Többgenerációs pedagóguscsaládból származik Schaffer István, aki 1992 óta dolgozik Kiskőrösön. Pályakezdőként még maga sem gondolta volna, hogy valaha igazgató lesz. A munkával töltött több mint három évtized alatt hosszú utat járt be, hiszen volt osztályfőnök, diákönkormányzat munkáját segítő pedagógus, munkaközösség-vezető, intézményegység-vezető, majd intézményvezető-helyettes is. 2021. augusztus 16-a óta a Kiskőrösi EGYMI új intézményvezetője. Megtiszteltetésnek érzi, hogy egy ilyen nagy múltú, országosan elismert intézmény vezetői feladatait láthatja el.
Beszélgetés Schaffer Istvánnal.
Mesélj egy kicsit magadról kérlek! Milyen út vezetett a Kiskőrösi EGYMI intézményvezetői kinevezéshez?
Császártöltési vagyok, onnan 1992 óta járok át Kiskőrösre dolgozni. Szakmai pályafutásomat 1988-ban a Kelebiai Általános Iskolában kezdtem, majd családi okok miatt visszakerültem szülőfalumba, így állást kellett keresnem. Érdekes módon nem volt máshol munkalehetőség, csak az akkori Kisegítő Iskolában Kiskőrösön. A kelebiai kollégáim óva intettek attól, hogy ilyen iskolába menjek tanítani. Bennem is volt egyfajta félelem az ehhez hasonló előítéletek miatt, azonban Szemkeő Péter igazgató és munkatársai nagy szeretettel fogadtak. Egy barátságos légkörű tantestület működött ott akkoriban, 10-12 pedagógussal, a gyerekek száma sem haladta meg a 70 főt. Akkor még a Rákóczi úton volt az intézmény a virágbolt mellett, amely több épületből állt. Ott kezdtem el dolgozni, ahol szintén osztályfőnöki feladatokat kaptam, akárcsak Kelebián. Egyébként tanítóképzőt végeztem ének-zene szakkollégiummal, Kelebián még énekkart is vezettem. Emlékszem, hogy minden iskolai ünnepségen szerepeltünk az énekkarral. Már az az időszak is nagyon sok munkával telt, de nem bántam, csak tettem a dolgomat. Visszatérve a Kiskőrösi EGYMI-hez, akkoriban valóban sok probléma volt ezekkel a gyerekekkel. Motiválatlanok voltak a tanulásban, sokat hiányoztak, mindig volt rendőrségi ügyünk, gyakran jártunk tárgyalásokra. Egyszóval nem volt túl jó a légkör. A pedagógusok között nem volt ilyen probléma, viszont éreztük, hogy itt valami nem jól működik. Igazgató-helyettesként Radicsné Szerencsés Teréziának határozott elképzelése volt azzal kapcsolatban, hogy milyen gyökeres változásokra lenne szükség. Igaza is volt. Úgy gondolta, hogy keresnünk kell olyan pedagógiai módszereket, melyekkel a kialakult helyzeten javítani tudunk. Akkor már tervben volt Szemkeő Péternek köszönhetően az új iskola építése is, amit aztán 2001-ben vettünk birtokba. Ebben az évben kettős jubileumot is ünnepelünk. Az egyik, hogy 1970-ben alapították az intézményt. Azért csak most ünnepeljük az 50 éves alapítást, mert eddig nem nyílt lehetőségünk közösségi rendezvény szervezésére a kialakult járványügyi helyzet miatt. A másik jubileumunk pedig egy 20 éves évforduló, amely az új iskola épületének átadása.
Az új iskola birtokbavétele szerencsés módon egybeesett egyfajta szakmai megújulással.
A modern, korszerű infrastruktúra mellett korszerű tanulásszervezési eljárásokat alkalmaztunk. Ez első körben a „Lépésről, lépésre program” volt, melyet először az óvodában, majd pedig az alsó tagozaton vezettünk be. Ennek a programnak többek között hangsúlyos része a szülőkkel való kapcsolattartás. Ezt követően jött a projektoktatás és a kooperatív tanulás. A projektoktatásnak szintén egyik nagyon jó és fontos eleme az, hogy a szülő lássa meg, mi folyik az iskolában. A tanulói portfólióba gyűjtjük össze azokat a munkákat, amiket készítenek a gyerekek és értékelésre hazaküldjük a szülőknek. 2001-től, amikor átköltöztünk ebbe az iskolába látható tehát, hogy egy nagyon komoly szakmai tartalommal is meg tudtuk tölteni ezt a helyett. Ehhez viszont kellett egy olyan karizmatikus vezető, mint Radicsné Szerencsés Terézia, aki egyrészt a minőségbiztosítási szemléletet hozta be a köznevelésbe. Elsők között volt az országban, aki azon gondolkodott, hogy a minőségi munka hogyan jelenhet meg a tanítási órán. Másrészt pedig az új korszerű módszerek is nagyon szépen hozták nekünk az eredményeket. Ez a folyamat 2000-től indult el, majd 2003-tól jogszabály tette lehetővé, hogy az integráció támogatása céljából megalakulhatnak az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények (EGYMI-k). Ezt követően megalakítottuk az Országos EGYMI Egyesületet, amelynek jelenleg alelnöke vagyok.
