Torgyik Lacit Kiskőrösön, sőt Amerikában is ismerik zenei karrierje miatt. Rengeteget járt az Egyesült Államokban, miközben lokálpatrióta révén Kiskőrös az élete központja. Amikor épp pihenőre vágyik, elugrik siófoki nyaralójába, egyébként gitárokkal körülvéve lehet vele találkozni az otthonában berendezett ministúdióban.
A stúdiódba belépve több gitáron is megakadt a szemem. Ezekről is lehetne órákat beszélgetni.
Most már alig van gitárom, volt amikor 24 volt egyszerre. Ezeket többségében Amerikából hoztam, mindegyik más-más történet és más-más hangszereléshez passzol. Mostanra ennyi maradt, 6-7 darab. Régebben könnyebb volt vásárolni hangszert és a hozzávaló dolgokat (Effekt Processor), de már nem éri meg. Ezek viszont már örök darabok, nem adom el őket.
Gyermekkorodban mennyire volt meghatározó a zene?
Édesapám főállású zenész volt. Nem tudom, ez mennyire hatott rám, de valószínűleg napi szinten találkoztam vele. 6 évesen beírattak engem is a zeneiskolába zongorázni. Zongoráztam ugyan, de nem lett a szívem csücske, így abbamaradt. Ezután a sport volt fókuszban nálam, egész pontosan birkóztam. 12 évesen valahogy ismét a zenéé lett a főszerep, ekkor került az életembe a gitározás. Először az egyik rokon gitárját kaptam meg, és itt próbálgattam játszani. Tanulgattam több embertől is gitározni, folyamatosan újabb tanáraim lettek itt a városban. Államilag nem lehetett gitározni tanulni, fizetni kellett érte. Volt egy olyan szervezet, hogy OSZK-Országos Szórakoztató Zenei Központ, aminek lett egy kihelyezett központja Kiskőrösön. Hetente jöttek Kecskemétről tanítani, itt tanultam 5 évet. Szerettem volna végzettséget róla, így komolyan vettem, napi 10 órát gitároztam.
Középiskolában autószerelőnek tanultam, de ott is tudtam, hogy soha nem fogok autót szerelni, de a szakma az kell, és mivel érdekelt az elméleti része, azt akkoriban nagyon megtanultam. Elvégeztem az iskolát, meglett a papírom róla, de én továbbra is gitározni akartam, csak akkor még nem lehetett belőle megélni, főleg itt vidéken. Feljártam Budapestre a Rózsa Ferenc Központi Stúdióba és itt tanultam még 2 évet, majd 1986 tavaszán előadóművészi vizsgát tettem. A Váradi Roma Café egyik tagjának az édesapjánál, Botos Tibornál két évig magánórákat vettem. Később aztán jött egy megkeresés itt helyben. A mai Pátria, akkori nevén Helyőrségi Művelődési Házban hatalmas bulik voltak. Itt játszott a Club Band: Markó Nani, Grábics Pista, Bürgés Józsi és a gitáros később én lettem. 1986-ban kerültem közéjük, itt kezdődött minden.
A Club Band után hova vezetett az utad?
Ezután katona lettem és abbamaradt a zenélés. Amikor leszereltem, dolgozni kezdtem az MHSZ nyomdájában. Később a régi zenekarból felkeresett ismét Bürgés Józsi és Grábics Pista, hogy mehetünk Balatonra zenélni. Én azonnal felmondtam és mentünk is oda dolgozni 1990-2008ig. Voltak benne tagcserék, ebből lett később a Kőrös5ös, ahol a zenekarunk mostani énekesnőjét – Ildit is megismertem. Dolgoztam a Dupla Kávéval is, gitároztam a lemezükön. Volt 3 év, amikor fesztiválokra jártam. Sőt Hőgye-Kis Gyöngyivel is volt gyerekeknek játszó zenekarom 1-2 évet.
