A Petra szemével a világ sorozat negyedik – Minek jöttél te ide című részében – elkísérjük Rétfalvi Petrát, a sajátos nevelési igényű kislányt az első osztályfőnöki órájára. Az első rész ITT olvasható.
4.fejezet
Minek jöttél te ide?
Petra összerezzent, amikor megszólalt a csengő. A hang végérvényesen azt jelentette, elkezdődik a tanítás. Nati felpattant mellőle, és egy morcos tekintetű fiúval együtt megálltak a tábla előtt.
– Osztály, vigyázz! – szavalták kórusban. – Az osztály létszáma huszonkettő, nem hiányzik senki. Ma Egon és Egyed napja van.
Petra mögött ekkor megszólalt egy hang:
– Detti néni! Ma van a névnapom!
A tanítónő szigorúan nézett, de Petra látta, hogy egy halvány mosoly átsuhant az arcán.
– Ez igaz, Egon, de nem ok arra, hogy engedély nélkül félbeszakíts a jelentést. Nem szeretném, ha minden évben el kellene ezt magyarázni. Napköziben szoktunk ünnepelni, tudod jól!
Petra picit hátrakémlelt, így látta, hogy Egon összesúg a padtársával. A másik fiú, egészen hosszú, szőke haja volt, összeráncolt szemmel nézett rá. Mérges suttogással szólt hozzá:
– Mit nézel?
Petra értetlenül hallgatta a kérdést. De azt tanulta, hogyha kérdeznek, illik válaszolni, ezért visszasuttogott:
– Téged – számára elég egyértelműnek tűnt a válasz.
A lány szerencsétlenségére a hetesek éppen ekkor fejezték be a mondókájukat, így az egész osztály hallotta a válaszát.
– Petra! – kezdte Detti néni. – A jelentés közben nem szabad beszélgetni. Ez szabály az iskolában.
– Igen, de ő – mutatott a szőke fiúra, mivel nem tudta a nevét –, azt kérdezte, hogy mit nézek. És csak válaszoltam, hogy őt.
– Micsoda egy árulkodós lány vagy! Minek is jöttél ide? – fröcsögte a szőke fiú.
Detti néni elkerekedett szemmel fegyelmezett.
– Tibor! Nem találok szavakat! Első nap, első öt perce, te már kiabálsz.
– Persze, mert az nem számít, hogy ő beszél! Ugye? – duzzogott kissé csendesebben a Tibornak nevezett fiú.
– Petra új nálunk. Most tanulja a szabályokat. Légy elnéző vele!
Petra szeretett volna elsüllyedni szégyenében. Szíve mélyéből sajnálta Tibort. Nem akarta, hogy a tanítónő megbüntesse. Elhatározta, hogy soha, de soha többé nem fordul hátra a székén.
– Na jól van! Kezdjük jobb hangulatban az új tanévet, hiszen annyira örülök, hogy látlak benneteket! Szeretném, ha szép sorjában elmesélnétek, milyen izgalmas dolgok történtek veletek a nyáron.
Az osztály zsibongani kezdett, sorban lendültek magasba a kezek. Nati is össze-vissza kalimpált, hogy ő legyen az első. Végül nem őt választották. Tündi kezdett bele a nyári élményeibe.
– Uh, sose kerülök sorra, ha Tündi beszél – bosszankodott Nati, és Petra felé hajolt. – Annyit beszél, hogy tél lesz, mire befejezi.
Petra elmosolyodott, ahogy Tündi göndör fürtjei mellett kinézett az ablakon. Elképzelte, hogy a kislány valóban olyan sokáig mesél, hogy beköszönt a tél. Szinte látta a fák levelei mellett a hópelyheket.
– Te nem is jelentkeztél – jegyezte meg Nati. – Nem akarod elmesélni, hogy hol nyaraltatok?
Petra a fejét ingatta. Nem voltak nyaralni. Az egész nyaruk a költözésről szólt. Ahogy teltek a forró napok, úgy érezte, a szülei a világ összes dobozát a házukba halmozzák. Véget nem érő pakolásból állt a nyár. Mit lehetett volna erről mesélni? Időközben Tündi átadta a szót Ágostonnak, aki csak annyit mondott, hogy „szuper nyár volt”. Utána Nati következett. A tanítónő nevetve szólította fel, mert látta, ha még egy percet vár, a lány kiesik a padból.
Petra ámulva és irigykedve hallgatta padtársa vidám szavait a balatoni vizibiciklizésről, a nagy viharról, a sümegi várról és hatalmas, zöld krokodil formájú matracról, amivel Nati beleborult a vízbe. Ő nem merte képzelni azt a rettenetet, hogy beleborul a Balaton vizébe. De Nati nagyokat nevetve, viccesen adta elő a történetet.
– Most Petra jöjjön! – zárta a mesélést, hosszan elnyújtva az „ö” hangokat.
Petra gyomra apróra zsugorodott. Semmit sem szeretett kevésbé, mint sok ember előtt beszélni. Detti nénire nézett, és úgy tűnt, nincs más választás, mint mesélni.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/Indigohays7