Törekvéseink célba értek, hiszen ma már országosan is elismert intézmény vagyunk.
Első, közösen megalkotott Pedagógiai programunk hitvallása tükrözte munkánk alapjait: „Célunk a hagyományokra építve és az új utakat keresve, a gyermekek sokoldalú fejlesztése korszerű technikák, módszerek, eljárások alkalmazásával.”
Ha már a hitvallásotokat említetted. Miben más a Kiskőrösi EGYMI, mint a többségi iskolák?
Nagyon sokan beszélnek a kooperatív technikákról, a projektoktatásról, ez még mindig kuriózum. Magyarországon intézményünk a Kiskőrösi EGYMI egyedülálló abban, hogy már egészen az óvodától az általános iskola felső tagozatig projektpedagógia valósul meg. Ez nagyon sok munkát kíván meg a pedagógusoktól, hiszen a kerettantervi tartalmakat kell a projektekbe illeszteni. Azt gondolom, hogy a szülőkkel való együttműködésünk is megváltozott ez alatt a két évtized alatt, partnereinkké váltak. Az év eleji szülői értekezleten ebben az évben több mint 50 szülő vett részt. Ez azt is jelzi, hogy milyen nagy az érdeklődés. Soha ennyi gyermeket nem írattak még be hozzánk, ugyanis 148-an kezdték meg az idei tanévet, nevelési évet nálunk. Az is fontos adat, hogy ide járó gyermekek 37%-a autizmussal élő. Jelenleg az ő magas szakmai színvonalon történő ellátásuk jelenti a legnagyobb kihívást a kollégák számára. Vezetőként arra törekszem, hogy a szakembereimet megfelelő tudással, kompetenciákkal ruházzam fel, amelyekkel meg tudnak felelni ennek a nem könnyű feladatnak. Ugyanakkor látható, hogy a nevelő-oktató munka folyamatában a pedagógus szerepnek is változtatni kell, a tanárnak háttérbe kell vonulni, egyfajta facilitátori szerepet kell ellátnia. A gyerekeknek kell megszerezniük a tudást, ezen az úton a pedagógus támogató, iránymutató, koordináló személy. Felgyorsult digitalizálódó világunkban az iskoláknak is váltaniuk kellene, míg a pedagógusoknak is el kellene azon gondolkodni, hogy milyen módszerrel, hogyan lehetne eredményesebben oktatni, és ebből a szülőket nem lehet kihagyni. Pedagógusként nagyon fontos úgy gondolom, hogy felelősséget vállaljunk a munkánkért.
Itt szeretném megemlíteni digitális tapasztalatainkat is. 2020 márciusában (az első pandémiás időszak alatt) tanulóink 70%-át csak postai úton tudtunk elérni. A harmadik hullám időszakában a pedagógusok érzékenyítő munkájának köszönhetően megfordult ez az arány, már csak 20% volt, akiket nem tudtunk elérni digitális eszközökkel. Nagyon fontos a folyamatos kapcsolattartás a pedagógusok és a szülők között, ezért most a járványügyi helyzet függvényében is rendszeresen buzdítom kollégáimat családlátogatásra, hiszen a jó partneri kapcsolat kialakításához ez elengedhetetlen.
Családodban voltak pedagógusok?
Többgenerációs pedagóguscsaládból származom, nagyapám kántortanító volt, aki 65 gyermekkel szerepel ezen a képen.
Akkor nem is volt kérdés, hogy te is pedagógiai pályára lépsz?
Érettségi vizsgát Baján az akkori Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola postaforgalmi tagozatán tettem. A pedagóguspálya ezt követően került látótérbe, úgy érzem, hogy valahol mindig is ott lebegett előttem, bennem. A nagyapámat is ábrázoló iskolai fotón szereplő tanítványok közül többen még élnek. Annak idején a nevelés során másfajta kihívásoknak kellett megfelelni a pedagógusnak, mint napjainkban. Sokat változott a világ azóta. A digitális eszközöknek köszönhetően egy nagyon gyors kultúraváltás valósult meg és ez olyan feladatot jelent a mai kor pedagógusának, amihez gyakran nem érzi magát felkészültnek. Ezek a gyerekek bizony már nem azok, akik 20-30 évvel ezelőtt ültek az iskolapadban. Az új generáció, generációk már más neveltetést kaptak otthon és digitális eszközökön nőnek, nőttek fel. Egyébként mindezt pedagógusként én is átéltem, nekem is volt időm felismerni a gyökeres változásokat. Voltam osztályfőnök, diákönkormányzat munkáját segítő pedagógus, munkaközösség-vezető, intézményegység-vezető, majd intézményvezető-helyettes, augusztus óta pedig intézményvezető vagyok. 1988-tól 2010-ig beosztott pedagógusként dolgoztam, csak utána lettem felsőbb vezető.
