A Szülőakadémia Kiskőrösön október 6-án este tartotta négyrészes előadás-sorozatának első alkalmát a Revaló Pál Közösségi Központban. Szűcs Sándor generációkutató, játéktervező és teológus „Túlingerlési hatás – hogyan formálja a gyermekeinket a technológia?” című előadásában azt járta körül, hogyan változtatja meg a digitális világ a gyermekek fejlődését, figyelmét, kapcsolatait és mindennapjait.
A négyrészes kiskőrösi Szülőakadémia első estje napjaink egyik legaktuálisabb családi kérdését állította középpontba: a mobiltelefonok, közösségi média, videojátékok és más digitális eszközök ma már egészen kisgyermekkortól jelen vannak az életünkben, ezért Szűcs Sándor szerint nem csupán azt érdemes vizsgálni, mennyi időt töltenek a fiatalok a képernyők előtt, hanem azt is, hogy közben mi szorul háttérbe az életükből.
Már a legkisebbeknél is számít a szülő figyelme
Az előadás egyik első témája a szülő és a kisgyermek közötti kapcsolat volt. Szűcs Sándor többek között a szemkontaktus jelentőségére és arra hívta fel a figyelmet, hogy a mobiltelefon használata olyan hétköznapi helyzetekben is megszakíthatja a szülő és a gyermek közötti figyelmi kapcsolatot, mint az etetés, a babakocsizás, a közös étkezés, a játék vagy éppen a beszélgetés.
Ehhez kapcsolódva a biztonságos kötődés jelentőségéről is szó esett. Az előadás szerint az érintés, a testkontaktus, a szemkontaktus, a gyermek jelzéseire adott szeretetteljes válasz, a szülő elérhetősége és válaszkészsége egyaránt fontos szerepet tölthet be a gyermek fejlődésében. A technológia tehát ebben az életkorban sem önmagában jelent kérdést: az is fontos, hogy a használata milyen emberi kapcsolódás helyét veszi át.
Mit jelent a túlingerlési hatás?
Az előadás központi témája az úgynevezett túlingerlési hatás volt. A digitális környezet rendkívül gyorsan változó ingereket kínál, miközben folyamatos kontextusváltásra és mikrodöntések sorozatára készteti a felhasználót. Szűcs Sándor előadásában ezt összekapcsolta a kognitív kimerüléssel, valamint a figyelmi, magatartási és tanulási nehézségek kérdésével.
Külön foglalkozott az élet első éveivel. Az előadásban bemutatott kutatások és adatok alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a kisgyermekkori képernyőhasználat és a fejlődés kapcsolatát különösen komolyan kell venni. A prezentáció kitért többek között a nyelvi készségekre, a beszédfejlődésre, a kognitív kontrollra, az impulzusszabályozásra és a munkamemóriára is.
Több tízezer óra a képernyők előtt
Az este egyik leginkább elgondolkodtató része az volt, amikor az előadó nem napi percekben, hanem a gyermekkor és a kamaszkor egészére vetítve mutatta be a digitális eszközökkel töltött időt. 6 és 18 éves kor között akár 28 500 óra képernyőidő is összegyűlhet, miközben a videojátékokkal eltöltött idő nagyságrendje is több tízezer órát érhet el.
Az előadás egyik fontos gondolata ezért nem egyszerűen az volt, hogy a gyermek „túl sokat telefonozik” vagy „túl sokat játszik”. Sokkal inkább az a kérdés: mi mindenre lehetne még fordítani ennek az időnek egy részét?
Tanulásra, sportra, családra, barátokra, hobbira, személyes kapcsolatokra vagy éppen olyan képességek elsajátítására, amelyek hosszú távon meghatározhatják egy fiatal életét.
Miért olyan vonzóak a videojátékok?
Szűcs Sándor nem kizárólag veszélyforrásként beszélt a videojátékokról. Az előadás arra is kereste a választ, miért képesek ezek ennyire erősen lekötni a fiatalokat. A játék biztonságos teret kínál, világos szabályokat állít fel, problémamegoldásra épít, kihívást jelent, fejlődési lehetőséget teremt, miközben folyamatos visszajelzést, jutalmat és sikerélményt ad. Éppen ezért a kérdés nem oldható meg egyszerű tiltással. Fontos megérteni azt is, hogy mit kap meg a gyermek a virtuális világban, amit esetleg kevésbé talál meg a való életben.
Nem elég elvenni a telefont – alternatívát is kell kínálni
Az előadás második felében már egyre inkább a megoldási lehetőségek kerültek előtérbe. Szó esett a digitális detoxról, az aktív figyelemről, a családi beszélgetésekről és arról, hogyan lehet a szülő valóban jelen a gyermek életében.
Az egyik legegyszerűbbnek tűnő, mégis talán legfontosabb üzenet az volt: az „elég jó szülő” jelen van. Nem pusztán fizikailag, hanem figyelemmel is. Az aktív figyelem, az elérhetőség és a gyermekkel kialakított biztonságos kapcsolat olyan alap lehet, amelyre később is építeni lehet.
A családi beszélgetések jelentősége különösen a nagyobb gyermekeknél és kamaszoknál került előtérbe. Az előadás szerint olyan kapcsolat kialakítására érdemes törekedni, amelyben a fiatal azt érezheti: bármit elmondhat a szüleinek anélkül, hogy attól kellene tartania, emiatt kevésbé fogják szeretni.
Egyedül nem megy
Az este végére a technológia kérdése jóval túlmutatott a mobiltelefonokon és a képernyőidőn. Szóba került a magány, a közösségi kapcsolatok gyengülése, a fiatalok lelki állapota, az élet értelmének és céljának keresése, valamint az is, milyen szerepe lehet mindebben a családnak és a közösségnek.
Az előadás egyik fontos következtetése az volt, hogy a digitális kor kihívásait nem lehet kizárólag a gyermekre vagy kizárólag a szülőre terhelni. Az államnak, az iskoláknak, az intézményeknek, a családnak és magának az egyénnek is van szerepe abban, hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott környezethez.
A technológia ugyanis önmagában nem tűnik el az életünkből. A kérdés sokkal inkább az, hogyan tanulunk meg úgy együtt élni vele, hogy közben megmaradjon a személyes figyelem, a valódi emberi kapcsolat, a családi beszélgetés, a mozgás, a közösségi élmény és mindaz, amit egy képernyő nem tud pótolni.
A kiskőrösi Szülőakadémia első alkalma így nem egyszerűen a digitális eszközök veszélyeiről szólt, hanem arról is, milyen eszközök lehetnek a szülők kezében ahhoz, hogy gyermekeik számára egészségesebb egyensúlyt teremtsenek a digitális és a való világ között.
Fotógaléria:
