Kutyifa Anikó kollégánkat Kiskőrösön nem kell bemutatni. Sokáig dolgozott az EGYMI-ben, az autizmussal élő óvodások csoportjában. Jelenleg a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola tanári karát gazdagítja biológia tanárként és gyógypedagógusként. Ez idáig két könyve jelent meg, a harmadik nyomdai munkálatai folynak éppen.
Nem utolsó sorban pedig tudósít, és saját rovatokkal rendelkezik a VIRA.hu internetes hírportálon. Ismerhetjük őt akkor is, ha a záportározóhoz járunk sportolni, ugyanis Anikó imád futni. Maga a hely a kedvencei közé tartozik, megihleti őt és terápia számára. Az interjút is ott készítettük. Az írói élet kezdeteiről, jelenlegi munkáiról mesélt nekünk.
Hogyan kezdődött nálad az írói, szerzői munka? Elég sok mindennel foglalkozol egyszerre, de mindegyik munkád alapja az írás.
Általános iskolában kezdődött maga az írás szeretete. Nyolcadikos koromban fogalmazást kellett írni „Interjú egy iskolai napról” címmel. A mai napig őrzöm azt az irodalom füzetet, nemrég újra is olvastam a glosszát. Akkoriban nem volt csupa öröm a fogadtatása, elég csípősre sikeredett, szarkasztikus voltam. Felnőtt és pedagógus szemmel azért nem volt az annyira kemény szerintem. Pedig életem egyetlen „behívattak a tanáriba” helyzetét eredményezte. Ez volt az az élmény, amikor először éltem át, hogy az írásommal hatottam emberekre. Óriási érzés. Középiskolában elsősorban verseket írtam. Ezután volt egy hosszabb kihagyás az írásban. Majd néhány éven át az Evangélikus Élet hasábjain jelentek meg az írásaim nyomtatásban, illetve gyülekezetek blogját írtam online felületen.
Melyik az a pillanat, az a műved, írásod, amiről a mai Kutyifa Anikó írónőt ismerhetjük?
Ez az EGYMI-ben való munkámhoz köthető. Itt főként az autizmusban érintett óvodások csoportjáról és az általános iskolás tanítványaimról meséltem a Facebookon a személyes oldalamon #napifelhő címkével. Végzős voltam a Bárczin, úgy éreztem, fontos lehet szélesebb körben megismertetni az emberekkel az autizmussal élő gyerekek különös gondolkodását, gyakran – számunkra – érthetetlen viselkedését, szavait. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam csoporttársaimtól, tanáraimtól. Úgy érezhettem, képes vagyok értéket közvetíteni.
Ezt követően felhívott a Luther Kiadó vezetője, hogy az áprilisi Autizmus Világnapjára a történetek akár könyv változatban is megjelenhetnének. Ez minden író álma. 2019 áprilisában a világnapon meg is jelent első könyvem, a Napifelhő, melyet a húgom, Kutyifa Ágnes illusztrált.
Gigivel dolgozni óriási kaland. Látja a gondolataimat, az ő rajzai által valóban új világ születik. A második regény, Zuri és barátainak karaktere azonban nemcsak a rajzai által született meg, az ő novellája ihlette a zoinok izgalmas történetét, mely hat év munkájának eredményeképpen kerülhetett az olvasók kezébe. Zuri tényleg egy nagy közös álmunk megvalósulása lett.
Emlékszel, hogy mikor és hogyan lettél kollégánk a VIRA-nál?
Persze. Amikor a Napifelhő megjelent, akkor készült velem interjú, ahol beszélgettünk Kutyifa Icuval és Kincses Szilvivel egy rovat lehetőségéről. Ez volt az első: Mindennapi történeteink címmel. Miután kiderült, hogy az inzulinrezisztencia diagnózisom, megszületett a Cukormentes Övezet. A Napifelhő megjelenése után hoztam létre a Betűimsora oldalamat a Facebookon, mely a nevéhez hűen nem feltétlenül szerzői oldal, hanem szó szerint a gondolataimban születő betűk sora.
Melyik műfaj a kedvenced?
A mese áll hozzám a legközelebb. Amikor a fiam kicsi volt, autózás közben gyakran kérte, hogy meséljek. Ő határozta meg, hogy ki legyen a mese főhőse. Ebből az emlékből fogalmazódott meg a Hétvégi mese rovat gondolata, ahol a napközis gyerekek hasonló módon kérhetnek tőlem személyes mesét. Ők a legjobb közönség és visszajelzés is. A gyerekek írásait őrzöm, akik maguk is írtak mesét nekem. A meseírás legnagyobb öröme az a remény, hogy az olvasó gyerekekből olvasni és gondolkodni szerető felnőttek váljanak.
Melyek a meghatározó közönségtalálkozói élményeid?
Óriási élmény amikor felnőttekkel beszélek a könyveimről, de a Zuri megjelenése kapcsán gyerekekkel is találkozom a könyvbemutatókon. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, hogy a gyerekek beszélnek, kérdeznek róla. Arról nem beszélve, hogy hihetetlen számomra, hogy több osztályban ajánlott vagy kötelező olvasmány lett a könyvünk. Az egyik budapesti német nemzetiségi iskola negyedikesei még a Tatai Fényesösvény túravezetőjének érdeklődését is felkeltették azzal, hogy a kirándulás során a Zuriból ismert nevekkel illették a vízpart állatait. Nagyon kedves visszajelzések ezek.
Mesélj kérlek a várostörténeti mesekönyvről. Kiskőrös város nagyon szerencsés, hogy mesés formában is megjelenik a gyerekek nyelvén városunk bemutatása.
Kovácsné Margó hívta fel a figyelmünket egy Vas megyei kiadvány kapcsán erre a témára, majd Turán Istvánné Margó karolta fel az ügyünket. Szeder barátokra lel Kiskőrösön címmel, a címerünkben szereplő szarvas története a Kiskőrös Kultúrájáért Egyesület támogatásával már a nyomdai munkálatoknál tart. Természetesen ismét Gigi, Kutyifa Ágnes meseszép illusztrációival. A legfontosabb történelmi, kulturális és építészeti kincseink megismerésére buzdítja a könyv a gyerekeket, hogy Szederrel és a Zűrös Négyessel együtt fedezzék fel a várost.
Hogyan áll Zuri, lesz folytatás?
Igen, készülőben, de nagyon-nagyon az elején vagyok. Alig pár oldalról beszélhetek egyelőre.
Fotógaléria:
