A VIRA.hu három részes sorozatában az EGYMI új pedagógusait szeretnénk bemutatni. 2020/2021-es tanévben három hölggyel bővül az EGYMI tanári kara, így őket kérdeztem a tanév elején a pályáról, szakmáról, tervekről ami az új tanévet illeti.

-Hirdetés-

Molnérné Gép Anikó egy pedagógusnak született csoda nő. Igen, csoda, mivel régóta a pályán van és soha nem is hagyta azt el, sőt diplomát diplomára halmoz, állandóan tanul. Az alábbi interjú minden szava arról árulkodik, hogy bizony a jó Isten is erre a pályára szánta. Csupaszív, segítőkész Anikó, aki egész életét mások segítésének szenteli.

Mesélj nekünk a gyerekkorodról. Mi volt az a pont, amikor pedagógus szerettél volna lenni?

Apai nagyapám néptanító volt, keresztanyám óvónő volt, unokanővérem szintén pedagógus, a szüleim szintén ezen a pályán dolgoztak, tehát nálunk családi vonalon úgy is mondhatnám “érintett vagyok”, a pedagóguspálya szeretetében nőttem fel.

Mélykúton nevelkedtem, a gyermekkoromat ott töltöttem. Szüleim foglalkozását tekintve édesapám magyar történelem szakos tanár volt, édesanyám szociális területen dolgozott gyógypedagógusként. Édesapám tanárként az akkori úttörőtáborba vitt magával. Szerettem a gyerekközösséget, nyitott, cserfes szervezkedő, örökmozgó kislány voltam. Álmom az volt, hogy magam is pedagógus leszek csak a továbbtanulás során még nem volt elképzelésem melyik úton induljak is el. Édesapámtól a pedagógus pálya szeretetét, édesanyámtól szociális érzékenységet, segítségnyújtást és az emberekkel való törődést, odafigyelést tanultam meg.

Hivatásul a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozást választottad.

Szüleimtől örökségül kaptam a pedagógus pálya szeretetét valamint a segítő attitűdöt és a szociális érzékenységet mely végig kísért eddigi életem során. Hivatásomnak tekintem a szakmámat, mint konduktor – tanító, és gyógypedagógus. Kiskunhalason a szülővárosomban érettségit követően a Mozgássérültek Kiskunhalasi Nevelőintézetében kezdtem el dolgozni, mint konduktor segéd. Előtte nem igazán ismertem a Pető- módszert. Motivált a munkába kerüléskor a gyermekek szeretete és a segítségnyújtás. Már a második napon éreztem, hogy szívemhez közel került a szakma a különleges bánásmódot igénylő gyermekek különleges világa megérintett. Elhatároztam, hogy szeretnék segíteni azokon a gyermekeken, embereken. Később nappali tagozatos tanulója lettem a Budapesten található Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetének. Mélyen megérintett a konduktív pedagógia megismerése, a tanáraimtól gyakorlatvezetőktől kapott szakmai és tárgyi tudás, a rengeteg gyerek és felnőtt, akiket megismerhettem. Az ismeret melynek birtokába kerülhettem kincs számomra. A „Pető- módszer” mely 2006 óta „Hungarikum” Magyarország egyik legelismertebb pedagógiájának „mozgásterápiának” is nevezhető módszer.

Szépen sorakoznak a diplomáid. Folyamatosan bővíted a tudásod.

Diplomaszerzést követően haza költöztem- hisz szüleim is itt éltek -Kiskunhalasra, és a Mozgássérültek Kiskunhalasi Nevelőintézetében az akkori iskolás csoportba kerültem akkor már, mint diplomás konduktor-tanító. Munka mellett esti tagozaton elvégeztem a gyógypedagógiát is az ELTE Bárczi Gusztáv Főiskolai karán, oligofrénpedagógia szakon. A két módszer megalkotója Dr. Pető András és Bárczi Gusztáv is dolgozott együtt anno, és úgy éreztem, hogy a két pedagógia valahol gyakran találkozik a gyermekekkel való fejlesztés/felzárkóztatás során. Megszerzett ismereteimet a mindennapi munkám során a gyógypedagógiával bővült tudásommal és látókörömmel igyekeztem hasznosítani.

