A későbbi korok fontosabb eseményei
A nagy háború időszakában a vonal vasúti forgalma jelentősen megnövekedett hiszen már a Szerbia elleni mozgósítás során is itt robogtak át a bakákkal és hadianyaggal megrakott szerelvények. 1917. október 20-án este 10 órakor még a Konstantinápolyból hazafelé tartó II. Vilmos német császár különvonata is megállt itt néhány percre. (Kiskőrös és Járása, 1917. október 28. 3. o.) Az állomásépületben a háború alatt végig vöröskeresztes kórház működött.
A vasútvonal a háborús vereséget és a Monarchia széthullását követően elvesztette kiemelt jelentőségét. 1920-ban ugyan még arról írt a helyi sajtó, hogy a kettős vágány kiépítése a teljes szakaszon megtörténik, ám a munkálatok hamarosan abbamaradtak, sőt a korábban lefektetett síneket is felszedték. (Kiskőrös és Járása, 1920. július 4. 3. o.) Mindazonáltal a két háború közti korszakban a legfontosabb szállítási útvonal továbbra is a vasút maradt. A személyzet a negyvenes években 1 fő állomásfőnökből, 3 forgalmistából, 2 személypénztárosból, 1 árupénztárosból, 1 raktárnokból, 6 raktári munkásból, 2 málházóból és 6 váltókezelőből állt. Már a századfordulótól napirenden volt az ún. bajai vasútvonal ügye, amely végül sohasem valósult meg. A tervek szerint a kalocsai szárnyvonalon Kecel állomásnál kiágazva a mai 54. számú másodrendű főútvonal mentén fektették volna le a síneket, ezáltal Kiskőrös és Baja között is vasúti kapcsolat jött volna létre.
A második világháború időszakában több tragédia is történt az állomás történetében.
1944. június 18-19-én itt vagonírozták be a kiskőrösi és a kunszentmiklósi járások zsidóságát, hogy előbb Fülöpszálláson át a kecskeméti gyűjtőtáborba, majd Auschwitz-Birkenauba deportálják őket. Az embertelen bánásmód miatt a háborút követően több alkalmazottat is felelősségre vontak. 1944. szeptember 1-én a szövetséges légierő vadászgépei légitámadást intéztek a pályaudvaron tartózkodó német üzemanyag-szállító szerelvény ellen. A géppuskatűznek, a robbanásoknak és a tűznek több halálos áldozata is volt. Végül a szovjet csapatok bevonulásának előestéjén, október 31-én a visszavonuló magyar katonaság felrobbantotta az állomásépületet. A tragédiára Mácsai Orbán egykori MÁV alkalmazott így emlékezett vissza:
„[…] Kiskőrös állomás személyzetét is felszólították a menekülésre. A vezetőség elment, a beosztottak maradtak. Előzőleg a katonaság aláaknázta a fontosabb helyeket (állomásépület, víztorony, raktár, váltók, őrhelyeket). 1944 október folyamán repülő robbanó és gyújtóbombákat helyeztek el a jelzett helyiségekbe. 1944. november 1-én virradóra az előre nyomuló orosz csapatok elől menekülő katonák az épületeket felrobbantották. Az orosz csapatok tovább vonulása után pár nappal kimerészkedtünk a régi munkahelyünkre. Szörnyű látvány volt a még pár nappal előbbi szép épületeket romokba látni. Az állomás és a vízház romhalmazzá vált. A raktár déli vége égett le. A váltókezelő őrhelyek is megrongálódtak. A vágányzatban, váltókban kisebb sérülések voltak. Az orosz városparancsnok elrendelte a pálya helyreállítását. Tekintve, hogy a pályában súlyos sérülések nem keletkeztek, pár nap alatt helyreállítottuk és megindult a forgalom.”
A háborút követő időkben sokáig az épen maradt fűtőház funkcionált váróteremként, a ma még álló állomásépület 1952-ben készült el, a MÁV nevében Csanádi György vezérigazgató látogatott el az átadóünnepségre. Szintén ebben az évben adták át a forgalomnak a Kecskemét-Kiskőrös keskeny nyomtávú gazdasági vasutat (a Kecskemét-Kaskantyú szakasz már 1949-re elkészült), átadásán jelen volt Bebrits Lajos akkori közlekedési és postaügyi miniszter is.
A Budapest-Kelebia fővonal utolsó jelentősebb átépítése a hatvanas években, villamosítása a hetvenes években zajlott. Az azóta igencsak leromlott állapotú vasút felújításáról és kettős vágány kiépítéséről 2014-ben született meg a nemzetközi megállapodás Magyarország, Szerbia, Észak-Macedónia és Kína képviselői között. A kormányközi egyezményt 2016-ban fogadta el az Országgyűlés. A pandémia miatt több éves csúszással, 2022. február 1-én indultak meg a munkálatok a Délegyháza és Kiskunhalas közötti szakaszon.
Írta: Turán István
