A Petra szemével a világ sorozat harmadik részében Rétfalvi Petra megismeri az új tanító nénijét. A második rész ITT olvasható.
3. rész
A kaméleon
Miután Natália elviharzott, Gertrúd néni anyához fordult.
– Elnézést a kislány viselkedésért! Kelemen Dóra, iskolánk autizmus szakos gyógypedagógusa jelölte ki Natáliát Petra kortárs segítőjének. Nem feltétlenül értettem vele egyet, mert túl izgága a gyerek, de Dóra megbízik benne, és a kislány örömmel vállalta. Szóval reméljük a legjobbakat!
Petra eközben számolta magában a lépcsőket és arra gondolt, hogy neki máris hiányzik Natália. Beléptek az osztályterembe, ami az első emeleten volt, rögtön a lépcsővel szemben. Először senki nem vette észre őket, mindenki a táskájával volt elfoglalva. De az igazgatóhelyettes elkiáltotta magát:
– Osztály vigyázz!
A gyerekek rémülten emelkedtek fel és szaladtak a padjukhoz. Pillanatok alatt csend és rend lett a teremben. A tábla felől lágy, de határozott hang érkezett. Petrának a nyári hőségben érkező hűvös fuvallat jutott eszébe, ahogy a hang tulajdonosára nézett. Egyértelmű volt, hogy ő a tanító néni.
– Jó reggelt, Gertrúd! Üdvözöllek az 2. b-ben, Petra – lépett oda hozzájuk a tanítónő. Jázmin illata volt. A kezét nyújtotta először Petra, majd az édesanyja felé. – Detti néni vagyok. Én leszek az osztályfőnököd. Ön bizonyára az édesanyja. Varga Bernadett vagyok.
Detti néni türelmesen megvárta, amíg anya is bemutatkozott.
– Nagyon örülök! Rétfalviné Kovács Ágota vagyok.
– Igazán sajnálom, hogy ilyen sok minden változott a beiratkozás óta. A kolléganőm, akivel akkor találkoztak, férjhez ment, ezért elköltözött. Az osztálytermem pedig sajnos itt van az emeleten – azzal szinte suttogva folytatta –, pedig én sem vagyok oda a lépcsőkért!
Ekkor robbant be lihegve a terembe Natália, majdnem feldöntve Petra anyukáját.
– Nati! Hol jártál? – kérdezte tőle Detti néni.
– A mosdóban!
Ekkor a tanítónő az osztályhoz fordult:
– Üljetek le, gyerekek! Gertrúd, köszönöm a segítséget, most már elboldogulunk!
A „botosnéni” sarkon fordult is távozott. Petra csodálattal nézett Detti nénire és kezdte úgy érezni, ő is minimum Csodanő szintű szuperhős, ha Gertrúd néni egyetlen szavára engedelmeskedett. Detti néni elindult a tanári asztal felé, Petra és anya követték. Ijesztő dolog volt szemben állni a rengeteg kíváncsi tekintettel, de a tanító néni gyengéden rátette a kezét Petra vállára és hűvös-szellő hangján beszélni kezdett.
– Kedves gyerekek! Az augusztusi táborozáson sokat beszéltünk arról, hogy lesz egy új osztálytársatok. Nagyon vártunk már téged Petra! Nati örömmel vállalta – Petra örült, hogy Natália tulajdonképpen Nati –, segít neked tájékozódni az iskolában, megmutatja a tornatermet, az ebédlőt, a mosdót. Szinte minden óránk ebben a teremben van, csak testnevelésre, informatikára mentek majd át másik helységbe. Itt lesz a helyed a második padban Nati mellett. Nyugodtan ülj le! Anyától most elköszönünk, a jövő hét hétfői szülői értekezleten úgyis fogunk még találkozni.
Petra csak egy pillantást mert anyára vetni, nehogy könnyek gyűljenek a szemébe. Aztán leült a padjához. A pad tetején egy matrica volt. A rajta lévő kaméleon lájkjelet mutatott a jobb első lába ujjaival. Viccesen nézett ki. Petra azon gondolkodott, honnan tudhatta Detti néni, hogy a kaméleon a kedvenc állata.
– Menő igaz? – suttogta Nati a kaméleonra mutatva.
Petra bólintott és a tanító nénire nézett. Detti néni bólogatva kacsintott az ajtóban álló anyára. Petra arra gondolt, milyen különös lények is a szuperhősök. Pontosan tudják, mire van szüksége a gyerekeknek. Nagy levegőt vett és minden erejével koncentrált Detti nénire, aki az órarendet írta fel a táblára. Egy pillanatra még balra fordította a fejét és észrevette, hogy Nati ujjai több helyen is csokisak maradtak. Úgy érezte nincs félnivalója. Ahol szeretik a csokis fánkot és a kaméleonokat, ott ő biztonságban van.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/elijahssong