Miért döntöttél úgy, hogy megpályázod az intézményvezetői pozíciót?
Pedagógus pályámat ebben az intézményben töltöttem. Az elért eredmények, a befektetett munka, a sokrétű szakmai tapasztalat sarkallt arra, hogy megpályázzam az intézményvezetői széket. Vannak, akik nem tudják, hogy intézményünk volt vezetője Markó Ibolya, aki tragikus hirtelenséggel hunyt el, halálának időpontjában már nem volt igazgató. Az intézményvezetői pályázatot az év elején írták ki és március volt a beadási határidő. A pályázat nagyon fontos része, hogy konkrét helyzetelemzésen alapul a megvalósítani kívánt vezetői program. Nyilván azokat az eredményeket kell alapul venni, amik itt vannak. Nagyon komoly minőségbiztosításból átvett módszereink vannak pl. a partneri elégedettség mérésére. Amikor a pedagóguskollégákat, a szülőket és a gyerekeket is megkérdezzük arról, hogy mi a véleményük az intézményben folyó munkáról, annak eredménye a vezetőnek nagyon fontos iránytűt ad ahhoz, hogy milyen további célok felé kell az intézményt vezetni, milyen területeket kell erősíteni.
A régi iskolában a tanulóink 70%-a roma származású volt. Sokan bizony csak magatartási problémáik miatt kerültek oda. Az eltelt 20 év alatt azoknak a módszereknek, eljárásoknak köszönhetően, amelyeket alkalmazunk, ez az arány gyökeresen megváltozott. Mit látunk? Azt, hogy az itt élő roma családok gyermekei rendre integrálódtak a többségi intézményekbe. Ez egy nagyon szép eredmény, ami szintén az intézmény pedagógusainak elkötelezett munkáját dicséri. Ezen a területen ki kell, hogy emeljem ifj. Kunhegyesi Ferenc folyamatos támogató tevékenységét. Egyébként nagyon sok roma programot valósítottunk meg az intézményben. Egy nagyon sikeres integrációs modell az, ami itt Kiskőrösön megvalósult.
Azért kell dolgoznunk, hogy a gyerekek jövőjét alapozzuk meg. Az iskolai intézményes oktatás végső célja az, hogy a fiatalok szakmát tanuljanak és munkába álljanak. Ebben próbáljuk a szülőket is partnerként kezelni. A pedagógiai optimum szintjére igyekszünk eljuttatni tanítványainkat. Szeretnénk őket minél nagyobb önállóságra nevelni. Azt akarjuk elérni, hogy aki csak képes rá, kerüljön be a munka világába. Egyébként 100%-os a továbbtanulási mutatónk, vannak olyan diákok is, akik többségi intézményben folytatják tanulmányaikat.
Hogyan látod az új feladataidat? Milyen vezetői terveid vannak az elkövetkezendő 5 évre?
Sejtettem, hogy sok dolga van az első számú vezetőnek, de erre nem számítottam. Előre tervezve, napi szinten gyakran percekre leosztva végzem a munkám nap mint nap. Egy vezetőnek azzal is tisztába kell lenni, hogy nála a munkahét már vasárnap délután megkezdődik, illetve a munkámhoz az is hozzátartozik, hogy bármikor megkereshetnek telefonon. Bár azt mondom, hogy az ember védi a magánéletét, próbál több „énidőt” szentelni magára, ennek ellenére nagyon sok időt és energiát igényel a vezetés. Nálam találkozik az elköteleződés és a hivatástudat. De ez egy kicsit talán generációs kérdés is. Több elkötelezett dolgozónk is van egyébként, de ezt az utat végig kell járni. A szervezetünk fejlesztése során azon munkálkodunk, hogy ezt erősítsük a kollégákban a munkahely iránt. Nemrégiben a szülőkkel közös kerítésfestési programot valósítottunk meg, amely alkalomból 49 fő (kollégák, szülők) áldozta fel szombati szabadnapját a nemes célra. Ez egyben egy közösségépítő program is volt. Azt gondolom és tapasztalom, hogy vezetőnek lenni embert próbáló feladat. Ma már teljesen más kompetenciákat igényel ez a munkakör, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Én örülök a legjobban, ha a gyerekek közé juthatok, vagy leülhetek a kollégákkal beszélgetni. Nagyon helyesen, nekem is van vezetőként órám, hiszen így kapcsolódhatok a gyerekekhez. Rengeteg adminisztrációs része van ennek a munkakörnek is. A munkatársak sokszor el sem tudják képzelni, hogy mennyi minden terheli a vezetőt, de én igyekszem úgy végezni a munkámat, hogy a kollégáim ebből semmit se érezzenek meg.
