A Petra szemével a világ sorozat második részében Rétfalvi Petra egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy megismerje az új osztálytársait. Első rész ITT olvasható.
2. fejezet
Nati színre lép
Megfordult és minden lépésnél a botjára támaszkodva haladt a lépcső irányába. Petrának az elefántok jutottak eszébe róla. Ők járnak így billegve. Bár a „botosnéni” csak anyát hívta, Petra megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy ő is mehet. A lépcsőhöz érve azonban megtorpant. Az igazgatóhelyettes elindult felfelé. Anya utána szólt:
– Elnézést, de a beiratkozáskor azt mondták, hogy Petra osztályterme a földszinten van. A lépcsők egyelőre nehézséget okoznak neki.
Petra szégyellte magát. Attól rettegett, hogy Anya elmondja A történetet, AZ esetet, ami miatt Petra gyűlöli a lépcsőket. Levegőt venni is alig mert. Nem akart a lépcsőtől félő kislány lenni. Anya komolyan nézett a „botosnéni” szemébe.
Olyan szuperhősösen. Petra sokszor látta már ilyennek anyát, amikor a játszótéren valaki megszólta, hogy „miért nem nevelte meg a lányát”. A postán, ha Petra befogta a fülét, amikor pittyent a sorszámtábla. Ám ekkora szuperhősnek még sosem látta, mert megőrizte a titkát.
– Ugyan, kislány! – nézett most nyílegyenesen Petra szemébe a „botosnéni”. – Ez csak lépcső! – Azzal lépkedett tovább.
– Nagyszerű! Micsoda bölcsesség! – motyogott mérgesen anya, hogy csak Petra hallotta. – Ez csak lépcső! Az agyam eldobom!
Petra mosolygott anyán. Mikor először hallotta az „agyam eldobom” kifejezést, nagyon megrémült. Annyira aggódott anyáért, hogy másnap megkérdezte Kriszta nénitől a suliban, miért mondta ezt anya, és mikor fogja eldobni az agyát. Kriszta néni magyarázta el, hogy ezzel az ijesztő kifejezéssel az emberek a dühüket és a tehetetlenségüket próbálják elrejteni.
Az igazgatóhelyettes türelmetlenül kopogott a botjával, de Anya-Szuperhős rá se nézett. Félrehúzta Petrát, ahonnan még jól lehetett látni a lépcsőket.
– Oké. Akkor most számoljuk meg őket együtt!
Számolni aztán szeretett. Ez volt a trükkjük. Ha semmiképpen nem lehetett kikerülni a lépcsőket, akkor megálltak és megszámolták előre. Ha tudta, hány lépcső van, könnyebb volt felmenni vagy lemenni rajtuk.
– Tizenhat – jelentette ki.
– Úgy van! Akkor mehetünk? – nyújtotta a kezét anya.
Közben elhaladt mellettük két nagyobb fiú. Az egyikük gúnyosan nézett Anya-Szuperhős kezére. Petra elképzelte, ahogy egy különleges harci mozdulattal legyőzi a fiúkat, de persze nem történt semmi. Azon kívül, hogy a fiúk – pedig az egyiknek Minecraft-os pólója volt – odaszóltak:
– Az ovi nem erre van!
Anya-Szuperhős dühösen nézett a fiúk után, de nem szólt semmit. Ekkor egy vöröshajú, szeplős kislány szaladt oda hozzá fentről, és utána kiabált a fiúknak:
– Ha nem erre van az ovi, akkor ti mit kerestek itt?
Széles mosolya volt, a szeme huncutul csillogott. A haja kócosan meredezett, pedig még 8 óra sem volt. Az egyik zoknija félig lecsúszott a bal lábszárán, jobb kezében csokisfánk olvadozott. A csoki egy része a szája sarkában kuksolt. Petrára nézett és az anyukájára.
– Szia! Biztosan te vagy Petra, az új, autista kislány.
Ahogy ezt kimondta, a szája elé kapott a csokisfánkot tartó kezével, aminek következtében a csoki még jobban szétkenődött a kezén és a száján.
– Upsz! Ezt nem szabadott volna mondanom. Bocsánat. Pedig Dóra néni szólt, nehogy ezzel kezdjem. Ne tessék haragudni! – folytatta anyára nézve.
– Ugye nem bántottalak meg? – fordult újra Petrához. – Amúgy ne izgulj, én is járok majd fejlesztésre, mert diszkalkúliás vagyok. Tudod mi az? – Petra nem tudta, ezért némán ingatta a fejét. – Jó neked, hogy nem tudod. Nem megy a matek. Folyton rosszul adok össze, meg ilyenek. Utálom!
– Natália! Befejezted a monológot? – szólt szigorúan a „botosnéni”.
Natália csillogó szemekkel felelt:
– Igen, Gertrúd néni, befejeztem. Csak a tanítónéni mondta, jöjjek le Petra elé..
– Rendben. Akkor haladjunk is, mert mindjárt becsengetnek! Te indíts a mosdóba, hozd magad rendbe! Addig én bekísérem Rétfalviékat az osztályterembe.
– De a teremben is van csap… – kezdte Natália.
– Azt mondtam, mosdó – jelentette ki határozottan az igazgatóhelyettes, és megint a botját lendítette a mosdó irányába.
