Szabóné Haskó Erika története a kitartásról, a munkaszeretetről és a közösségért végzett tevékenységről szól. Életében fontos szerepet kap a család, a kertészkedés és a városi közösségi programok szervezése. Munkáját „Kiskőrös Város Közéletéért” díjjal jutalmazták. Beszélgetésünk során arról mesélt, milyen értékeket hozott otthonról, mire a legbüszkébb, és mi ad neki erőt a mindennapokban.
Milyen értéket hoztál a szülői házból, amely ma is meghatározza a mindennapjaidat?
A munka szeretetét biztosan. Nálunk otthon természetes volt, hogy dolgozni kell. Már fiatalon megszoktam, hogy ha az ember sokat tesz valamiért, annak meglesz az eredménye. Akkoriban is sokat dolgoztam: iskola után például cukrászdában segítettem, később pedig a családi szőlőben is rengeteg feladat várt. Paraszti családból származom, így ez teljesen természetes volt. A saját szőlőmben is hosszú éveken át dolgoztam, sokszor egyedül végeztem a metszést, a zöldmunkákat és minden egyéb feladatot. Volt, hogy hajnalban, már reggel négykor kint voltam a szőlőben, mert a meleget nehezen bírom, így inkább korán kezdtem a munkát. Ez a hozzáállás azóta is megmaradt bennem: ha valamit csinálok, azt rendesen szeretem csinálni.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
A boltos szakmát nagyon szeretem. Azért is, mert ott mindig emberekkel találkozhatok, beszélgetünk, megismerjük egymást. Kislányom születése előtt sok éven keresztül dolgoztam a Pennyben, és a mai napig szeretem az eladói munkát. Emellett van egy nagy hobbim: a kertészkedés. Bár ezt inkább kikapcsolódásnak mondanám, azért az is kemény fizikai munka. Az udvarunk otthon tele van virágokkal és évelő növényekkel. A barátaim szokták mondani, hogy olyan, mint egy kis botanikus kert. Ott tudok igazán kikapcsolódni és alkotni.
Honnan ered a virágok iránti különleges szereteted?
Valószínűleg onnan, hogy fiatal koromban kertészeti iskolába szerettem volna menni. Az élet végül máshogy alakult, és a kereskedelem felé vitt az utam, de a növények szeretete megmaradt. Így a kert lett az a hely, ahol ezt ki tudom élni. Nagyon jó érzés látni, ahogy a növények fejlődnek, virágoznak, és egyre szebb lesz körülöttük minden.
Hogyan változtatta meg az életed, hogy édesanya lettél?
A kislányom születésével teljesedett ki igazán az életem. Nagyon vártuk őt, ezért különösen nagy öröm volt, amikor megszületett. Ma már 19 éves, és nagyon büszke vagyok rá. Amikor az ember szülő lesz, sok mindent másképp lát. Fontosabbá válik, hogy biztos hátteret adjon a gyermekének, és hogy mindent megtegyen érte.
Mi motivált, hogy aktívan részt vállalj a Gazdakör munkájában?
Ez a szőlőmunkákon keresztül indult. A környéken több gazdát ismertem, és egyszer szóba került, hogy segíthetnék a barack- és körteszezonban. Így kezdtem el dolgozni a gyümölcsökkel: szedésnél, válogatásnál, sokféle feladatnál. Eleinte csak besegítettem, de idővel egyre több mindent bíztak rám. A gyümölcsök válogatása például nagyon fontos munka, mert nem mindegy, milyen minőség kerül a piacra. Az évek alatt sok tapasztalatot szereztem ezen a területen és egyre inkább része lettem a közösségnek.
Emlékszel az első rendezvényre, amelynek szervezésében részt vettél?
Az első ilyen alkalmak a szüreti napok voltak. Akkor még inkább csak segítettem: főztünk, tálaltunk, pakoltunk, ahol éppen szükség volt ránk. Később egyre több feladatot kaptam. Például a szüreti napokon kialakítottuk a látványudvart, ahol a helyi termelők gyümölcseit mutattuk be. Ez mindig nagyon népszerű volt, mert az emberek meg tudták kóstolni a gyümölcsöket, és beszélgetni tudtak a termelőkkel is.
A városi disznótor szervezésében is sok éven keresztül részt vettem. Ezek nagy rendezvények, sok embernek kell főzni, készülni, szervezni. Sok munka van vele, de amikor jól sikerül, az minden fáradságot megér.
Mi ad erőt a hétköznapokban?
A sikerélmény. Amikor látom, hogy a munkának van értelme. Például amikor egy rendezvény jól sikerül, és az emberek jól érzik magukat, beszélgetnek, együtt vannak. Ez mindig jó érzés. Olyankor azt érzi az ember, hogy megérte a sok munka.
Erika története jól mutatja, hogy a kitartás, a szorgalom és a közösség iránti elkötelezettség milyen sokat számít. Legyen szó munkáról, családról vagy a városi rendezvények szervezéséről, mindenben ott van az a hozzáállás, amelyet még a szülői házból hozott: tenni kell, dolgozni kell, és közben értéket teremteni. Bár a mindennapok sokszor kihívásokat tartogatnak, Erika számára a legnagyobb öröm mégis az, amikor munkája nyomán közösségek formálódnak, emberek találkoznak, és jó hangulatban töltenek el együtt egy-egy alkalmat.
A méltatás szövege ide kattintva olvasható.
