A március 15-ei koszorúzásánál egy Kárpátaljáról kerékpárral érkezett úriember is lerótta kegyeletét és fejet hajtott a Petőfi-téren álló egész alakos Petőfi-szobornál. Ő volt Takár Károly, vagy ahogyan sokan ismerik Katyó. A 72 éves igen elszánt sportember nem kis kihívásra vállalkozott megint, hiszen lakhelyéről, a kárpátaljai Aknaszlatináról 4 napon át kerékpározva jutott el március 15-ére Kiskőrösre. Miért írtam úgy, hogy megint? Katyó túl van már sok-sok emlékezetes hosszútávú futáson, vagy éppen kerékpáros túrán. Szóval nem ez volt az első ilyen útja. A háború miatt nem a legkomfortosabb most az élet Kárpátalján sem, a háború árnyékában az életet egy szóval jellemezte Károly: „élünk”.
Tavaly Magyarország köztársasági elnöke, Novák Katalin Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette Károlyt a kárpátaljai magyarság megmaradásáért folytatott elkötelezett szolgálata, különösen a fiatalok identitása és megőrzése terén végzett áldozatos munkájáért.
Aknaszlatina sokak számára a sóbányájáról ismert település, mely a Tisza jobb partján fekszik, a Román és Ukrán határ mentén, Kárpátalján. Román oldalon Máramarossziget van hozzá a legközelebb. Takár Károly 32 évig vájárként dolgozott a sóbányában. Ezzel a kiváló sportemberrel beszélgettem a Petőfi 200-as túrájáról, emlékezetes futásokról és persze Kiskőrösről.
Milyen indíttatásból indultál el erre a négynapos túrára?
Ez nem indíttatás volt, hanem szívügy. „A magyarságért küzdenem kell, mert küzdöttek érte oly sokan, és ha kell elvéreznem, mert elvéreztek már oly sokan”. Petőfi ezen sorai lelkesítettek négy napon át az utamon.
Mi volt az útvonal, merre mentél?
Petőfi útjait jártam Kárpátalján: Badaló, Beregszász, Munkácsi vár és Ungvár. Majd az anyaországban: Tarpa, Nagyar, Tunyogmatolcs, Debrecen, Szolnok, Kiskunfélegyháza és végül Kiskőrös.
Milyen volt maga a túra?
Dacolva az időjárás viszontagságaival szállásom második napja Szolnokon volt, Oskó Imre barátomnál, akik szintén emlékszalagot kötöttek fel a zászlóra, amit vittem magammal végig az utamon. Majd harmadnap Tószegig kísértek a Gördögök tagjai. A Gördögök egy kerékpáros és szabadidő sportegyesület Szolnokon. Aznap Kiskunfélegyházára érkeztem, ahol meleg baráti fogadtatásban részesültem két napra Retkes Illés barátom családjától. Hálás köszönet nekik ezért.
Milyen érzés volt a negyedik nap Kiskőrösre érni?
A negyedik nap szinte végig esőben tekertem. Az útvonal Kiskunfélegyháza – Bugac – Soltvadkert – Kiskőrös volt. A Kiskőrösre való érkezésemkor testi, lelki és fizikai töltést érzékeltem, mert a magyaros önnemesítés lett úrrá rajtam a Petőfi-tér megtett áldozathozataláért.
Milyennek láttad a várost? Hogyan érezted magad Kiskőrösön?
Nagy tiszteletet nyilvánítottak ki az emberek, a polgármester és környezete irántam, illetve a Petőfi 200 nemzeti lobogós staféta iránt.
Volt kísérőd az úton?
Retkes Illés barátom biztosított Kiskunfélegyházától – Kiskőrösig.
Milyen nagy túráid voltak már eddig? Melyik volt a legemlékezetesebb?
25 év távlatából mindegyik emlékezetes. Ha a futást nézzük, akkor 2001-ben Kisinyovban EU kupa szenior kategóriában 12 órás éjszakai futáson 123,17 kilométert futottam. Két alkalommal egyéniben teljesítettem a Bécs-Budapest Szupermaratont a kilencvenes évek elején. De ami a legemlékezetesebb és a csúcsfutás számomra, az a 2002-ben Aknaszlatinán a stadionban rendezett éjszakai futás volt, amit a bányásznap tiszteletére rendeztek. Ott egy 600 méteres pályán köröztünk, és sikerült 126 kilométert futnom.
Továbbá Hidvégi Üstös Pállal csináltunk egy Tisza futást 2015-ben. A forrástól indultunk és egészen Vásárosnaményig futottunk, majd a Duna vonalán is megcsináltuk ugyanezt. A teljes magyarországi szakaszon egészen Újvidékig. 1996-ban Kárpátalját képviseltem egy 202 kilométeres kétnapos futáson Kijevtől – Csernobilig. Kétszer lefutottam a Budapest Maratont is. Amit még kiemelnék, az a Málenkij robot áldozatok emlékére szervezett 115 kilométeres futás Aknaszlatinától – Szolyváig az emlékparkig futottam, ahol található egy siratófal is.
További sok-sok emlékezetes túrát és futást kívánunk Károlynak.
Képek: Takár Károly archív, VIRA.HU archív
