A fokozottan védett illatos csengettyűvirág hazai állománya körülbelül 250 tőre tehető. Megőrzése érdekében több éve mesterséges szaporítási kísérletek indultak, a visszatelepítésekben, utógondozásokban és monitorozásban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei is aktívan részt vesznek.
Dr. Kovács Éva monitorozó szakreferens munkatársuk írása legutóbbi Két víz köze kiadványukban jelent meg:
Küzdelem az illatos csengettyűvirág fennmaradásáért a Kiskunságban
Az illatos csengettyűvirág fokozottan védett növényfajunk, amely az utóbbi ötven évben egykori hazai lelőhelyeinek nagy részéről eltűnt. A faj egyedszáma egész Európában drasztikusan lecsökkent, csaknem minden országban Vörös Könyves, kritikusan veszélyeztetett fajként tartják számon. Európai ritkaságának okán bekerült a közösségi jelentőségű növényfajok közé. Magyarországnak a faj Kárpát-medencei állományainak megőrzésében kiemelt szerepe van, ezért fajmegőrzési terv készült megóvása érdekében, amely tartalmazza a fajra vonatkozó információkat, a javasolt intézkedések, kezelések megalapozásához szükséges ismereteket, az illatos csengettyűvirággal kapcsolatos kutatásokat, az élőhelyeit veszélyeztető tényezőket és az ezek elhárítására szolgáló természetvédelmi kezelések, intézkedések leírását.
A jelenleg ismert előfordulási helyei kivétel nélkül védett természeti területen találhatók, ahol az állományok védelme, az élőhelyek érintetlensége, valamint a célzott természetvédelmi kezelés biztosítható. Korábbi előfordulási helyein az eltűnését az élőhely átalakulása, elsősorban becserjésedése, a fás állományok záródása okozta, amelyet a területhasználat változása idézett elő, vagy a természetes szukcesszió. Az állományok visszaszorulásában az is szerepet játszott, hogy virágzási és termésérési rátája igen alacsony, másrészt a növény rendkívül érzékeny a csapadékviszonyok alakulására és a vadrágásra (az őzek, szarvasok gyakran lerágják hajtásait, annak ellenére, hogy keserűek, míg a vaddisznók a növény gyökereit túrják ki és fogyasztják). A faj fennmaradása szempontjából elsődleges fontosságú a megfelelő természetvédelmi kezelés; a mesterséges felszaporítás; előfordulási helyén az élőhelyek teljes becserjésedésének és erdősödésének, valamint a vadak okozta rágási károknak a megakadályozása; megfelelő kaszálási rend kialakítása ún. bújósávok fennhagyásával; a vízvisszatartás. Egyes élőhelyeken a populációméret veszélyesen lecsökkent, itt számítani kell a növény esetleges eltűnésére, csökkenő termékenység, genetikai leromlás léphet fel. A faj termésérlelése nagyon kritikus, számos probléma – például a megporzás hiánya, gombafertőzés, hernyókártevők – hátrányosan befolyásolja.
Mesterséges szaporítási kísérletek
Kritikusan kis egyedszámú populációknál az egyedszám szinten tartása, illetve stabilitásának növelése érdekében fontos szerepet kapnak a mesterséges szaporítási kísérletek. A megfelelő hatósági engedélyek birtokában, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, Kiskőrösön először 2013-ban történt maggyűjtés mesterséges szaporítás céljából, ezt később további gyűjtések követték a törzsállomány genetikai sokféleségének növeléséért. A magok Mészáros Andráshoz (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Pécsely szaporító kert) kerültek, aki kidolgozta a mesterséges szaporítás módszereit. Elsődlegesen egy szaporító kerti törzsállomány létrehozása volt a cél, majd a nevelt szaporulat visszaültetése az eredeti élőhelyre, az ottani populáció megerősítése érdekében. A tapasztalatok alapján a magok jó csírázó képességűek, de később nagyarányú a palántadőlés és fokozott érzékenység figyelhető meg az erős napsütésre. Első virágaikat csak a harmadik évben hozzák.
2017-ben zajlott az első visszatelepítés, részben előnevelt kétéves töveket, részben az évi fiatal töveket ültettük ki. Ennek tapasztalatai alapján körvonalazódott, hogy kiültetésre az őszi időpont a megfelelő és az előnevelt, erősebb tövek megmaradása sikeresebb. Ezt követte 2021-ben a két nemzeti park szakembereinek közös részvételével egy nagyobb volumenű kitelepítés. Az eredeti élőhelyre, Kiskőrösre 164 tő került, a hasonló élőhelyi adottságú tabdi Közös-erdő területén pedig 142 tő kiültetésével egy új állomány létrehozása valósult meg. 2022 tavaszán összesen 99 tövet sikerült visszatalálni, az új élőhelyen valamivel nagyobb arányban voltak túlélők. A 32 százalékos megmaradás jó eredménynek számít. A kiültetett tövekre túlságosan ránőtt vegetációt eltávolítottuk, illetve az aszályos nyár folyamán kéthetente megöntöztük a töveket. Az ismételt őszi számláláskor megdöbbenve tapasztalták a felmérők, hogy további, tavasszal még nem hajtó tövek is hoztak kis kerek tőleveleket (a túlélők száma elérte az 55 százalékot). Egyetlen tő virágot is hozott és tokot érlelt. 2023-ban folytatjuk a kiültetett tövek utógondozását, nyomon követjük az állapotukat és sorsukat, valamint néhány éven belül tervezzük újabb tövek kitelepítését is.
