Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 68. évfordulója alkalmából tartottak koszorúzással egybekötött megemlékezést 2026. június 16-án, kedden Kiskőrösön. A résztvevők először a néhai miniszterelnök emléktáblájánál hajtottak fejet, majd a II. Rákóczi Ferenc-szobornál idézték fel a fejedelem 1704-es kiskőrösi táborozását.
Magyarországon június 16-a az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak emléknapja. Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án végezték ki. Harmincegy évvel később, 1989. június 16-án került sor ünnepélyes újratemetésükre, amely a rendszerváltozás egyik meghatározó eseményévé vált.
A kiskőrösi megemlékezés a Nagy Imre-emléktáblánál, a Himnusz közös eléneklésével kezdődött. A jelenlévőket Szedmák Tamás önkormányzati képviselő, a Kulturális, Turisztikai és Sport Bizottság elnöke köszöntötte. Beszédében felidézte Nagy Imre és mártírtársai kivégzését, valamint az 1989-es újratemetés történelmi jelentőségét. Kitért arra is, hogy Kiskőrösön a 2000-es években épült buszmegálló falán helyezték el a néhai miniszterelnök emléktábláját, amelynél azóta minden évben megemlékezést tartanak.
Ezt követően Kalla Viktória, a Kiskunhalasi SZC Kiskőrösi Wattay Technikumának magyar–történelem szakos tanára mondta el megemlékező beszédét. Hangsúlyozta, hogy június 16-án nemcsak Nagy Imrére és mártírtársaira, hanem az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás valamennyi áldozatára emlékezünk.
Kalla Viktória kiemelte, hogy Nagy Imre életútja nem volt mentes az ellentmondásoktól, a történelem döntő pillanatában azonban a nemzet oldalára állt, és a hatalom megtartásánál fontosabbnak tekintette a nép akaratát, az emberi méltóságot és Magyarország függetlenségét. A kivégzettek emléke a jeltelen sírok ellenére is fennmaradt, az 1989-es újratemetés pedig történelmi és erkölcsi elégtételt jelentett számukra.
A beszédet koszorúzás követte: Kiskőrös Város Önkormányzata nevében Domonyi László polgármester és Gmoser István alpolgármester helyezett el koszorút. A Területi 56-os Szövetséget Faragó Imre elnök és Fodor Tamás alelnök, a Kiskőrösi Polgári Kört pedig Rohoska István képviselte.
A résztvevők ezután közösen átvonultak a katolikus templom előtt álló II. Rákóczi Ferenc-szoborhoz. Kiskőrösön több mint két évtizede június 16-án emlékeznek meg a fejedelem 1704-es kiskőrösi táborozásáról is. A Rákóczi-szabadságharc első évében jelentős csapatösszevonás történt az akkori Kiskőrös pusztahatárában, amelyről írásos dokumentumok is fennmaradtak. Szedmák Tamás hangsúlyozta, hogy ez az esemény fontos része a város történelmi örökségének. A II. Rákóczi Ferencet ábrázoló mellszobor a néhai Suba György kezdeményezésére készülhetett el.
Kalla Viktória beszédében a Rákóczi-szabadságharc jelentőségét és kiskőrösi vonatkozásait ismertette. Felidézte, hogy 1704 nyarán Rákóczi csapatai a település határában táboroztak, majd továbbvonultak a déli területeken élő rác csapatok ellen. Kiemelte, hogy a szabadságharc nemcsak fegyveres küzdelem volt, hanem a nemzeti önrendelkezés, a szabadság és egy igazságosabb Magyarország iránti törekvés kifejezése is. II. Rákóczi Ferenc vagyonát, rangját és személyes biztonságát is kész volt feláldozni a nemzet ügyéért, ezért alakja a magyar történelem egyik meghatározó jelképévé vált.
A szobornál Kiskőrös Város Önkormányzata képviseletében Domonyi László polgármester és Gmoser István alpolgármester, a Kiskőrösi Polgári Kör nevében pedig Rohoska István helyezett el koszorút.
A két történelmi korszakot összekapcsoló kiskőrösi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult. A rendezvény egyszerre idézte fel az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás áldozatainak mártíromságát és a Rákóczi-szabadságharc helyi örökségét, középpontba állítva a szabadság, a nemzeti függetlenség és a történelmi emlékezet megőrzésének jelentőségét.
Fotógaléria:
