Vannak helyek, amelyek többek egyszerű szórakozóhelynél – emlékek, történetek és közösségek épülnek köréjük. Ilyen volt a Pátria Klub is, amely fénykorában meghatározó szerepet játszott Kiskőrös éjszakai életében. Bár a klub több, mint 10 évvel ezelőtt bezárt, a szellemisége nem tűnt el: a régi üzemeltetők most egy különleges emlékbulival idézték meg a legendás esték hangulatát. A szombati rendezvény igen komoly tömeget vonzott a Kiskőrösi Rónaszéki Fürdőbe, ahol az alkalmi rendezvényt megtartották.
Ennek kapcsán beszélgettem a rendezvény főszervezőjével, az egykori üzemeltető csapat vezetőjével, Szedmák Tamással, aki arról mesélt, hogy miért volt fontos újra életre kelteni a múltat – legalább egy éjszakára.
Menyi idő megszervezni egy ilyen Pátria Klub Remember Partyt, és kik vettek részt a szervezésben?
– Idén március 14-én jelentettük be, hogy megrendezzük az eseményt. Előtte volt egy-két körös egyeztetés a régi lemezlovasokkal, de kezdetben csak előszedtük az archívumból a régi anyagokat. A nyilvánosság előtt kizárólag a Facebook oldalunkat használtuk, más felület nagyon nem volt. Azt láttuk már az elejétől, hogy nagyon nagy volt az érdeklődés az emlékbulira, de ez még nem feltétlenül jelent jegyvásárlást is. Nem sokkal az esemény előtt, pár ezer példányban szórólapot szórtunk szét különböző boltokban, vendéglátóhelyeken, de nem gondolom, hogy az olyan sokat tett hozzá, hiszen ma már a közösségi médiában zajlik a kommunikáció leginkább.
A kezdetektől folyamatosan nagy volt az érdeklődés a kampányt illetően, hiszen alapoztunk a múltbeli dolgokra, régi fotógalériákkal, sztorikkal bemutattuk a személyzetet és a DJ-ket, megköszöntük a munkájukat. Eleve az egész rendezvényt úgy építettük fel, hogy tulajdonképpen az egykori DJ-kel együtt szerveztem. A régi üzemeltető csapat tagjai is segítettek a különböző tartalmak megosztásában, és vállalták, hogy segítenek a dekorálásban. A csapat ott volt a rendezvényen is, és úgy láttam, hogy azokkal az emberekkel beszélgettek, akik annak idején a klubba jártak.
Nyilván kellett valaki, aki ezt az egészet összefogja, ahogyan 15-20 évvel ezelőtt is kellett és az én voltam, mint 20 évvel ezelőtt a klubnál is, de most azért nagyban támaszkodtam a DJ-kre is. Segítettek a technikai dolgok összerakásában, hogy mire van szükség, hogy nézne ki jól, mit lehetne még, ami érdekessé teheti az egészet. Az volt a legfőbb célunk, hogy elsősorban azok jöjjenek el, akik annak idején is odajártak hétvégente, és egy kicsit tovább ugorva ez sikerült is, mert 80 százalékban egyértelműen a régi vendégek voltak jelen.
Mennyire volt kihívás megszervezni az emlékbulit? Volt-e valami, ami különösen nehéz volt?
– Én úgy gondolom, hogy elég nehéz volt, mert szerveztem már zenei fesztivált, annál mást várhatott az ember, itt nem tudtam, hogy mi vár, és az utolsó pillanatig kérdőjel volt, hogy hány embernek jelentett az egykori Pátria Klub valamit. Még az időjárás is úgy alakult, hogy egész héten azon izgultunk, hogy esős hétvége jön. Ez meg is látszott egyébként az elővételes jegyvásárláson. Az elővételes jegy jó 20%-kal kedvezőbb volt, mint a helyben vásárolt jegy, mégis kivártak inkább az emberek, mert lógott az eső lába.
