A 21. században a pedagógus munka igazi kihívás. Az ötödik osztályos természetismeret például felnőtt szemmel nézve bagatell. Úgy gondoljuk, majdcsak meg tudják tanulni a földigilisztát és a házi tyúkot. Pedig a könyv tele van fura kifejezésekkel, mint a bőrizomtömlő, a kitin, a meszes héjú tojás. Amikor a dolgozatokat javítom, és sok rossz jegy születik, elkeseredek. Keresem a hibát a mátrixban.
Ámde, eszembe jut, hogy kombinálhatnám a pedagógust, a gyógypedagógust és az írót magamban. Így születtek az alábbi tanulást segítő versek.
Papucsállatka
Pont, pont vesszőcske, készen van a szervecske.
Papucs teste, csilló lába, nem folyik szét a plazmája,
mert a hártya megvédi, két sejtmagja van néki.
Papucs is meg állatka, osztódik, mert nincs párja.
Földigiliszta
Araszol a teraszon, gyűrűt hord a menyasszony.
Nem is asszony, talán fiú, csupa nyálka, mégis hiú.
Bőre izom, tömlős féle, kinőtt rajta néhány serte,
hasznos féreg, humuszt készít, néhány embert sajnos rémít.
Elöl, hátul nyílás rajta, teste nyerges, szorgos fajta.
Leveleket lebontja, talajodat forgatja.
Bőre védi, azzal mozog, ráadásul lélegez,
petét rak, ha szaporodik, s lesznek „kukacgyerekek.”
Mézelő méh
Züm-züm mondja – van sok gondja -, petézek én eleget!
Méhkirálynő így szól, mikor zavarják a gyerekek.
Dolgozók a nektárt hordják, herék meg csak henyélnek,
de azért szeretem őket, mégiscsak az enyémek.
Mindegyiknek feje van, meg tora is, meg potroha,
ízelt lábuk három pár, két pár szárnyuk is csoda.
Összetett a szemük, kérem, nyaló-szívó szájszervük,
általa lesz a világon növényeknek jövőjük.
Petéből a lárva lesz, a lárvából meg kicsi báb,
úgy hívják a suliban, hogy teljes átalakulás.
Dolgozatban tudni kell, hogy rovar vagyok, sallárom,
ízeltlábú, kitines, de nem gerinces, sajnálom.
Házi tyúk
A tyúknak őse bankíva, kakas hívja randira.
Azt mondja a tyúkleány: Tik-tok, tik-tok, figyelj rám!
Szép a taréj, szakállka, mehetünk is a bálba,
hogyha nagy a sarkantyú, s szépen szólsz: kukurikú.
Tojásból a kiscsibe, így kel majd ki izibe’.
Pontosabban három hét, vigyed messze a hírét!
Nemsokára kotkodács, fészakalja, nagy rakás
csibe csipog csicsereg, szárnyam alatt didereg.
Csőrük szaru, mindenevő, szárnyuk kicsit gyengécske.
Node sebaj! Nem lesz gondunk, nem repülnek messzire!
Kapirgálnak, mert a lábuk kapirgáló, nem vitás,
szarupikkely borítja, itt ez a divat, semmi más.
Madár vagyok, gerinces, testem hője negyvenes.
Mégse vagyok beteg, lázas, tüdőm prímán lélegez,
csőröm, szárnyam tesz madárrá, s hogy tojásom is meszes.
Itt a vége fuss el vége, ez a sztorim kiskomám,
s ha a tojás volt is előbb, vígan élek én tovább!
Jó tanulást ötödikcé! Viszlát rossz jegy!
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/Iorivanv
