A VIRA Magazin minisorozattal kívánja bemutatni olvasóinak a kiskőrösi és környékbeli fiatal vállalkozókat. Ifjú koruk ellenére ők nem költöztek el külföldre vagy a fővárosba (esetleg megjárták, de hazajöttek), hanem itt, városunkban vagy legalábbis a környéken próbálnak szerencsét, sokan közülük egészen szép eredménnyel. Ezért olyan fiatalokat keresünk meg térségünkben, akik családi vagy önálló vállalkozásba kezdtek és itt képzelik el jövőjüket a későbbiekben is.
Kuti Tamás, a kiskőrösi Shredx Fitness Club tulajdonosa. Alig 25 éves és nemrég még filmet is forgattak fitnesztermében, emellett több helyi fiatalnak ad munkát és jelenleg is építkezések folynak, hiszen bővül a kis birodalma. Nemcsak tulajdonos, hanem ő maga látja el a konditerem feladatait is; aki betér hozzá, arra biztosan a recepciós pult mögül köszön rá Tomi. Nem karba tett kézzel mosolyog a vendégekre, hanem bizony az utolsó szalmaszálig ő végez mindent odabent akár a gépekkel van gond, vagy ha elfogyott az ásványvíz, de az ő keze munkáját dicséri az egész fitnesz központ az utolsó csavarig. Egészen szép sportautói mellett azonban – nem sokan hinnék el Tomiról – szülei borászatába is besegít és bizony szokott szőlőbe járni dolgozni is.
VIRA: Orvosi pályáról is álmodtál, a Wattay Szakközépiskola dicsőség falán is fent vagy. Alig voltál 21 éves, amikor kinyitott a konditermed.
K.T.: A Petőfi Sándor Általános Iskola után a Wattayba mentem közgazdász szakra. Azonban tizedikes koromban elgondolkoztam azon, hogy esetleg orvos leszek, mindez a Dr.House sorozat hatására, de végül maradtam az eredeti pályánál, a közgazdaságtannál. Ebből a szakmából is az elméleti rész érdekel engem, akkoriban több közgazdaságtani versenyen is indultam. Érettségit is emelt szinten tettem, a versenyeken is szép eredményeket értem el, így kerültem a Wattay dicsőség falára, amit te is láttál. Majd a Corvinusra felvételiztem. Amikor végeztem 2015-ben, akkor volt egy piaci rés a városban, mivel az összes konditerem bezárt különböző okok miatt. Nekem a judo után az edzőtermi edzés volt az egyetlen hobbim és hirtelen nem volt erre lehetőség Kiskőrösön. Ez 2015-ben, az egyetem utolsó évében történt, ekkor a fitnesz érdekelt engem igazán az iskolai tanulmányokon kívül. Itt a Petőfi út mellett volt a szüleimnek a telke és az ő támogatásukkal jött létre ez a fitnesz központ. Ez hatalmas dolog volt számomra. Annyit kértek a szüleim, hogy állítsam össze a teljes koncepciót, mivel számukra ez idegen terep, hogy hogyan nézzen ki az épület, mire is van szükség a kiszolgálás tekintetében, az öltözők, a vizes blokkok, a raktár, a recepció, a csarnokban elhelyezkedő géppark. Ez nem volt egy egyszerű feladat az utolsó tantárgyaim elvégzése mellett, de sikerült. Hiába mondják, ha az ember valamit megkap, mint én ezt a létesítményt, akkor annak minden könnyű. Valóban a kiépített infrastruktúrát megkaptam, de a nyereséges üzemeltetéshez és a folyamatos innováció általi tökéletesítéshez hosszú évek munkája kellett a részemről. Az építkezés megkezdése után viszont híre jött, hogy nyílik egy új terem a városban. Akkor elég sok álmatlan éjszakám volt. Az államvizsgám közepette nyitottuk meg a Shredx Fitness-t 2015 végén, akkor 21 éves voltam. Az első évek nehezek voltak, de végül mi maradtunk talpon egyedül Kiskőrösön.
