Mesesorozatunkban a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolájának 1.b-s tanulói által választott főszereplőkkel íródnak a történetek. Legyen ez a közös kaland egy kihívás! Bizonyítsuk be együtt, hogy vannak olvasó, alfa generációs gyerekek városunkban. A kilencedik mese Jónás Patrik kedvéért Sziszegőről, a barna kis kígyóról szól. A Sziszegő és Kajla tulajdonságot cserél című mese csodaszép illusztrációját Patrik készítette.
Sziszegő és Kajla tulajdonságot cserél
A Föld nevű bolygón sokan félnek a kígyóktól. Persze érthető. A templomi festményeken kígyó beszéli rá Ádámot és Évát a tiltott gyümölcsre. A tóparton a semmiből bukkan elő Gyorsan kúszik, mint a villám. A vízi sikló példának okáért úszni is tud. Menő dolog. Hiszen nincs úszója. A kígyók valójában roppant menő lények.
Sziszegő, aki elmesélte nekem a történetét, nem is sejtette, hogy menő. A tó partján élt a családjával. Nem örült neki, hogy az emberek megijednek, mikor a fűben sütkérezik. Folyton sikítoznak: „Segítség, kígyó!” Pedig ő nem veszélyes. Sziszegő irigyelte azokat az állatokat, akiket az emberek szeretnek. A kutyákat, a cicákat, a kiskacsákat. Akiket megsimogatnak, ölelgetnek. Tudjátok?! Akiket cukinak tartanak. Erre – ahogy sejtitek – egy kígyónak nincs kilátása. Sziszegő okos kis hüllő volt. Nem vágyott ő arra, hogy megsimogassák. Megelégedett volna azzal, ha nem félnek tőle.
Egy tavaszi napon, amikor Konrád, a kacsapapa lepihent a nádasban, egyik fiókája, Kajla kiúszott a tó közepére. Nem volt profi úszó, de meg akarta mutatni, hogy milyen bátor.
A nap forrón tűzött az égbolt tetején. A kiskacsa elhatározta, hogy elúszik a legmesszebb nyíló tavirózsához. Sziszegő megpróbálta lebeszélni:
– Ne butáskodj, Kajla! Ez veszélyes! Várd meg az apukád!
– Ne szólj bele! Neked könnyű! Olyan menő vagy! Ha valaki meglát, sikítozik, és kiabál! Én is menő akarok lenni!
Sziszegő elgondolkodott. Vajon mindenki mások tulajdonságára vágyik?
– Jól van, próbáld meg! – egyezett bele Sziszegő. – Itt leszek melletted!
Kajla nekiindult. Az emberek a parton kiabálni kezdtek:
– Odanézzetek! Egy kiskacsa! Nagyon menő! Milyen messzire tud úszni!
Kajla büszke volt. Úgy érezte, ez élete legszebb napja. Apró lábaival evezett, a szárnyaival segíteni a próbált, de borzasztóan elfáradt. Nem mert segítséget kérni. Egyszer csak elkezdett süllyedni. Rettentően megijedt.
Sziszegő egy percig sem tétovázott. Kajla alá úszott és kiemelte a vízből. Mire a kiskacsa meg tudta vetni a lábát a ferde parton, az apukája is odaért.
Az emberek a tó szélén egymás szavába vágva kiabáltak:
– Milyen aranyos kígyó! Segített a kiskacsának!
– Bárcsak megsimogathatnám! Annyira cuki! – mosolygott egy kislány.
Ebben a percben Sziszegő is úgy érezte, ez élete legszebb napja. A nap, amelyen az állatok tulajdonságot cseréltek.
A képeket Patrik édesanyja készítette.