Az elkövetkezendő 5 évben nekem nagyon fontos célom, hogy törekedjek az egyenlőbb terhelés kialakítására, arra, hogy mindenki egyenlő mértékben vegye ki a részét a munkából. Az intézmény szakmailag nagyon magas szinten áll. Többek között az Oktatási Hivatal bázisintézménye vagyunk. Ezzel kapcsolatos hír, hogy épp a napokban jelenik meg a Szegedi POK kiadványa LAPOK címmel. Ebben az ő felkérésükre mutatkozik be intézményünk. Visszatérve a vezetői programra, fontos elem, hogy ezt a magas színvonalú szakmaiságot megőrizzem. Ez nem kis feladat egyébként. A napi pedagógiai munkánk mellett például előadásokat, műhelymunkákat, konferenciákat szervezünk. Saját jó gyakorlatainkat adjuk át gyógypedagógiai vagy integráló intézmények számára. A korszerű tanulásszervezési eljárásnak köszönhetően a szülőkkel való kapcsolattartás nagyon szépen sínre került. Az utóbbi időben a tanulóink körében a magatartási problémák megszaporodtak, de sikerült találnunk olyan programot, ami ennek hatékony kezeléséhez nyújt segítséget. A Békés Iskolák programot már 5 éve alkalmazzuk. A módszer szervezeti szinten nyújt segítséget az agresszív viselkedés, a bántalmazás megelőzéséhez. A Békítő-team feladata, hogy programok szervezésén keresztül érzékenyíti folyamatosa a környezetet a békés, biztonságos intézményi légkör iránt.
Komoly kihívást jelent majd az elkövetkező időszakban az, hogy több kollégánk fog nyugdíjba vonulni. Az ő pótlásuk nem könnyű feladat lesz, hiszen az ideérkező – akár pályakezdő, akár több éve dolgozó – munkatársakkal először az intézményben folyó pedagógiai munkát, az alkalmazott módszereket kell megismertetni, azután elérni azt, hogy ezeket a tanítási órán is a megfelelő színvonalon alkalmazzák. Ami reményt jelenthet, hogy egyetemi gyakorlóhely lévén nagyon sok hallgató gyakorlatát intézményünkben végzi és a visszajelzéseik alapján szívesen dolgoznának itt.
Van egy működő alapítványunk is az intézmény mellett. Nagyon örülünk annak, hogy a szakmai munkához így minden tárgyi feltétel biztosított. Amit a költségvetésünkből nem tudunk finanszírozni, azt alapítványi keretből tudjuk biztosítani. A tanévet egy képzéssel kezdtük, ami nagyon jól sikerült. Ezt most novemberben folytatni is fogjuk, ami jót fog tenni a közösségnek is. Azt érzem, hogy nem nézünk könnyű év elé, hiszen még itt lebeg a pandémia a fejünk felett. Ennek ellenére bizakodó vagyok,nagy lendülettel tervezzük az évet, a programokat. Úgy gondolom, hogy nagyrészt lelkiismeretes munkatársakkal dolgozunk együtt. Nagyon számítok az együttműködésükre, arra,hogy a továbbiakban is tudunk egy cél érdekében az ide járó gyermekekért dolgozni.
Hogyan tudsz helytállni és eredményes lenni ebben az új pozícióban?
Szeretek barkácsolni, kertészkedni. Van egy szőlőterületem is, azonban bort már nem készítek. Fontosnak tartom, hogy a napi szellemi terhelés mellett ilyen formában is kikapcsolódhassak, amellett, hogy rendszeresen kerékpározom. Én erre nagy hangsúlyt fektetek. Tudom jól, hogy az egészséges életmód és a táplálkozás is fontos szerepet játszik abban, hogy egyfajta egyensúlyt tartsunk fenn az életünkben. Tény, hogy nagyon sok stressz éri az embert a munkahelyén, de amit ebben a környezetben megtanulhattam az az, hogy a dolgokat rugalmasan kell kezelni. Ahogyan már Lao-ce is azt mondta, hogy nem a változásoktól kell félni, hanem az állandóságtól. Fel kell készülnünk arra, hogy naponta változnak a dolgok. A változásokra pedig nem szükséges rosszként kell tekinteni. A változás megoldandó feladat, nem pedig probléma. Ha így áll hozzá az ember, akkor jól működhetnek a dolgok.
