Felkészületlenül tört ránk a COVID-19 vírus. A fizikai hatásait sejtettük, de hogy milyen lelki következményekkel kell szembenéznünk, arra nem kaptunk segédanyagot, sem végrehajtandó rendelkezést. Pedig kapcsolatainkat is komolyan megviseli, amit meg kell tapasztalnunk az elmúlt 2-3 hétben, s még ki tudja, meddig.
A tudat, hogy bárki megfertőződhet, hogy nem tudjuk, hogyan is kell pontosan védekezni, hogy nekünk kell tanítani a gyermekeinket, hogy átszervezik a munkakörülményeinket, hogy korlátozzák a mozgásunkat, az, hogy az otthonunkba és a kapcsolatunkba bezárva kell élnünk, óriási teherként nehezedik ránk.
Társadalmunk legkisebb egysége a család. Leginkább e körben eszkalálódnak a megváltozott körülményekből fakadó feszültségek. Itt uralkodunk legkevésbé magunkon. Itt unatkozunk vagy épp félünk leginkább.
A családi összezártság sok esetben egy nyaralás után is jár negatív következményekkel, annak ellenére, hogy annak ismerjük a kezdő- és a végpontját is.
Válságos időszakot élünk. Biztonságérzetünk számos tényezője válik semmivé egyik napról a másikra. Mindezek komolyan megviselik a kapcsolatunkat, a családi életünket.
Mit tehetünk, hogyan lehetünk egymás segítőtársai?
Először is legyünk tudatában annak, hogy mindenki lelki állapotára befolyással van a kialakult helyzet. Időnként feltör belőlünk indulat vagy félelem formájában. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk beszélni egymással. Legyünk nyitottak arra, hogy a társunk kibeszélhesse a benne levő kétségeket, reménytelenséget. Ha tudunk egymásról, és ketten hordozzuk a problémát, már sokkal könnyebben elviselhető.
Krízishelyzetben még érzékenyebben reagálunk minden apróságra, különböző nézetekre, szokásokra, berögződésekre. Sokféleségünket – a négy fal közé beszorulva – napról napra elviselni rendkívül nehéz.
Legyünk nagyon tudatosak és türelmesek egymáshoz. Jó, ha a „békeidőben” működő napirendünk megmarad. A napi feladatokat viszont osszuk fel újra. Kompetencia és elkötelezettség szerint. Van, akinek most jóval több ideje van, és van, aki majd belefullad a megnövekedett tennivalókba. Készítsünk közös megegyezés alapján családi munka- és időtervet. Mikor mit csinálunk, ki milyen feladatokat mikor végez el. Mikor van pihenőidő, közös séta, játék, házimunka, filmezés, stb.
Nagyon fontos az érzelmi biztonság fenntartása. Öleljük meg egymást, gyermekeinket, ne felejtsük el a futó érintéseket, amikor elhaladunk egymás mellett. Dicsérjük meg egymást, bármilyen tevékenységet is végzünk. A pozitív önértékelés és elfogadás immunerősítő hatású. Igyekezzünk ne a hibákat és gyengeségeket, hanem az erősségeket és sikereket kihangosítani.
Az összezártságban is biztosítanunk kell, hogy mindenki egy kicsit félrevonulhasson, egyedül lehessen nap, mint nap. Viszont időt kell találnunk arra is, hogy közös családi tevékenységeket élhessünk át, közös pozitív tapasztalataink lehessenek, melyek családunk „érzelmi bankszámláját” hivatottak növelni.
Ha anyagilag is nehéz körülményeket hozott a válsághelyzet, gondoljuk át, mi az a kiadás, amit el tudunk engedni, mi az, amit át tudunk csoportosítani, mi az, amit mi magunk létre tudunk hozni, ezzel is elősegítve a spórolásunkat.
Figyeljünk oda arra is, hogy csökkentsük a stresszfaktorokat. Legfőképp azzal, hogy nem hallgatjuk-olvassuk a végeláthatatlan sok híradást, kommentet és tapasztalatot a világhelyzetről, hanem beérjük maximum napi kettővel. Sokkal építőbb, ha jellemfejlesztő, kapcsolatépítő könyveket olvasunk, zenét hallgatunk, énekelünk vagy imádkozunk. Rengeteg lehetőség adott most számunkra online verzióban is, hogy optimistán tekintsünk az életünkre és a jövőnkre.
Kétségtelenül a család és a párkapcsolat az a színtér, ahol a legforróbb módon éljük meg a koronavírus okozta változásokat. Azonban ez az a hely is, ahol a legtöbbet tehetünk annak érdekében, hogy a legzökkenőmentesebben legyünk túl rajtuk.
Tartsuk szemünk előtt a nap minden percében: ahol a szeretet és a tisztelet a családi élet mozgatórugója, ott sokkal nagyobb a család összetartó ereje. Akkor is, ha vész van.
Kertai Nóra
pár- és családterapeuta jelölt
Kép: illusztráció
