Mesesorozatunkban a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolájának 1.b-s tanulói által választott főszereplőkkel íródnak a történetek. Legyen ez a közös kaland egy kihívás! Bizonyítsuk be együtt, hogy vannak olvasó, alfa generációs gyerekek városunkban.
A ötödik mese Darab Gábor Noel kedvéért Dodóról, a barna szőrű kutyáról szól. A Dodó kutya barátokat szerez című mese csodaszép illusztrációját Noel készítette.

Dodó kutya barátokat szerez

-Hirdetés-

Dodó egy fiatal, barna szőrű, barátságos kutya volt. Egyedül kóborolt a város menti erdőben. Szeretett beszélgetni a rigókkal és a rókákkal. Éjszaka neki meséltek a baglyok, amikor nem tudtak aludni. De Dodó igazi, szívbéli barátra vágyott.

Egy meleg, tavaszi napon a városig merészkedett. Korgó gyomorral próbált elcsenni néhány falatot az étteremből. De hiába. Ekkor találkozott össze Málnával,  a fekete szőrű macskával.

Miért lógatod az orrod? – kíváncsiskodott Málna.

Korog a gyomrom – szomorkodott Dodó. – Éhes vagyok.

Miért nem kérsz enni a gazdádtól?

Nincs gazdám – felelte Dodó, és lejjebb konyultak a fülei.

No, ezen könnyen segíthetünk! Az én gazdám, egy nagyon jószívű kisfiú, biztosan ad neked enni. Gyere utánam! – biccentett Málna. – Kicsit messze lakom innen, de neked erős lábaid vannak.

Dodó és Málna találkozása

Dodó nem mozdult. A macska néhány méter után észrevette, hogy nem követi.

– Mi történt? Kővé dermedtél?

– A kutyák és a macskák ősi ellenségek – jelentette ki Dodó.

Málna gúnyosan fújt egyet.

Igazán? Ki mondta ezt?

Dodó az orra alá motyogott:

Mindenki.

– Mindenki? – ismételte meg Málna. – Elárulok neked egy titkot. Attól, hogy valamit mindenki mond, a valami nem válik igazzá. Az a fontos, te mit gondolsz róla! Szerinted az ellenséged vagyok?

Dodó elgondolkodott. Málna kedvesen beszélt vele. Megkérdezte tőle, hogy van. Meghívta ebédre. Mindent összevetve, nem tűnt ellenségnek. Halkan szólalt meg:

– Szerintem nem vagy az ellenségem.

– Akkor mi vagyok? – bokszolt kedvesen a kutya vállába Málna.

A…barátom? – kérdezte bizonytalanul Dodó.

Nos. Az majd elválik. Ismerjük meg egymást, amíg hazaérünk! – javasolta Málna.

„Haza”. Dodó úgy gondolta, ez a legszebb szó a világon. Séta közben sok mindent megtudott a belevaló, huncut macskáról.

Noel, Dodó és Málna

Amikor Málna otthonához értek, a kisfiú azt sem tudta, hová legyen örömében. Megsimogatta Dodó bozontos szőrét, töltött Málna tálkájába ételt. Nevetve nézte, ahogy a kutya és a macska együtt ropogtatnak. Az egész napot együtt töltötték. Amikor Málna megengedte, hogy Dodó is az ő párnáján aludjon, a kutya életében először kezdett abban bízni, hogy lehet igazi, szívbéli barátja.

A képeket Noel családja és tanítónője készítették.

MEGOSZTÁS