Innovatív, energikus embernek vallom magam – ezért tanulmányaimat, ismereteimet ismét bővíteni szerettem volna, így sikeres diplomát szereztem a Budapesti Gazdasági és Műszaki Egyetem Közoktatásvezető –Pedagógus szakvizsga szakán 2017-ben.

Hogyan kerültél az EGYMI csapatába?

Korai fejlesztéssel foglalkoztam Kiskunhalason. Mindig is érdekelt, hogy a gyerekek további életszakaszában hogyan alakul az oktató nevelő munka, ezért választottam a kiskőrösi EGYMI Óvodáját, ahol híresen magas színvonalú szakmai munka folyik. Az országos hírű intézményben alkalmazzák a Lépésről lépésre programot, amit hírből ismertem már. Nagy örömömre szolgál, hogy ezzel gazdagíthatom módszertani kultúrámat.

Kiskőrösön él helyi származású férjem családja, így fiunkkal Balázzsal egyébként is sokat vagyunk a nagymamánál. Baráti körünk is alakult az évek során, velük töltjük szabadidőnket a városban leginkább sportolással egybekötve.

Nálad nem is kérdés, szinte csak a pedagógus pálya volt/van porondon. Másban nem is gondolkoztál?

Szakmai tapasztalataimat bővítve dolgoztam szociális területén, de továbbra is gyógypedagógus konduktorként. (Nefelejcs Szakosított otthonban mentálhigiénés munkatársként illetve a BMÖ által működtetett Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában mentálhigiénés csoportvezetőként.)

Az EGYMIben melyik csapatot erősíted?

Az óvodai egységben egész pontosan a Katica csoportban dolgozom a már említett módszerrel. A különféle összetételű csoport nagy kihívást jelent a hétköznapokon. Nagy szeretettel és tiszta szívvel állok a feladat előtt, hiszen vallom, hogy a pedagógus kiégés legjobb ellenszere a folyamatos szakmai megújulás a pedagógiai problémára való nyitottság és a megoldások keresése. Ezek mellett felkeresést kaptam utazó gyógypedagógiai feladatok ellátására is, hiszen mozgásfejlesztésre nagyon sok sajátos nevelési igényű gyermeknek van szüksége az EGYMi által ellátott rendszerben. Bízom abban, hogy jó együttműködéssel csapatmunkával sikerül a rám bízott feladatokat ellátnom magas színvonalon.

Teljes szívvel-lélekkel odavagy a munkádért. Jut idő munka mellett másra is?

2004-ben megalakítottuk a Sport az Esélyért Kiskunhalasi Egyesületet. Sport programokat szervezünk hátrányos helyzetű, gyerekeknek. Bekerültünk 5 éve az MLSZ Grasroots szabadidős-szociális programjába, és labdarúgó tornákon veszünk részt. Hetente tartunk, szervezünk edzést Végvári Feri barátommal Kiskunhalason. Lelkes, jószívű srácokat karoltunk már fel az elmúlt 16 évben, akiknek Egyesületünk programokat biztosít. Vannak éves hagyományos rendezvényeink, amiket fogyatékkal élő gyerekeknek, felnőtteknek szervezünk(“Játsszunk most együtt” játékos akadályverseny, “Nagy csobbanás ” elnevezésű vízi vetélkedő). Egyesületi munkánkat önkéntesként tesszük mindannyian.

Ha 1 év múlva találkoznánk, mit mondanál, mit sikerült elérned?

Úgy gondolom, az eddigi munkahelyeimen is arra törekedtem, hogy a kollektíva hasznos tagjává váljak. Jó lenne, ha 1 év múlva beszámolhatnék arról, hogy az óvodai egységen kívül az intézmény valamennyi dolgozójával sikerült együttműködni, jó kapcsolatot kialakítani szakmai tudásommal hozzájárulni az intézményi célok megvalósításához.

DéKá