Akasztó Község Önkormányzata Képviselő-testületének nevében Suhajda Antal polgármester emlékezett a Nemzeti Összetartozás Napján a következő beszédében:
„Emlékezni gyűltünk egybe egy olyan gyászos eseményre, mely kitörölhetetlen minden ember szívéből, akiben magyar szív dobog. Ezen a napon, 1920. június 4-én, a történelem súlyos keresztjét szegezték a magyar nemzetre. Ez a nap nem csupán évszám a történelemkönyvekben – ez a nap a nemzeti fájdalom, az elszakítottság és a meg nem alkuvás napja. A trianoni döntéssel hazánk területének kétharmadát elcsatolták. Városok, falvak, folyók, hegyek és határok más ország zászlaja alá kerültek. De ami a legfájóbb: emberek millióit szakították el anyaföldjüktől, családjuktól, nemzetük testéből. Olyan területeket csatoltak el Magyarországtól, melyek több mint ezer éven át megszakítás nélkül hozzánk tartoztak. A magyar szó, a magyar kultúra, a magyar lélek hirtelen idegen földön találta magát – de megmaradt, él, és élni akar. 1920. június 4. péntek Magyarország keresztre feszítésének napja volt. Két órán át szakadatlanul zúgtak a harangok – Magyarországot temették. De ahogy Krisztus is feltámadt, úgy a magyar nemzet is túlélte Trianont. Lelki sebeit nem felejti, de hitét, nyelvét, kultúráját, összetartozását nem hagyta veszni. Ez a nap, a Nemzeti Összetartozás Napja, ma már nemcsak a veszteségre, hanem az élő kapcsolatokra, a nemzet megerősödésére is emlékeztet bennünket. Azt üzeni, hogy a világban sehol sem hal el a hazaszeretet, a lángoló nemzeti érzület. Ma is minden rög, minden ház, minden palota és minden kunyhó, minden út és minden áradó folyó a mi ezredéves munkánkról beszél. Minden, amit elődeink építettek, amiért harcoltak, amit megőriztek – a mi örökségünk. Ezen gondolatok jegyében döntött Akasztó Község Önkormányzata is úgy az elmúlt évtizedekben, hogy testvértelepülési kapcsolatokat létesít határon túli magyar közösségekkel. Ezek a kapcsolatok nem csupán barátságokat, nem csupán együttműködéseket jelentenek – ezek a kapcsolatok a magyar nemzet szétszabdalt részeinek újra összekapcsolását jelentik. Kinyújtott kéz, szívből jövő ölelés, közösen megélt ünnepek és együtt érzett fájdalmak.
Testvértelepüléseink:
Kraszna – a történelmi Partium területén fekvő erdélyi település, ahol a magyar szó és kultúra élő örökség. Az ott élő magyar közösség méltósággal őrzi hagyományait, és mindig nyitott szívvel fogad bennünket.
Ada I. Helyi Közösség – a Vajdaság szívében, Délvidéken található közösség, mellyel nemrégiben erősítettük meg testvértelepülési együttműködésünket. Ada lakói, magyar testvéreink, az anyaországhoz való hűség példaképei.
Csantavér – a legnagyobb többségében magyarok lakta vajdasági település, ahol az identitás nem kérdés, hanem természetes örökség. Közös ünnepeink, találkozásaink a közösség és a nemzet erejét táplálják.
Farkasd – a Felvidéken fekvő település, ahol a magyar szó és lelkiség dacolt a történelem viharaival, és ahol ma is szeretettel fogadják az anyaországból érkező testvéreket.
Ezek a kapcsolatok szimbolikusak és gyakorlati jelentőségűek is. Nemzeti összetartozásunk élő bizonyítékai. A közös programok, kulturális események, közösségi rendezvények révén újra és újra megerősítjük: egy nemzet vagyunk, határok felett.
Tisztelt Emlékezők!
Trianon tanít bennünket – nem a gyűlöletre, hanem a hitre. Arra, hogy nem szabad felejteni, de nem szabad feladni sem. Arra, hogy a nemzet nem földrajzi fogalom, hanem szívbéli közösség. Nem az országhatár tesz bennünket magyarrá, -hogy belül vagyunk, vagy kívül- hanem a közös nyelv, a történelem, a kultúra, és az egymás iránt érzett felelősség. Akasztón, itt, a Kiskunság közepén, hisszük és valljuk, hogy az összetartozás nem múlt, hanem jövő. Ezért ápoljuk testvértelepülési kapcsolatainkat, ezért állunk ma is itt, egymás mellett, emlékezve, de előretekintve. A nemzet akkor marad meg, ha emlékezik. Ha nem felejti el múltját, és nem mond le jövőjéről. Ha képes felnevelni egy olyan nemzedéket, amely tudja, hogy mit jelent magyarnak lenni – Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken, Kárpátalján, az anyaországban és bárhol a világon.
Tisztelet a múltnak, hűség a jelenhez, és reménység a jövőbe vetett hitből! Isten áldja Akasztót, Isten áldja testvértelepüléseinket, és Isten áldja a magyar nemzetet bárhol is éljenek tagjai a világban!
Trianon tanít bennünket – nem a gyűlöletre, hanem a hitre. Arra, hogy nem szabad felejteni, de nem szabad feladni sem. Arra, hogy a nemzet nem földrajzi fogalom, hanem szívbéli közösség. Nem az országhatár tesz bennünket magyarrá, -hogy belül vagyunk, vagy kívül- hanem a közös nyelv, a történelem, a kultúra, és az egymás iránt érzett felelősség. Akasztón, itt, a Kiskunság közepén, hisszük és valljuk, hogy az összetartozás nem múlt, hanem jövő. Ezért ápoljuk testvértelepülési kapcsolatainkat, ezért állunk ma is itt, egymás mellett, emlékezve, de előretekintve. A nemzet akkor marad meg, ha emlékezik. Ha nem felejti el múltját, és nem mond le jövőjéről. Ha képes felnevelni egy olyan nemzedéket, amely tudja, hogy mit jelent magyarnak lenni – Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken, Kárpátalján, az anyaországban és bárhol a világon.
Tisztelet a múltnak, hűség a jelenhez, és reménység a jövőbe vetett hitből! Isten áldja Akasztót, Isten áldja testvértelepüléseinket, és Isten áldja a magyar nemzetet bárhol is éljenek tagjai a világban!
Köszönöm, hogy együtt emlékezhettünk.”
Forrás, képek: Akasztó Község Önkormányzata Facebook oldal
Fotógaléria:
Fotók megtekintése (5 db kép)