Nem gondoltuk túl a költekezést, egyszerűen összeraktuk, helyben oldottuk meg a technikai eszközöket, látványelemeket meg egyéb dolgokat. Eleve a fürdő egy rendezett szép helyszín, ami önmagában egy jó alapot adott a rendezvényhez. Nem mertem elvárásokat támasztani a létszámra vonatkozóan. Annak örülök, hogy néhányan az egykori törzsvendégeink közül az arcukat is adták a reklámhoz. Szeretném megköszönni például Turú Balázsnak, hiszen ő egy influenszer a szakmájában, és a Facebookon készített ajánlóvideót, hogy ő is mint egykori törzsvendég eljön a rendezvényre, és tényleg el is jöttek a barátaival. Tulajdonképpen a közönség tényleg az volt, mint annak idején.
Milyen érzés volt újra együtt látni a klub régi vendégeit?
– Érdekes volt. A legtöbbjüket arcról ismerem, nem is biztos, hogy mindenki kiskőrösi közülük, hiszen elég sokukkal találkoztam, akikről tudom, hogy már a fővárosban dolgoznak, de most hazajöttek. Rengeteg olyan arc is van, akit csak látásból ismertem, és most, ahogy válogattuk a rengeteg régi fényképet az elmúlt hónapok során, megjegyeztem az arcukat, és most láttam őket a szombati bulin is, 15-20 évvel idősebben. Szóval érdekes volt, hogy ők még tulajdonképpen nagyon fiatalok, vagy majdnem gyerekek voltak még, amikor ott voltunk és most felnőttek. Az arcvonásaik nem sokat változtak, de látszik az emberen, hogy már egészen más, és érdekes érzés volt ez. Én úgy láttam, hogy nagyon jól érezték magukat, és jó hangulatú volt a buli.
Hogy értékeled összességében, hogy sikerült a rendezvény, és amire mindenki kíváncsi, hogy lesz-e folytatás?
– Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon sikeres rendezvény volt, megérte mindenképpen, nagyon sok kérdőjel felkiáltójellé változott. Amit annak idején mi elkezdtünk 20 évvel ezelőtt, az most már látszik, hogy nagyon sok embernek jelentett valamit, egy emléket, amire érdemes visszaemlékezni és visszatérni időnként. Volt egy konkurens rendezvény a szomszédos településen, ami egy jó 30%-ot elvitt szerintem abból a létszámból, akik még jöttek volna, de ezzel mindig számolni kell. Nyilván nekünk volt egy adott közönségünk. Igaz az eső miatt később érkeztek az emberek, de mikor látták, hogy nem lesz eső, akkor megindultak és szépen lassan láttuk, hogy megint egy négyes csoport, megint ketten, megint nyolcan jönnek. Csak azt vettük észre, hogy rengetegen vannak a rendezvényterületen.
Amennyiben úgy döntünk, hogy lesz ennek folytatása, akkor alapozhatunk a múlt hét szombati rendezvényre a jövővel kapcsolatban is. Egy-két héten belül válasz lehet, hogy lesz-e ebből folytatás. Nagyon sok helyről kaptunk segítséget, nem csak a helyszíni dekoráció, hanem, a kellő számú ülőhellyel kapcsolatban is, és hogy a hangtechnikai eszközöket össze bírjuk rakni. Ezeket mind helyből sikerült megvalósítani. Nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik segítettek: cégek, vállalkozók, magánszemélyek, aktív vagy egykori zenészek. Mindenki pozitívan állt a dologhoz, akit megszólítottunk, és ez meg is hozta az eredményt. Örülünk annak, hogy ez így sikerült, bennem sok pozitívum van az eseménnyel kapcsolatban. Kiskőrös ezért is jó hely, mert mindent meg lehet oldani helyi erőkkel.
A klub már nem létezik a szó szoros értelmében, de az emlékbulin ismét bebizonyosodott: egy hely igazi értékét nem a falai, hanem az emberek adják, akik megtöltik élettel. A nosztalgiaest nemcsak a múlt felidézéséről szólt, hanem arról is, hogy a közösség – ha csak időszakosan is – újra egymásra találhat. Talán ez a legfontosabb öröksége egy valaha volt legendás klubnak.
