A Kiskőrösi EGYMI óvodájának Katica csoportjába idén ősszel új munkatárs érkezett, Domján Anita személyében, aki 27 éve dolgozik a pedagógiai pályán.
Mesélj egy kicsit magadról, kérlek!
Akasztón élek, fejlesztőpedagógus vagyok. Dolgoztam már iskolákban, a pedagógiai szakszolgálatnál és óvodában is. Engem leginkább ez utóbbi, az óvoda világa ragadott meg. Úgy érzem, hogy a személyiségemhez a 3-7 éves korosztály áll a legközelebb. Szeretném ezt a többféle munkakörben megszerzett tapasztalatot a Kiskőrösi EGYMI-ben kamatoztatni.
Hány éve dolgozol a pedagógiai pályán?
27 évvel ezelőtt végeztem, 1995-ben. Korábban óvodapedagógus munkakörben, míg az iskolában fejlesztőként, a szakszolgálatnál pedig pedagógusként dolgoztam. Szóval mindig is gyerekekkel foglalkoztam többféle munkakörben. Ezáltal számos tapasztalatra tehettem szert. Úgy érzem, hogy a pedagógiában az empátia, a tolerancia és a türelem a legfontosabb. Ebben az intézményben – véleményem szerint – ezeket magas szinten lehet gyakorolni és megvalósítani. Próbálok ennek megfelelni.
Honnan értesültél az állásról?
A közigálláson láttam, hogy hirdetnek a Kiskőrösi EGYMI-be állást, melyre rögtön jelentkeztem. Nagyon megörültem amikor az igazgató, Schaffer István jelezte nekem telefonon, hogy felvesznek óvónői munkakörbe. Kollégáim is nagyon kedvesen és nyitottan fogadtak engem. Úgy látom, hogy jól tudunk team munkában is együtt dolgozni, mert nagyon befogadóak. Én pedig minden segítséget elfogadok.
A Katica csoportba kerültél. Ki lett az óvónőpárod?
Molnárné Gép Anikó a párom, míg a pedagógiai asszisztensünk Szabadszállási Annamária. Tíz kisgyermek van a csoportunkban, akik közül négyen újak. Ők elég hamar és könnyen, szinte zökkenőmentesen beilleszkedtek. Van két Down-szindrómás kisgyermek is a csoportunkban, továbbá egy enyhébb autista és több kevert, specifikus fejlődési zavarral élő gyermek. Mivel a gyerekek eltérő életkorúak, így differenciáltan kell foglalkoznunk velük. Nagyon tetszik nekem a Lépésről lépésre módszer, ezért is szerettem volna itt dolgozni. Ez egy nagyon gyerekbarát módszer. Ami másnak esetleg csak egy kisebb lépcsőfok, mi még azt is kisebb elemekre bontjuk.
Hol hallottál a Lépésről lépésre programról?
Itt, a Kiskőrösi EGYMI-ben szerveztek Jó gyakorlatok címmel szakmai előadásokat, melyeken én is részt vettem. Már akkor nagyon megtetszett.
Hogyan fogadtak Téged a gyerekek? Mesélnél az elmúlt napok tapasztalatairól?
Úgy érzem, hogy nagyon egymásra találtunk a gyerekekkel. Ők is nagyon vágynak arra, hogy türelemmel és empátiával kezeljük őket. Továbbá szeretettel, mert ez a legfontosabb. Úgy érzem, hogy én is rá tudtam hangolódni erre. Nagyon jól érzem magam itt, remélem, hogy ez így is marad.
Ha már szóba kerültek a az úgynevezett jó gyakorlatok. Te milyen óvónő próbálsz lenni, mire törekszel?
Olyan óvónő szeretnék lenni, aki nyitott és türelmes. Minden gyermek sajátos nevelési igényű a csoportunkban és ehhez alkalmazkodva mindegyiküket másként kell kezelni. Fontos, hogy mindez ne csak szavakban, hanem tettekben is működjön, mármint a sajátos nevelési igényhez való alkalmazkodás.
