Mesesorozatunkban a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolájának 1.b-s tanulói által választott főszereplőkkel íródnak a történetek. Legyen ez a közös kaland egy kihívás! Bizonyítsuk be együtt, hogy vannak olvasó, alfa generációs gyerekek városunkban.
A ötödik mese Darab Gábor Noel kedvéért Dodóról, a barna szőrű kutyáról szól. A Dodó kutya barátokat szerez című mese csodaszép illusztrációját Noel készítette.
Dodó kutya barátokat szerez
Dodó egy fiatal, barna szőrű, barátságos kutya volt. Egyedül kóborolt a város menti erdőben. Szeretett beszélgetni a rigókkal és a rókákkal. Éjszaka neki meséltek a baglyok, amikor nem tudtak aludni. De Dodó igazi, szívbéli barátra vágyott.
Egy meleg, tavaszi napon a városig merészkedett. Korgó gyomorral próbált elcsenni néhány falatot az étteremből. De hiába. Ekkor találkozott össze Málnával, a fekete szőrű macskával.
– Miért lógatod az orrod? – kíváncsiskodott Málna.
– Korog a gyomrom – szomorkodott Dodó. – Éhes vagyok.
– Miért nem kérsz enni a gazdádtól?
– Nincs gazdám – felelte Dodó, és lejjebb konyultak a fülei.
– No, ezen könnyen segíthetünk! Az én gazdám, egy nagyon jószívű kisfiú, biztosan ad neked enni. Gyere utánam! – biccentett Málna. – Kicsit messze lakom innen, de neked erős lábaid vannak.
Dodó nem mozdult. A macska néhány méter után észrevette, hogy nem követi.
– Mi történt? Kővé dermedtél?
– A kutyák és a macskák ősi ellenségek – jelentette ki Dodó.
Málna gúnyosan fújt egyet.
– Igazán? Ki mondta ezt?
Dodó az orra alá motyogott:
– Mindenki.
– Mindenki? – ismételte meg Málna. – Elárulok neked egy titkot. Attól, hogy valamit mindenki mond, a valami nem válik igazzá. Az a fontos, te mit gondolsz róla! Szerinted az ellenséged vagyok?
Dodó elgondolkodott. Málna kedvesen beszélt vele. Megkérdezte tőle, hogy van. Meghívta ebédre. Mindent összevetve, nem tűnt ellenségnek. Halkan szólalt meg:
– Szerintem nem vagy az ellenségem.
– Akkor mi vagyok? – bokszolt kedvesen a kutya vállába Málna.
– A…barátom? – kérdezte bizonytalanul Dodó.
– Nos. Az majd elválik. Ismerjük meg egymást, amíg hazaérünk! – javasolta Málna.
„Haza”. Dodó úgy gondolta, ez a legszebb szó a világon. Séta közben sok mindent megtudott a belevaló, huncut macskáról.
Amikor Málna otthonához értek, a kisfiú azt sem tudta, hová legyen örömében. Megsimogatta Dodó bozontos szőrét, töltött Málna tálkájába ételt. Nevetve nézte, ahogy a kutya és a macska együtt ropogtatnak. Az egész napot együtt töltötték. Amikor Málna megengedte, hogy Dodó is az ő párnáján aludjon, a kutya életében először kezdett abban bízni, hogy lehet igazi, szívbéli barátja.
A képeket Noel családja és tanítónője készítették.
