A VIRA.HU három részes sorozatában a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola új pedagógusait szeretnénk bemutatni. A 2021/2022-es tanévben három hölggyel bővül a Bem tanári kara, így őket kérdeztem a tanév elején a pedagógus pályáról és terveikről, ami az új tanévet illeti.
Bemutatkozik Lechner-Vujkov Alexandra, aki földrajzot fog tanítani és napközis tanár lesz.
Mesélj egy kicsit magadról!
Három éve élek Kiskőrösön a családommal. 2019-ben végeztem Szegeden földrajz és nemzetiségi német osztatlan tanár szakon, majd pár hónapra rá, októberben megszületett a kislányom. Így két otthon töltött év után, a 2021/2022-es tanévben pályakezdő gyakornokként kezdtem meg a munkát a Kiskőrösi Bem József Általános Iskolában.
Honnan értesültél az állásról?
Április környékén küldtem ki az önéletrajzomat több intézménybe, hiszen nagyon elszánt voltam azt illetően, hogy dolgozni szeretnék.
Pályakezdőként mennyire érzed ezt a szakmát nagy kihívásnak?
Kihívásnak érzem abszolút. Egyrészt az eddigi gyakorlataim során mindig egy mentortanárral együtt dolgoztam, teljes mértékben egy osztály még nem volt rám bízva. Másrészt nagyon lelkiismeretes vagyok, ezért a tanórákra való felkészülés nekem még sok időt vesz igénybe.
Hogyan vágsz bele ebbe a tanévbe?
Hatalmas lelkesedéssel és izgatottan. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan fogok tudni szót érteni a gyerekekkel, a kollégákkal. Az eddigi tapasztalatok szerencsére azt mutatják, hogy hamar be tudok illeszkedni, könnyen szót értek a gyerekekkel. Szeretnék a nálam tapasztaltabb pedagógusoktól sokat tanulni és a főiskoláról hozott izgalmas elméleti dolgokat a gyakorlatban kipróbálni, alkalmazni. Kedvesnek és megértőnek tartom magam, mindemellett nagyon fontos következetesnek és határozottnak is lennem.
Említetted, hogy egy kétéves kislány édesanyja vagy. Elképzelhetőnek tartod, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos friss tapasztalataidat is bele tudod majd építeni az oktatásba?
Remélem, hogy be tudom majd valamennyire építeni. Amit vele megtapasztaltam és az iskoláskorú gyermekek esetében is ugyancsak igaz, hogy a dicséretnek mekkora húzóereje van, illetve hogy ami számunkra csak kis probléma, az nekik igenis nagy tud lenni és meg kell őket hallgatni, foglalkozni kell velük. Az egyetemen is szerencsére hosszú volt a gyakorlatunk. Jó mentortanáraim voltak a gyakorlóiskolákban. Szegeden, Kecelen és Bácsbokodon is eltölthettem egy-egy félévet, így megtapasztalhattam, hogy milyen egy kis település és egy nagyobb város iskolájában tanítani, hiszen intézmények és osztályok között is nagy különbségek vannak.
Van kedvenc történeted, ami a pedagóguspályához kapcsolódik?
Volt egy osztály, akik nagyon hírhedtek voltak az adott iskolában. Tudom, hogy kicsit furcsán hangzik, de mai napig szívesen emlékszem vissza erre az osztályra. Megfigyeltem a hospitálások alkalmával, hogy nehéz felkelteni és fenntartani is az érdeklődésüket, a hagyományos frontális munkával erre esély sem volt. Aztán jeleztem a vezetőségnek, hogy én abban az osztályban szeretnék tanítani. Mivel van egy tíz évvel fiatalabb húgom, így nagyon jól tudtam, hogy azt a korosztályt hogyan motiváljam. Óráról órára próbálkoztam és mindig egyre több diákot tudtam rávenni a produktív közös munkára. Történt olyan is, hogy a tanítás végeztével már mehettek volna haza, de ők még hosszú percekig ott maradtak velem a teremben.
Miért választottad ezt a szakmát?
A gimnázium utolsó éveiben még úgy gondoltam, hogy gyógytornász szeretnék lenni. Német középfokú nyelvvizsgát szerettem volna tenni, hogy minél több pontom legyen, ezért magántanárhoz jártam. Annyira jó tanárral hozott össze a sors, hogy úgy döntöttem, inkább némettanár szeretnék lenni, így adtam be a jelentkezésemet, mellé pedig a földrajz szakot választottam.
Végül nem bántad meg, hogy tanár lettél?
A gyógytornász szakma ma már nem vonz. Arra a szakmára is csak azért esett a választásom, mert emberekkel szerettem volna foglalkozni. Végül ez itt is teljesült. A pedagógiai pálya más területe vonz még, például a kisgyermekekkel való foglalkozás. Úgy érzem, hogy ennek a tanévnek a tapasztalatai megmutatják majd, hogy jó hivatást választottam-e.
Mit csinálsz szívesen szabadidődben?
Legszívesebben a családommal töltöm a szabadidőmet. Nagyon szeretünk kirándulni, ha lehetőségünk van rá, legyen az városnézés, vagy túrázás. Gyakran készítek képeket egy-egy kirándulás alkalmával, melyek illeszkednek az adott tananyaghoz, mert azt vettem észre, hogy a gyerekek nagyon vágynak a személyes történetekre, szívesen hallgatják, amikor az élményeimről mesélek nekik.
