az ürge szemében könyörgés volt, és bátorítás. A kiskutya nagy levegőt vett, és előóvakodott.

– Én kiállok üstökös ellen. – Hangja nem csengett olyan bátran, mint az ürgéjé, de örült, hogy meg tudott szólalni.

– Nagyszerű! – mosolygott a róka. – Ha senki más nem próbálja meg az alagútásást, akkor két versenyzőnk lesz. Álljatok a többiek mellé! Hamarosan kezdünk!

A Négylábúak Olimpiája csupa izgalom és küzdelem volt. Üstökös és Kobak benevezett a fatörzsfutásba is. Bár csak Üstökös ért el helyezést, Kobak nagyon jól szórakozott. Az ürge fölényesen megnyerte az alagútásás versenyszámot. Az időközben megérkező vakond sem tudta megelőzni.

Amikor a nap búcsúzkodni kezdett a látóhatár szélén, Üstökös hazakísérte Kobakot.

– Köszönöm, hogy kiálltál mellettem! – mosolygott a kiskutyára.

– De hát, ellened álltam ki! – felelte az szerényen.

– Igazad van – nevetett Üstökös. – Az igazi barátok attól sem riadnak meg!

Kobak ezen az estén érezte először igazi otthonának az ürgemező melletti ház hatalmas udvarát.

A kiemelt kép forrása: pixabay.com