A VIRA Magazin minisorozattal kívánja bemutatni olvasóinak a kiskőrösi és környékbeli fiatal vállalkozókat. Ifjú koruk ellenére ők nem költöztek el külföldre vagy a fővárosba (esetleg megjárták, de hazajöttek), hanem itt, városunkban vagy legalábbis a környéken próbálnak szerencsét, sokan közülük egészen szép eredménnyel. Ezért olyan fiatalokat keresünk meg térségünkben, akik családi vagy önálló vállalkozásba kezdtek és itt képzelik el jövőjüket a későbbiekben is.
Matusik Edinát minden kávéimádó ismeri Kiskőrösön. Ő az a 32 éves helyi hölgy, akinek a kacifántos nevű, Kávéház A három bölcs útkaparóhoz és a Fröccs (jelenleg már Fröccs Bisztró néven üzemel) egykori kávézó és szórakozóhelyet köszönhetjük. Jelenleg a méltán felkapott pici kávézó, a Coffer egyik tulajdonosa, amely a Petőfi téren üzemelt pár hónapot (jelenleg új üzlethelységet keresnek). Edinának az évek alatt lehetősége volt külföldön is megcsillogtatnia tudását, hiszen több nemzetközi versenyen is részt vett gyakorlott kávékészítő tudásával.
VIRA: Iskolás éveid alatt is folyamatosan több dolgot tartottál kézben, sőt államvizsga közepette megnyitottátok a Fröccsöt is.
M.E.: A Petőfi Sándor Gimnázium hatosztályos tagozatán végeztem itt Kiskőrösön. Utána Budapestre kerültem, és az ELTE-n kezdtem meg egyetemi éveimet. 2011-ben diplomáztam angol-matematika tanár szakon, közben már dolgoztam is Pesten az egykori kollégiumomban irodavezetőként és még klasszikus ütőszakra is jártam egy konzervatóriumba az egyetem mellett. Ez egy elég húzós év volt, mert ekkor nyitottuk meg a Fröccsöt is. 2012-ben költöztem végül haza, amikor is 1 évet tanítottam Kiskőrösön. Ha most így utólag visszagondolok erre az időszakra, azt kell mondanom, hogy nagyon sok minden történt egyszerre az életemben, de ez akkor fel sem tűnt. Jó volt ez a leterhelés.
VIRA: Honnan jött a Kávéház A három bölcs útkaparóhoz és a Fröccs neve? Szerintem a mai napig van olyan, aki ezen gondolkodik.
M.E.: Igazából hárman hoztuk össze a Fröccs nevét. Kolitsné Szászi Johanna és Kolits Áron voltak a társaim, velük ötleteltünk a nevet illetően. Támpontunk volt, hogy valami archaizáló, és valamihez köthető legyen, hisz az Úttörténeti Múzeum épületén belül vagyunk, így legyen köze a múzeumhoz is. Hát így “született” meg a Kávéház A három bölcs útkaparóhoz név. Majd azon kezdtünk el filozofálni, hogy a fiatalok vajon hogyan fogják nevezni, hogy hova is mennek szórakozni? Így egészült ki azzal, hogy: és a Fröccs. Az már csak plusz volt, hogy a neve miatt beszédtémává vált.
VIRA: A neved a városban összeforrt a kávé fogalmával. Honnan jött a kávé szeretete?
M.E.: A szüleim egyáltalán nem kávéznak. Az egyik nagymamám kávézott csak, de ő is a por alapúból keverte. Gyerekkoromban így kaptam, hogy egy csepp kávé egy szem kockacukorral. Egyébként ez egy régi tinédzserkori álmom volt, hogy egyszer majd lesz egy jazz rock kávézóm, ahol fel fog lépni és zenélni fog Révész Sándor. És ez később tényleg megvalósult. A hely maga adott volt, pályázatot nyert, itt realizáltuk, hogy ez nagy lehetőség, mert csak ki kell bérelnünk. Igaz kevésbé volt ideális koncertek rendezésére, mert nem volt nagy tér. Találtunk egy kávés céget is, akik sokat segítettek az alapokban. Maga a latte art, a díszítés művészete az nagyon tetszett, ezért elkezdtünk videókat nézegetni, utánaolvasni, fejlődni. 1,5 évig csináltuk hárman a céget, majd egyedül vittem tovább. Itt ástam bele magam igazán mélyre a kávézás, kávékészítés rejtelmeibe.
Szerintem sohasem lehet igazán hátradőlni. Sosincs olyan, hogy mi vagyunk a legjobbak. Hiába vagyunk a csúcson, folyamatosan fejleszteni kell, keresni az újat, mert előbb vagy utóbb de utolérnek minket a többiek. Az alapokat Youtube-ról tanultam, más baristáktól lestem el, és persze a fáradhatatlan gyakorlás illetve workshopokra járás is fontos része a fejlődésnek. Gyakorlatilag minden fent van az interneten, ha van lehetőség gyakorolni, akkor adott a lehetőség. A barista képzés maximum alapot ad, hiszen pár napból áll csak. Budapesten például van egy kávézó, ahol a négyszeres magyar bajnok Molnár Attila a főnök, nála dolgoztam, sokat tanultam. Vicces volt, mert párhuzamosan a Fröccs is üzemelt már, így ingáztam egy ideig. Ott úgymond beálltam a pultba egy egyszerű baristának, miközben már volt egy évek óta működő helyem itthon. Jártam versenyekre is. Voltam kétszer külföldön, egyszer pedig egy Magyar Országos Bajnokságon is. Utána viszont már a saját kis dolgozóimat küldözgettem.
