Talán nem is gondolnánk, mennyire fontos volt egy lánynak hajdanán, hogy a legény májusfát állítson neki. Na meg hogy mekkora harcok voltak a májusfa állítás jogáért és lehetőségéért…
A kiskőrösi járás egyes településein még ma is dívik ez a szokás, máshol pedig éppen azon fáradoznak, hogy (újra) megjelenjék. Mekkora értéke volt hajdan annak, ha egy eladósorba került lány kapuján megjelent május elsejére a feldíszített fa? Mai szemmel nézve felbecsülhetetlen: azt a lányt felértékelte a legény (még ha a lány nem is tartott rá igényt), a többiek szemében esetleg irigylésre méltóvá vált, a szülei pedig dönthettek esetleg arról, hogy „na, ezt a legényt azért mégsem kéne…” Bócsán megkérdeztünk néhány idősebb embert, vajon ők hogyan emlékeznek erre a régi szép népszokásra.
Hirsch Istvánné Fogl Ilona (Bócsa)
Az én leendő uram nagyon szerény ember volt, de egy májusfát azért hozott. Szalagok voltak rajta. Nem járt hozzá se levélke, se üzenet. 17 éves voltam ekkor, a következő évben meg is esküdtünk. Hogy kapott-e érte külön ajándékot? Nem, egyszerűen csak örültem. Aztán, amikor elhervadt, pár nap múlva eloldoztuk.
Lehoczki Imréné Kanizsai Sára (Bócsa)
Az udvarlásnak több módja volt. Az egyik legény a barátaival felmászott az eperfánkra, vittek magukkal harmonikást és onnan adtak szerenádot. Apám kemény ember volt, de hagyta, hadd danoljanak. Egymás utáni két évben kaptam májusfát 17-18 éves koromban. Mindig tudtam, kitől van. Az első udvarlóm, aki csak úgy járt hozzánk, állított egyet, de aztán elmaradt. Utána már a későbbi férjemtől kaptam. Éjjel hozta, kikötötte a kerítéshez.
Viesz Ferenc (Tázlár)
Na tegyük hozzá rögtön, hogy tázlári voltam, de Bócsára jártam udvarolni Kálmán Annához a Táncsics utcába. Emlékszem, mozgalmas este volt. Bálban voltunk Tázláron és csak aztán indultam meg egymagam gyalog Bócsára, vállamon a májusfával. Selyemszalagok voltak rajta, még azt is tudom (a feleség bólint, ő már csak tudja). Hajnalra értem oda, hozott dróttal odakötöztem a kapufélfához, aztán mentem is haza aludni. Nagy volt a szerelem, ősszel meg is esküdtünk
Arra még azért emlékszem, hogy voltak lopkodós legények: kifigyelték, hová állítottak májusfát már este, elemelték és aztán oda állították, ahová ők gondolták. Csak lusták voltak készíteni. Emiatt aztán néhány pofon el is csattant.
És hogy mi a helyzet manapság?
Vannak májusfák, hogyne. Az egyik vadkerti apuka (ugye, M. István?) még idejében elővette a láncfűrészt és reggel 9 órakor már ott állt a legénynél a fa: „ide ez nekünk nem kell, öcsém!” Aztán ismerünk Soltvadkerten olyan lányt is, akinek nincs ugyan udvarlója, de idén kapott egy fát. Hát… közzétette a neten, hogy ki mit tud róla, de semmi biztos válasz. Lehet, örök talány marad…
Káposzta Lajos