VIRA: Ha te ezt végülis megkaptad, most akkor a szüleidnek bizonyítasz, hogy megérte befektetniük beléd?
K.T.: Érdekes kérdés. Amikor létrehoztuk a Shredx-et, akkor nem volt pénzügyi tervünk, nem számoltunk előre megtérülést, fogalmunk sem volt, hogy megéri-e. Azóta körülbelül 20-25 városból kerestek meg, hogy nyissak ott is termet. Szeretnék majd legalább egyet a közeljövőben mindenképp. Lennének egyébként még terveim más szektorokban is, de úgy vagyok vele, ha sok mindenbe belefogok, nem biztos, hogy mind sikeres lenne. Így inkább jelenleg egyre koncentrálok. Szerencsére őrült munkabírást örököltem a szüleimtől így, ha valamin dolgozunk, akkor azt napi 14-16 órában is tudjuk végezni, legyen az akár egy építkezés vagy a szőlőültetvényeken történő munkavégzés, amiből én is kiveszem a részemet az év aktuális időszakában. Igazából mindig dolgozok valamin, akár a recepción, a borászatnál vagy különböző adminisztratív számítógépes feladatokon.
VIRA: Nem bántad meg, hogy mégsem orvos lettél?
K.T.: Nem bántam meg. Amikor a Corvinuson végeztem, az ELTE jogi karára jelentkeztem, ahol 2 szemesztert tanultam, de ez a Shredx nyitása utáni időszakban volt, így annyi megoldandó feladat volt még, hogy inkább a cég stabilizálására koncentráltam. Nem akartam sem ügyvéd, sem bíró lenni, így a jogi tanulmányaimat most parkolópályára tettem, de nem tartom kizártnak, hogy a jövőben még folytatni fogom. Folytatásként helyette visszamentem mesterképzésre a Corvinusra. Egyszer azért nem lenne rossz egy doktori cím is, de ez csak egy bizonyítási vágy a részemről, azonban ahhoz nagyon sok munka szükséges és jelenleg a vállalkozás köti le a kapacitásom jelentős részét. Szabadidőmben is közgazdaságtannal, üzlettel szeretek foglalkozni, gazdasági folyóiratokat bújok. Tulajdonképpen állandóan agyalok valamin.
VIRA: Kiskőrösön pár konditerem már volt. Hogy tudtál te egyedül talpon maradni?
K.T.: Mindig tudunk reagálni a fogyasztói igényekre, ez a kulcsa az egésznek. A visszajelzések fontosak számunkra, így tudunk javítani a szolgáltatásokon, fejlődni. A sikernek nem titka, hanem ára van. Az elején tényleg reggeltől estig itt voltam és bármi gond adódott, azonnal lépnem kellett. Nem hinnék el az emberek, de volt olyan időszak, hogy könyvvel a kezemben ültem a fűtési blokk mellett és úgy tanultam, mivel fel kellett fűteni a kazánt és szinten tartani a hőmérsékletet, hogy az egész létesítmény meleg legyen a hidegebb hónapok során. Ugyanis a teljes rendszert én látom csak át. 2016-ban már egy hatalmas bővítést tudtunk végrehajtani az akkori gépparkon. A visszajelzés nem maradt el, rengeteg vidéki jár hozzánk edzeni. Legtávolabbról Dunaföldvárról járnak hetente többször is, de Izsákról is napi szinten vannak vendégeink, nem beszélve a környező településekről érkező ügyfelekről. Ez egy olyan visszajelzés számunkra, amelyből körvonalazódik, hogy valamit jól csinálunk és a Shredx sikeres. A 2 héttel ezelőtti filmforgatás is egy megerősítése volt annak, hogy az ember úgy érezheti: valami értékeset alkotott.
VIRA: Senki sem hinné el, de mindent te vezényelsz le a nap kezdetétől a végéig.
K.T.: Nem vagyok hajlandó kiadni az irányítást a kezemből. Mindent én szeretek csinálni, amolyan „one man show” módra. A beszerzésen át, az operatív irányításon keresztül a döntéshozatalig, a szervizt, tényleg mindent én végzek, koordinálok. Egyedül személyi edzést és gyógytornát nem tartok, nem is tudnék, ahhoz én túl hiperaktív vagyok, hogy 1 órán át keresztül figyeljek valakire. Kora reggel jövök télen a fűtés, nyáron a hűtés miatt, mivel még nincs teljesen automatizálva a rendszer. Úgy vagyok vele, hogy akkor sikerülnek a dolgok a legjobban, ha az ember maga csinálja. Ezért is van az, hogy az utolsó csavarig az én elképzelésem által valósult meg a jelenlegi konditerem, rengeteg helyről összegyűjtve az ötleteket. A mostani építkezés során megvalósuló elemeket is egy több hónapos tervezési és koncepcióalkotási procedúra előzte meg.
VIRA: Hogy néz ki egy napod?
K.T.: A szüleim szintén állandóan dolgoznak és az ember ugye otthonról hozza a szokásokat, integrálódnak a személyiségébe. Ha épp szabadnapom lenne, akkor sem tudok otthon ülni. Lelkiismeret-furdalásom lesz, hogy nekem valamit csinálnom kell. Reggel nyitás előtt rendbe rakom a termet, átnézem az e-maileket majd megcsinálom a reggeli edzésemet. Könyvelés, bank, adminisztratív tevékenység, cégcsoport egyéb felmerülő feladatai, ami a délelőttömet kitölti. Besegítek édesapámnak, ha bármilyen számítógépen elvégzendő munka adódik, esetleg az építkezésre vagy a borászathoz kapcsolódó feladat van aznapra.
Amikor a recepciósok szabadságon vannak, akkor én helyettesítem őket, illetve vasárnap is mindig én vagyok pultban. Emellett a szükséges termékek beszerzésével járó utazások is felemésztenek 1-1 napot a hétből. Zárás után ismét egy gyors edzés és igazából már éjfél körül járunk, szóval majdnem kezdődhet a következő munkanap. Itt kezdődik és itt végződik a napom a fitnesz központban. Szeptembertől kicsit fokozódik a tempó, amikor ezekhez hozzájön az egyetemi tanulmány is. Aki vállalkozást vezet, annak egy laikus azt mondja, hogy neki jó, mert ő maga osztja be az idejét és bármikor szabadságra mehet, pedig sajnos ez egy hatalmas tévedés. Egy vállalkozás kiemelten sok figyelmet igényel, sok energiát felemészt és ha valaki ezt nem teljesíti, annak meglesz a negatív eredménye, természetesen egy jó menedzsment ezt kiválthatja, azonban annak is megvan az ára.
VIRA: Próbálkoztál más városban, külföldön?
K.T.: 17 éves koromban volt szerencsém New York-ban tölteni 1 hónapot nyelvtanulás céljából. Akkor megismertem az ottani életet, addig nagy álmom volt egyébként brókerként dolgozni egy ottani felhőkarcolóban. A budapesti élet sem igazán jön be, amint vége az óráimnak a hét közepén már indulok is haza. Ha a sors máshogy nem kívánja, akkor szerintem maradok kiskőrösi örökre, ebben biztos vagyok. Szerintem ahová az ember születik és lehetősége adódik az adott helyen értékeset alkotni, az egy rendkívül fantasztikus dolog.
VIRA: Mik a jövőbeli terveid?
K.T.: Jelenleg egy napelemes rendszeren dolgozok a fitnesz központhoz, illetve a másik létesítmény működéséhez szükséges személyi és gépi erőforrások tervezésén ügyködöm, ez ugyanis rettentő komplex struktúrájú központ lesz azáltal, hogy belépünk az egészségügyi szektorba a rekreáció, rehabilitáció és a wellness által. Szeretnék egy másik fitnesz központot nyitni egy másik városban, ami még elérhető távolságban van ingázás szempontjából, illetve egy másik vállalkozásba is belevágni, aminél a márkaépítés kap központi szerepet, természetesen egy termék kialakításának, gyártásának és értékesítésének formájában.
DéKá