VIRA: Hogyan jött a Coffer ötlete?
M.E.: 2018 őszén, amikor végleg elváltam a Fröccstől, Szabó Timi keresett meg az alapötlettel. Előtte kicsit több mint 7 évig vezettem a Kávéház A három bölcs útkaparóhoz és a Fröccs-öt. A koncertek által nagyon jó kapcsolatokat szereztem. A zenekarokkal és menedzserekkel azóta is jó kapcsolatot ápolok. Mi nagyon sokat beleadtunk magunkból, nagyon szerettük is persze, de ehhez napi 24 órában jelen kellett lennünk, ahogy történt is évekig. Kedvesem, Kovács Sándor nagyon sokat segített. Nem csak kiszolgáltuk a vendégeket, hanem mi építettünk színpadot a koncertekre, mi takarítottunk a bulik után, mi nyírtuk a füvet is. Nagyon sokat kaptunk a helytől, hiányzik is persze. De összességében 7 év után azt mondom, nem bántam meg a döntésemet. Az én álmaim megvalósultak, meglett a jazz rock kávézóm, Révész Sándor is fellépett, véghez vittem, amit akartam. Tehát ez a 7 év szép volt, jó volt, és mindig egy fontos, meghatározó része marad az életemnek. Végül 2018. augusztusának végén hagytam végleg magam mögött a Fröccsöt, melyet aztán nem sok pihenés követett.
2018. októberében nyílt meg a Coffer Kiskőrösön a Petőfi téren. Barátnőm Szabó Tímea kitalálta, hogy ő nyers kávéval fog foglalkozni. Tovább gondoltuk, hogy az ő nyers kávéjához hozzáadjuk az én tapasztalatomat, és így megnyitottuk a Coffert. Saját alapanyagból dolgozunk. Üzemünk ugyan még nincs, de bérpörköléssel mi mondjuk meg, hogy milyen pörkölésű legyen az adott kávé, ebből lettek később a kis Coffer csomagok is.
VIRA: Gondolkoztál más városban, esetleg külföldön kávézó nyitásban?
M.E.: Nem biztos, hogy a fővárosban sikerülne gyorsan kitűnni a rengeteg jó kávézó mellett. Itthon az is a szerencsénk, hogy Timit is és engem is rengetegen ismernek. A Fröccsben töltött 7 évem alatt is rengeteg támogatást és szeretet kaptam az emberektől, a vendégeinktől. Pont emiatt nem mennék el Kiskőrösről. Nagyon-nagyon hálásak vagyunk érte, hogy valóban keresnek minket az emberek, kérdezik, mikor nyitunk már újra.
VIRA: Akkor elképzelhető, hogy 5-10 év múlva ugyanígy Kiskőrösön fogsz kávét készíteni a vendégeidnek?
M.E. Erre nem tudok válaszolni. Az én életem olyan fordulatos, hogy megtanultam maximum 1 évre tervezni. Sok mindent terveztem sokféleképpen, majd az élet mindig hozott valami olyat, ami miatt másfele ment minden. 7 évig éltem, tanultam és dolgoztam Pesten, hazajöttem a Fröccs miatt, tanítottam is 1 évet itthon közoktatásban, mivel angol és matematika szakos tanár a végzettségem. Jelenleg egy több éves projekt végéhez közeledek, ugyanis 9.éve, hogy pszichodráma vezetőnek tanulok. Ez egy csoportos önismereti forma, mely saját elakadásaink, nehézségeink, félelmeink leküzdésében segít. Rá tudunk nézni erre az egészre egy csoporton belül, de természetesen él a titoktartás és nem nyilvános összejövetelek ezek. 9. éve tanulom ezt, már van kiskőrösi csoportom is. Jövőre vizsgázom belőle.
VIRA: Mit üzensz a Coffer rajongóknak? Merre, mikor fogtok nyitni? Hol találkozhatnak veletek?
M.E.: Jelenleg keressük a Coffer leendő helyét. Nézelődünk folyamatosan, de még nem találtuk meg az igazit. Nem szeretnénk sokkal nagyobbat, a Coffer bája pont a kicsi méretében van. Abban, hogy Timi és én állunk a pult mögött. A régi hely is ideális volt, de gondolnunk kell a parkolásra is, az elhelyezkedésre is, legalább 1-2 asztal jó volna bentre és kívülre is. Tudjuk és érezzük, hogy hiányolnak a kiskőrösiek, így elkezdtünk addig is kávét pörkölni, amíg megtaláljuk a leendő kis kávézónk helyét. Tervben, illetve már folyamatban van, hogy boltok is tudják majd forgalmazni a mi saját Coffer kávénkat, így haza is tudnak vinni a kedvelőink belőle. Mellette szintén tervben van, hogy esetleg fesztiválokra is kitelepülünk. Egyelőre keresgéljük a megfelelő helyet, nem rajtunk múlik a nyitás. Addig pedig készítjük a mi kis Cofferjeinket.
DéKá
