Október 22-én este, a nemzeti ünnephez kapcsolódó városi megemlékezést követően, a hagyományokhoz híven átadták a Soltvadkert Városért díjakat. Az elismerés azoknak jár, akik munkájukkal, hivatásukkal, példamutató életükkel sokat tettek a város közösségéért. Idén is olyan személyek részesültek kitüntetésben, akik emberi és szakmai életútjukkal méltán vívták ki a soltvadkertiek megbecsülését és szeretetét.
Lázárné Herczeg Lívia a természet maga. Az újra éledő tavasz, a vidám és mosolyával elragadó nyár, a színekben pompázó ősz és a tél tisztasága ötvöződik személyiségében, művészetében. Az 1952-ben született soltvadkerti művész ahogy egy kiállítás címe is fémjelzi „Kerülőutakon” csöppent az alkotók világába. Szeretett volna ugyan képzőművészeti középiskolába járni, családi körülményei miatt azonban más pályára kényszerült. Szőlész – borásznak, később pedig dekoratőrnek tanult. A természet szeretetét már gyermekkora óta hordozza magában.
Édesanyja bölcsessége arra tanította, hogy óvja és védje a fákat, mert ez az egyetlen olyan növény, ami elkísér bennünket a bölcsőtől a koporsóig. Szeretett férje elvesztése után teljesedett ki művészi tevékenysége, autodidakta módon sajátította el a festészet titkait. Soltvadkerten sokáig nem volt köztudott, hogy Lívia festészettel is foglalkozik. A selymesi templom oltárképének és a stációk megfestésével vált ismertté művészi tevékenysége. Ujjaiban érezte és érzi a tájat Selymesben, Csáboron éppúgy, mint a Hosszú víz mellékéről vagy a Szarvaskútról festett képeknél is. A Vadkerti-tóról más-más évszakban készült alkotások mutatják be a táj ezernyi arcát, ami annak is köszönhető, hogy már négy évtizede horgászként is része a Vadkerti-tó mindennapjainak. Lívia naturalista festő, ösztönös művész, nem fényképet tár elénk, hanem a valóságot, amit áthat a pillanat varázsa, a téma iránti érzelmi kötődése.
Képei már több kiállítást megéltek, melyekben a helyi közönség is többször gyönyörködhetett. Lívia munkássága azonban nem csak a festészetben teljesedik ki. Olyan talentumokkal áldották meg az égiek, ahol teret engedhet kreativitásának, fantáziájának. A méltán népszerű és egyedi Vadkerti-tó társasjáték alaplapját is Lívia tervezte. Dekoratőr végzettségét, tehetségét a városi nagyrendezvények arculatának, dekorációjának elkészítésében, a Gyöngyház Kulturális Központ előadásai, ünnepi alkalmainak díszítésében kamatoztatja. Alkotásait mindig nagy odaadással, precizitással készíti, fantáziája nem ismer határokat. Ötleteit gondos és alapos tervezés után valósítja meg. Lívia tervezte és készíti el a Soltvadkerti Szüreti Fesztivál, valamint a Bor- és Gasztro Nap színpad- és térdekorációját, a színpadi molinókon látható festményeket, valamint a várossá avatás 30. évfordulójára is ő tervezte meg a jubileumi logót, mely ezután arculati elemként megjelent különböző ajándéktárgyakon is. Lívia a város közösségi és társadalmi életében vállalt szerepe tetten érhető a városközpontban, rendezvényeken, mindennapi környezetünkben.
Mottója egy Goethe idézet: “A természet nem érti a tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú és mindig igaza van. Örökítsük meg vásznon, akvarellen, fotón és vigyázzunk rá!” A természet szeretete ihleti munkáit, a táj szépsége, a vizek, erdők, madarak. Ezt a varázslatos világot a szívével is megmutatja családjának, hiszen három gyermeke és három unokája iránti szeretet ott van minden ecsetvonásban, minden kompozícióban, ott van a barátságban, a közösségért végzett áldozatvállalásban, mindenben, amit igazi lokálpatriótaként Soltvadkert Városért tesz. Legyen áldás további munkásságán!
Forrás: Soltvadkert Város Önkormányzata
Kép: Beniczki Dávid