2008-ban aztán eljött a váltás ideje, ekkor jött létre a Soundwitch Váczi-Wachsmann Ildivel és Szollár Rezsővel. Most lesz 14 éves a zenekar októberben.
Hogyan kerültél Amerikába?
2009 óta évi kettő, de volt rá példa, hogy három alkalommal is voltunk magyar szervezésű helyeken fellépni.
Volt egy régi jó barátom egy korábbi zenekarból, Váradi Gábor, aki kiment Amerikába élni, dolgozni, ott lett családja. Legelsőnek egy idős házaspár meglepetésvendégeként léptünk fel Port Orange-on. Később ez az idős úr felhívott, hogy a Daytona Magyar Klub elnöke, szeretne minket kihívni ismét fellépni. Mi természetesen örömmel mentünk, a buli végén az Orlandói Magyar Klub elnöke keresett meg, hogy menjünk át hozzájuk is fellépni. Ezt követően aztán zenéltünk már Jacksonville–ben, Daytona Beach-en, Miamiban Atlantában,Venice és Sarasotán. Később Rezső is csatlakozott hozzánk, sőt Markó Nani is, így lavinaszerűen mentünk már mindenhova, szó szerint turnéztunk Amerikában.
Amerikai emlékezetes bulikból akkor nincs hiány.
2014-ben hívtak a legnagyobb amerikai magyar fesztiválra. Ez minden évben Floridában van, több ezer magyar gyűlik itt össze. Rengeteg bódé magyaros ételekkel, hangulatos műsorokat adnak a kint élő magyaroknak. Itt ismerkedtünk meg azzal a magyar szervezővel, aki a Venice-i Magyar Klubba hív mindig minket. A 10. évfordulós floridai bulin is felléptünk ilyen nevek mellett, mint Charlie, Irigy Hónaljmirigy, Kozmix, Szulák Andrea, Apostol stb… 2019-ben a covid kirobbanása előtt is voltunk még kint, Miami-ban is felléptünk. Már jelezték, hogy idén novemberben számítanak ránk az Erzsébet – Katalin bálon, de mivel alig lehet tervezni ennyire előre, így kérdéses, hogy ki tudunk-e jutni.
Amerikán kívül más emlékezetes külföldi fellépésed volt?
2015-ben a Milánói Világkiállításon volt magyar stand, ahova zenekart kerestek, de mi nem jelentkezhettünk csak úgy, a szervezők döntöttek a felkért zenekarról. Nekünk le kellett adni egy listát, hogy merre fogunk játszani x időszakon belül. Később egy céges rendezvényen zenéltünk épp, amikor a végén a nézők soraiból felbukkantak a szervezők, hogy minket választottak. Ergo előtte végignézték, mit tudunk és így döntöttek rólunk. Itt kaptunk autót, benzinpénzt, szállást és tíz napot voltunk Milánóban. Voltak néptáncosok is. A tíz nap alatt, naponta 20 percet léptünk csak fel 2 óránként. Minden ország képviseltette magát egy akkora csarnokban, amit el sem lehet képzelni. Három millió látogató volt kint.
Hogyan alakul jelenleg a zenei életed?
Három éve stúdiós-videós dolgokkal foglalkozom itthon, miközben még mindig tanulok. 17 évig gombával foglalkozó cégünk volt, azért nemcsak a zene volt az életemben. Aztán már nem érte meg gazdaságilag, így befejeztünk. Azóta van itthon ez a ministúdióm. Animációs film, videós munka ami most a fókuszban van, nem is nevezem stúdiónak, de egyelőre tanulok még, haladok. Más énekesek, zenészek is megfordulnak itt, rengeteg emberrel dolgoztam és dolgozok most is együtt. A Soundwitch zenekar az megy tovább, covid előtt 1 évvel előre be voltunk táblázva. Most azért elég sokat változik a napi helyzet, mindenki óvatosabb. Fő csapásvonal jelenleg a zene és videó készítés, az utazgatás és a zenekar.
Képek: Torgyik László archív
Fotógaléria:
