Írta: vira

Egy rendes sajtótermék általában rendelkezik lapszemle rovattal, ennek mintáján pedig mi is megpróbálkozunk egy múltbeli eseményeket a korabeli nyomtatott sajtón keresztül bemutató állandó fejezettel, ahol az országos és a helyi lapok hasábjain megjelent cikkek és rövidhírek is terítékre kerülnek. Érdekes megfigyelni rajtuk keresztül nemcsak az éppen aktuális témákat, eseményeket, de a korabeli nyelvezetet, vagy az elmúlt száz esztendőben alaposan megváltozott újságírást, mind a stílust, mind az etikát tekintve. Az egyes bemutatott írásokat a közérthetőség kedvéért mai nyelvre ültetjük át, illetve ahol szükséges, a végén megjegyzéssel látunk el – írja Turán István a Kiskőrös Múltjából legfrissebb számában. 

-Hirdetés-

RÉSZLET 

[…] – Közgyűlés. Az evangélikus egyház múlt vasárnap tartotta évi közgyűlését. Ez alkalommal a múlt évi számadásokat jóváhagyták. Költségvetést azonban az egyház vezetősége még nem tudott bemutatni, mert előre nem lehet megállapítani a szükségleteket. A templom helyrehozását és az építő vállalkozó elleni pernek a folytatását a presbyteriumra bízza. Elfogadja a presbiteriumnak az egyezkedését a lelkészekkel, mely szerint az évi 84 hl gabona, só, faggyú, stb. megváltásáért havi 2000 koronát kapnak a lelkészek. Így helyreállt a béke az egyház vezetői és hívei között. Ezen kívül több apró dolgot intéztek el.”
/Megjelent a Kiskőrös és Járása című hetilap 1922. március 5-i számában/

„[…] – Agyonütötte az apját. Sinkovicz János kiscebei 21 éves legény folyó hó 7-én ittas állapotban szóváltásba keveredett az édesatyjával, Sinkovicz Pál 52 éves kiscebei gazdálkodóval. Nézeteltérés támadt közöttük, mire a fiú felkapott egy vasvillát és azzal úgy vágta fejbe az apját, hogy az fél óra múlva meghalt. A gyilkos fiút letartóztatták.”
/Megjelent a Kiskőrös és Járása című hetilap 1922. március 12-i számában/

„[…] – Mikor zárják el a kocsi átjárót? Többízben felszólaltunk, hogy a Petőfi téren, a befásított részen átvivő kocsiutat zárják el, mert a szabadon száguldozó kocsik minden fát kitördelnek. Ott van a rendes országút – tessék azon kocsikázni, s a szépen zsendülő fákat ne tegyék tönkre. Nem ártana, ha a hatóság egy korláttal hamarosan elzárná az átjárót, amire igazán semmi szükség nincs.”
/Megjelent a Kiskőrös és Járása című hetilap 1922. március 26-i számában/

„[…] – Séta – ökleléssel. Vasárnap délután a Szarvas-fogadó előtt szokott korzózni gazdálkodó ifjúságunk. Ebben nincs is semmi roszsz – hadd enyelegjenek egymással. Azonban úgy elfogják a gyalogjárdát, hogy aki ott akar keresztül jutni, annak jó erős oldalbordája legyen. Büszke legénységünk nem nézve semmire és senkire – úgy megöklezik az átmenéssel kísérletezőt, hogy csak úgy sajoghat bele az oldala. Egy kis finomságot méltán elvárhatunk derék fiatalságunktól.”
/Megjelent a Kiskőrös és Járása című hetilap 1922. március 26-i számában/

„[…] – Toronyóra. Hála Istennek megvan a toronyóra, s így a mai drága zsebórás világban is tudjuk, hogy hányat ütött az óra? Csak egy nagy baj van. Jó 10-15 perccel előbb jár, mint a vasúti óra – ami pedig hiba. Nem lehetne a vasúti órához igazítani?”
/Megjelent a Kiskőrös és Járása című hetilap 1922. április 2-i számában/

„[…] – Gyászistentiszteletek. IV. Károly király elhunyta alkalmából csütörtökön gyász isteni tisztelet volt a helybeli templomokban. Az evangélikus templomban Nt. Koren Márton lelkész emlékezett meg a tragikus sorú király haláláról. De. 9 órakor a római katolikus templomban Ft. Lengyel József plébános tartotta a gyászmisét. Ugyancsak reggel 8 órakor a helybeli izraelita templomban is gyászistentisztelet volt, amikor Ft. Löblovits Bernát főrabbi tartotta a gyászbeszédet. A hatóságok és hivatalok mindhárom templomban testületileg vettek részt a gyász isteni tiszteleteken.”
/Megjelent a Kiskőrös és Járása című hetilap 1922. április 9-i számában/

„[…] – Plakátharc. Durva ízléstelenségnek kell minősítenünk azt a krétafirkálást, amit Meskó Zoltán hivatalos képviselőjelölt plakátjain végeztek az éj leple mögé rejtőző ellenfelek. Megütközéssel látjuk a korteskedésnek ezt az elfajulását, aminek nálunk semmi helye nincs. Meskó Zoltán nem az az ember, akivel szemben ilyen illetlen harcmodornak még csak némi létjogosultsága is volna. Mindenki szabadon bírálhatja az ő eddigi működését, s akik nem tartják azt megfelelőnek, ám vonják meg a bizalmat tőle, – de alacsony ízlésre való krétarajzokkal nem lehet eldönteni ezt a súlyos kérdést, amire csak a komoly és hazafias lelkiismeret adhatja meg a helyes választ. Kiskőrös józan választóközönsége meg tudja alkotni a maga véleményét ebben a nem csak helyi, de országos érdekű kérdésben.”
/Megjelent a Kiskőrös és Járása című hetilap 1922. április 23-i számában/

„[…] – Petőfi szobor. Szentgyörgyi István budapesti jóhírű szobrászművész Melczer Gyula főszolgabíró közbenjárására két darab gipszbe öntött szobor-mintát küldött a kiskőrösi Petőfi szoborbizottságnak. A minták elsőrangú mesterművek, melyek a művész tulajdonát képezik. Az ag. hitv. ev. iskolában kisebbszerű háziünnepély keretében be is fogják mutatni a tanuló ifjúságnak.”
/Megjelent a Kiskőrös és Járása című hetilap 1922. április 30-i számában/

 

A következő linken keresztül elérhetőek a korábbi lapszámok is: amennyiben annak idején elmulasztották volna őket, ám érdeklődnek Kiskőrös régebbi története iránt, akkor ezek az írások remek olvasnivalóként szolgálnak!

Forrás: http://www.psvkkiskoros.hu/kiskmultjabol/2022