Az illatos csengettyűvirág
Az illatos csengettyűvirág a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó csengettyűvirág nemzetség egyetlen hazai képviselője. A növény kedveli a félárnyékos élőhelyeket, erdőszegélyeket, ligetes erdőket, de elviseli a teljes napfényt is. Nedvességigényes faj. Az alföldi régióban, keményfa ligeterdőkben és azok szegélyében (Ócsa, Dabas, Kiskőrös), ezenkívül mezofil, kékperjésedő hegyi irtásréteken él (Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt). Évelő, nálunk 60–100 cm magas növény, de más országokban két méteres példányát is megtalálták már. A szár egyenes, felálló, de az idősebb virágzó tövek szívesen fekszenek rá a környező magas növényekre, támasztékul használva azokat. Szára általában kopasz, hengeres. Szárleveleinek alakja nagyon változatos. Tőlevelei kerekdedek, szíves vállúak. A tő- és szárlevelek egyaránt fűrészes szélűek és rendszerint kopaszak. Laza bugavirágzata van, ami akár 140 virágból is állhat. Halványkék, harang, vagy kissé tölcsér alakú pártája 1-2 cm hosszúságú, illatos. A csúcsán vastagodott, egyenes bibeszála hosszan kinyúlik a pártából. A generatív szaporodás mellett karógyökeréből több helyen fejleszt vegetatív hajtásokat is. Virágzása július–augusztus (szeptember) hónapokra tehető, termést szeptember–októberben hoz. Az illatos csengettyűvirág eurázsiai-kontinentális elterjedésű növény, amely Svájctól Bajorországon és Lengyelországon át Szibériáig elterjedt, de élnek populációi Észak-Olaszországban és Görögországban is. Magyarországon a múlt század közepéig mintegy 30 ismert előfordulási helye volt, amely napjainkra 6-ra csökkent. Ma már bizonyítottan csak a Duna-Tisza közén, a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karszton él. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén egyetlen előfordulása ismert, a kiskőrösi Szücsi-erdőben. A legrégebbi előfordulási adatok innen 1902-1903-ból származnak.
Folyamatos monitorozás
A faj sérülékenysége indokolja állományváltozása folyamatos nyomon követésének szükségességét, ami a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretei között 21 éve tart. Kiskőrösön kezdetben évekig egyetlen tőről volt tudomásunk. 2010-ben egy természetfotós tanárnő további 9 tőről adott információt, ekkor a teljes alkalmasnak vélt élőhelyről történt felmérés után összesen 94 tő került rögzítésre a térinformatikai adatbázisba. Minden egyes tő meg lett jelölve és egyedi azonosítást kapott a könnyebb megtalálás és beazonosítás érdekében. Az állomány mérete 46 és 94 tő között változott a monitorozás ideje alatt. A populációk tőszáma évente nagy ingadozásokat mutathat. Valószínű, hogy a tövek egy része nem hajt ki minden évben, hanem az orchideákhoz és néhány más növénycsoporthoz hasonlóan lappang. Országosan háromévente zajlik összehangoltan a faj állományainak a felmérése. Az illatos csengettyűvirág hazai állománya maximum 259 tőre tehető, amely 6 lokalitásban fordul elő, teljes elterjedési területe 0,017 km2. Élőhelyeinek minősége jó, ugyanakkor a faj egyedszáma erősen fluktuál a külső környezeti változók, leginkább a csapadékmennyiség függvényében. A populációnagyság kritikusan alacsony, így a jövőbeni természetvédelmi kilátások hazánkban nem túl kedvezőek.
Kutatás
Cönológiai felvételek készültek az élőhelyek jellemzésére és állapotuk rögzítésére. Több időpontban rögzítésre került minden egyed aktuális fenofázisos állapota és alapvető morfológiai jellemzője (tövek hajtásszáma; virágzó hajtások száma; hajtásmagasság; virágszám virágzó hajtásonként; hajtásonkénti termésszám; a termések elhelyezkedése a hajtáson: csúcson-középen-alul; mely termések érnek be valóban – szintén a virágzatban való helyzetük szerint; előforduló hajtássérülés jellege, minősége; előforduló fogyasztószervezet). Megfigyelések folynak a populációk vitalitására és szaporodóképességére vonatkozóan, vizsgálják a faj élőhely-preferenciáját, és az egyes populációk morfológiai változatosságát. Folytak pollinátor vizsgálatok, valamint populációgenetikai és konzervációgenetikai vizsgálatok is.
Forrás: https://www.knp.hu
Szöveg: Dr. Kovács Éva monitorozó szakreferens, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
